„Mire jó a tranzakcióanalízis?” Érthető a kérdés, gyakran hallom. Egy olyan világban élünk, ahol módszereket, eszközöket, technikákat keresünk — gyorsan alkalmazhatókat, jól kombinálhatókat, hatékonyakat. A tranzakcióanalízis számomra nem ebbe a kategóriába tartozik. A TA nem egy eszköz, amit előveszünk, amikor szükség van rá. Inkább egy tanulási út, amely lassan, de biztosan formálja azt, ahogyan magunkra, másokra és a kapcsolatainkra ránézünk.
Egy nyelv, ami először csak segít érteni
A TA tanulása jellemzően egy sajátos nyelvezettel való találkozással indul. Olyan fogalmakkal, modellekkel, amelyek segítenek megnevezni azt, ami addig csak feszültség, zavar vagy ismétlődő helyzet volt. Ez az első időszak nem az alkalmazásról szól. Nem arról, hogy mit csináljunk másokkal — hanem arról, hogy mit értünk meg magunkról.Sokan itt megállnak, ami ez teljesen rendben van.
Amikor a figyelem befelé fordul
Egy ponton azonban megjelenhet egy másik kérdés: mi az, amit újra és újra ugyanúgy csinálok? A személyes működés felismerése gyakran nem látványos, mégis mély munka. Otthoni és munkahelyi helyzetek egyaránt tükröt tartanak: hogyan reagálok, mit kerülök el, hol ismétlem önmagam. Ez a tanulás önmagában is kerek. Ugyanakkor itt válik világossá az is, hogy másokkal csak akkor lehet felelősen dolgozni, ha a saját működés hatása már érzékelhető.
Amikor megjelenik a felelősség
Az alkalmazás kérdése nem technikai kérdés, hanem etikai. Nem az a kérdés, hogy „tudom-e használni a modellt”, hanem az, hogy tudok-e felelősséget vállalni a hatásomért. Ezért a TA-ban az alkalmazás tanulása szupervízióval kísért folyamat. Nem azért, mert hibátlanul kell működni — hanem épp azért, mert tanulás közben elkerülhetetlenek a vakfoltok. Ilyenkor az alkalmazónak és kliensének biztonságra és védelemre van szüksége.
És van, aki továbbmegy
Vannak, akik a tranzakcióanalízist nem szeretnék elengedni. Számukra a TA idővel szakmai identitás kérdésévé válik: hogyan gondolkodom, hogyan dolgozom, hogyan vagyok jelen szakemberként. Ez már nem képzés a szó hétköznapi értelmében. Ez elköteleződés egy hosszabb úton.
Ami talán a legfontosabb
A tranzakcióanalízis útja nem verseny, nem teljesítmény, nem kötelező haladás. Nem az számít, meddig jut el valaki, hanem az, hogy tudja, hol tart — és milyen felelősség tartozik ahhoz a ponthoz, ahol épp áll. A TA nem gyors megoldásokat kínál. Időt, jelenlétet és döntéseket kér. Cserébe viszont egyre tisztább látást ad arról, mi történik bennünk — és köztünk.