Aktuálisan induló képzések, események

A tranzakcióanalízis szociálpszichológia, melyet Eric Berne (1910-1970), amerikai pszichiáter és munkatársai alakítottak ki a múlt század ötvenes éveitől kezdődően. Az elmélet a változást segítő pszichoterápiás gyakorlatból a pszichoanalízis társas kiterjesztéseként jött létre. Magában foglal egy kommunikációs elméletet; a lelki fejlődésre és működési zavarokra vonatkozó teoretikus elgondolásokat; valamint a rendszerek és szervezetek elemzésére is alkalmas módszereket. Az alapító halála óta eltelt négy és fél évtizedben a TA elmélete széleskörű fejlődésen ment át, s módszereit mára egyaránt sikerrel alkalmazzák a pszichoterápia, a tanácsadás, a nevelés és a szervezetfejlesztés területén, a kutatásokban pedig egyre több kontextusban igazolják hatékonyságát.

A TA a személyiség kialakulását, felépítését, valamint a viselkedés zavarait, továbbá ezek megváltozását az énállapot-modell alkalmazásával, az emberek közötti érintkezést, az érzelem- és információcserét pedig az ún. tranzakciók alapján elemzi és magyarázza. A sorskönyv-elemzés az élettörténet, a korai szülői és kulturális programozás meghatározó mozzanatait tárja fel a rossz beidegződések újraprogramozása céljával.

Az iskolát létrehozó Eric Berne meghatározása a tranzakcióanalízisről így hangzott: „A tranzakciónalízis személyiségelmélet és a pszichoterápiának olyan klinikai módszere, amelynek alapja minden olyan tranzakció elemzése, amely két vagy több ember között speciálisan meghatározott énállapotaik bázisán alakul ki. Nem tekinthető tranzakcióanalízisnek egyetlen olyan rendszer vagy megközelítés sem, amely nem a tranzakciók speciális énállapotokhoz kötött szigorú elemzésére épül.” (Idézi Claude Steiner)

A TA-nak a Berne-i definíció szerinti kulcsa tehát az énállapotok és tranzakciók elemzésére alapozott gondolkodás, amelyhez szervesen hozzátartozik a TA filozófiájára és értékeire épülő szemlélet, illetve munkamód.

A TA-filozófia és emberkép három alapvető elgondolás köré szerveződik, miszerint

• az emberekkel minden rendben van, mindenki oké;
• mindenki, aki értelmileg ép, képes a gondolkodásra, ebből következően
• az ember önmaga határozza meg végzetét, felelős a döntéseiért, s azokat megváltoztathatja.

Erre az emberképre épül a TA-gyakorlat két alapelve: a szerződéses módszer és a nyílt kommunikáció. A tranzakcióanalízis alkalmazásának fő célja, s egyben a TA fő értéke az autonómia, amely három képesség – a tudatosság, az intimitás és a spontaneitás – működésének eredményeként fejlődik ki.

A TA mint iskola öndefiníciójának fontos összetevője, hogy befogadó, integratív szemléletként jellemzi magát. Ez vonatkozik az alkalmazási területeken megjelenő fejlemények követésére, az új eljárások és módszerek tanulmányozására. De a nyitottság tágabban is megnyilvánul a világ társadalmi, szociális vagy művelődési történéseire való élénk odafigyelésben.

Nem egy recept, amelyet panelmegoldásként minden helyzetre lehet használni. A TA alapos és részletes megfigyelést igényel. Gyorsan és koncentrálás nélkül nem hoz felismeréseket. Alapos önismereti munka nélkül nem tud értéket teremteni.

Nem egy eszköz mások manipulálására. Nagy a veszély, hogy elegendő gyakorlás híján egy-egy TA-modellt úgy használnak a mindennapi gyakorlatban, hogy az a másik ember “kihasználásához” vezet. “Most voltam egy tréningen, és ott pont a te problémádról volt szó!” Manipuláció alatt a másik ember befolyásolását értjük annak akarata ellenére.

A TA-t nem lehet olyan gyorsan alkalmazni, mint amilyen gyorsan meg lehet érteni. A TA – az alapító szavaival élve – “egyszerű, de nem könnyű”. Ebben a mondatban nagyon sok minden benne van: a lelkesítő és a veszélyes is. Mert a TA segítségével gyorsan felismerhető egy másik ember viselkedése, és az önreflexiót ezzel látszólag meg lehet spórolni. A TA-ra hivatkozva “nagyszerűen lehet” játszmákat fönntartani.

A TA valódi előnyeit alapos önismereti munkával és gyakorlással lehet megkapni. Ehhez a TA ösztönzést és elméleti modelleket ad. Ezeket a modelleket aztán saját tapasztalatainkkal találkoztatjuk, reflektálunk és az így nyert felismeréseket meglévő problémáink, feladataink megoldásában és céljaink elérésében használjuk fel újra. Ez a tapasztalás legalább 2-3 éves időtávban tud megbízhatóan realizálódni.

A gyönyörűszép Csipkerózsika, aki már sok-sok éve a kastélya szobájában aludt, egyszer csak kinyitotta szép kék szemeit, majd körülnézett: „Senki nincs itt!” Hát lecsukta szemeit, majd továbbaludt.

Újabb 100 év múlva ismét kinyitotta gyönyörűszép kék szemeit és körülnézett: „Megint senki, sehol egy herceg!” Így újra elaludt.

Még 100 év elteltével ismét kinyitotta szemeit, majd már kissé bosszúsan nézett körbe: „Senki! Se egy herceg, de még egy kertész se! Fölsóhajtott, aztán lábacskáit az ágyról a földre tette, és azt mormolta magának: Nincs más hátra, magamat kell fölébresztenem!”