Szerző: Antal Sándor | ápr 17, 2025 | TA basics
Aki már találkozott a tranzakcióanalízissel, az találkozott az énállapot-modellel is. Ez a modell a személyiséget három énállapot-kategória együtteseként írja le. Eric Berne, aki a modellt létrehozta, különféle tanulási és működési mechanizmusokat írt le találó metaforák segítségével: Szülői, Felnőtt, Gyermeki énállapot. A Felnőtt énállapot az itt és most-ra adott gondolati, érzelmi és viselkedéses reakcióinkat foglalja magában. Szó sincs tehát arról, hogy ilyenkor kizárólag kognitív folyamatok zajlanak, gépiesen unalmas, számítógép működés történik. Ez igen szűk szelete a Felnőtt énállapotnak. Az aktuális helyzetre adott érzelmi reakcióink, vagy a viselkedéses válaszok széles spektruma ugyanúgy a Felnőtt énállapot működését tükrözik vissza. A fő különbség az, hogy a Szülői és a Gyermeki énállapot működése mindig valamilyen, a múltból hozott minta aktivizálódását jelenti, ami egy aktuális helyzetben lehet hasznos, de korlátozó is. Nem minden tegnapi megoldásunk passzol ugyanis a ma problémáihoz.
Szerző: Antal Sándor | febr 16, 2025 | TA basics
Az autonómia Berne szerint három képesség, a tudatosság, a spontaneitás és az intimitás felszabadítása, ill. visszanyerése.
Az intimitás egy őszinte, személyes találkozás, ami éppen akkor válik lehetségessé, amikor készek vagyunk magunkat a világgal és másokkal kapcsolatba engedni.
Kapcsolatainkban: a családban, a barátságban, a munkahelyen a másokkal való „kölcsönhatásban” válik lehetségessé, hogy önmagunkat megéljük, hogy megtapasztaljunk valami újat magunkról vagy a másikról. Ilyenkor képesek vagyunk közelséget kialakítani és magunkban megbízni. Képesek vagyunk magunkat olyannak mutatni, amilyenek vagyunk és ezt másoktól is igényeljük. Az intimitásban nem szükséges színészkednünk ahhoz, hogy figyelmet kapjunk. Beleengedhetjük magunkat a kapcsolatba, szeretetet ajándékozhatunk másoknak és hagyhatjuk, hogy szeressenek bennünket.
Szerző: Antal Sándor | febr 16, 2025 | TA basics
Az autonómia Berne szerint három képesség, a tudatosság, a spontaneitás és az intimitás felszabadítása, ill. visszanyerése.
A spontaneitás alatt nem egyszerűen csak kreativitást, termékeny káoszt értünk, hanem egy képességet arra, hogy mindenkor az itt és most-ra, az adott pillanatra tudjunk reagálni vagy kezdeményezni anélkül, hogy kész, sorskönyvi viselkedés és élménymintákhoz nyúlnánk vissza. Azt jelenti, hogy kíváncsiak és nyitottak vagyunk az újra és a jelenlévőre, megengedjük az új tapasztalatokat és meglepetéseket, és készek vagyunk akár arra is, hogy kisebb sebeket szerezzünk. Ez természetesen a bizalmat is magában foglalja önmagunkban, másokban és a világban – azzal a tudással együtt, hogy nem mindig minden jó vagy fordul jóra.
Szerző: Antal Sándor | febr 16, 2025 | TA basics
Az autonómia Berne szerint három képesség, a tudatosság, a spontaneitás és az intimitás felszabadítása, ill. visszanyerése.
A tudatosság azt jelenti, hogy ismerjük magunkat, ill. egyre jobban megismerjük magunkat: az életutunkat, az eddigi fejlődésünket, a sorskönyvünket és a jelenlegi énünket. Ez egy olyan folyamat, ami soha nem ér véget. A tudatosság azt is jelenti, hogy nyitott szemmel és füllel járunk a világban és nem zárjuk el magunkat a világ és az emberek elől. A jelenlét gyakorlása, amely a buddhista pszichológiából ered és napjainkban nagy népszerűségre tett szert (mindfulness), ugyanezt az összefüggést közvetíti és kiváló útja az éber tudatosság fejlesztésének.
Szerző: Antal Sándor | febr 16, 2025 | TA basics, TA professional
A legtöbb ember egy boldog, a lehetőségek szerint önmaga által irányított és sikeres életet szeretne élni. A TA nyelvén kifejezve ez az autonómia. Autonómia alatt nem egyszerűen függetlenséget értünk. Ez sokkal inkább egy önmagunk által meghatározott, felelős élet – másokra vonatkoztatva.
Eric Berne itt a humanisztikus pszichológia tradícióját követi. Hasonlóan érti az autonómiát, mint Carl Rogers, a személyközpontú terápia megalapítója, aki önmegvalósításról, az én megjelenítéséről beszél, vagy Ruth Cohn, a témaközpontú interakció létrehozója, aki a belső élmények autentikus közvetítéséről ír. Frizt Perlsnek, a gestaltterápia atyjának szintén fontos volt az autonómiát meghatározni, amit egyfajta függetlenségként írt le, méghozzá a mások elvárásainak való megfeleléstől.
Az autonómiához ugyanakkor hozzátartozik a társas kapcsolatainkban tudatosan és szabadon vállalt függőség is, hiszen ez teszi az életünket emberivé, egymásra vonatkoztathatóvá és teljessé. Ide illeszkednek azok a fontos kompetenciák, melyeket Berne az autonómia alkotórészeinek tekintett. Ezek a tudatosság, a spontaneitás és az intimitásra való képesség.
Szerző: Antal Sándor | febr 16, 2025 | TA basics, TA professional
Jól ismerjük a jelenséget: komolynak látszó elhatározások, aztán a nagy semmi. A motiváció-pszichológia nemcsak újévkor foglalkozik ezzel a kérdéssel. Íme néhány ok, ami gátolja az elhatározás megvalósulását:
– a motívum (ez a kimondott vágy), nem kapcsolódik a tudattalanban tárolt szükséglethez, vagy ellentétben áll azzal, tehát bentről nem kap „zöld” jelzést és energiát. Például kérdéses a karcsúság élvezeti értéke.
– a szükséglet és a motívum ugyan kapcsolatban van, érzelmileg inspiráló, de nem keletkezik belőle a változást előidézni képes célkitűzés, ami döntő jelentőségű a megvalósulás szempontjából. Pontosan mikor és hogyan látom magam lefogyva?
– a cél megvan ugyan és érzelmileg megmozgat, de nem jön létre elég akarat a cselekvés kiváltásához. Kívánatosság és megvalósíthatóság nincs összhangban, párhuzamos célok beárnyékolják a szándék erejét. Például még maradt egy kis bejgli karácsonyról, mégse menjen kárba!
– nincsenek olyan tervek, amelyek növelik annak valószínűségét, hogy az új szándék még nyomás alatt is cselekvésre váltható legyen. Mivel az automatizmusok még nem kellően kifinomultak, a stresszhelyzetek bedarálják a kezdeti próbálkozásokat. Mit mondok a barátomnak, amikor kínálgat? Mit teszek, amikor meglátok valami finomat?
Valójában csak ezután érkezünk el abba a fázisba, amelyben a célirányos cselekvés megtörténik és megvan az esély arra, hogy kialakult szokássá váljon.
A motivációpszichológia a fenti szempontokat rendszerezi és Rubicon-folyamatnak nevezi, Julius Caesart megidézve, aki Kr.e. 49-ben seregével Róma ellen vonult, és átlépve a Rubicon folyót már nem volt más választása, mint megvalósítani a szándékát. A kocka el „volt” vetve.
Szerző: Antal Sándor | febr 16, 2025 | TA basics
A főnököm nem foglalkozik velem! A férjem nem figyel rám! A tanár soha nem dicsér meg! Ezek a mondatok a hiányainkról szólnak. Csalódottak vagyunk, mert fontos nekünk a másik figyelme és elismerése, amit adott esetben nem kapunk meg. Ugyanakkor a fenti mondatok gyakran tartalmaznak egy mögöttes hiedelmet, miszerint tilos elismerést kérni. Ha a „Főnököm soha nem dicsér meg!” típusú kijelentésre fölteszel egy kérdést: „Miért nem kéred tőle?”, sokszor efféle válasz érkezik: „Az nem olyan, mintha magától adná!”, vagy „Hát, ha már kérni kell, akkor annak mi értéke van?!”. Pedig Claude Steiner szerint a másik ember figyelmének aktív kérése az egyik legfontosabb érzelmi kompetencia, és a kérésre adott szabad válasz a kapcsolódás egyik leghitelesebb formája.
Szerző: Antal Sándor | febr 11, 2025 | Egyéb, TA basics
Angyalka sírva jön haza az iskolából. Szaktanári, mert zavarja az órát. Egyértelmű, hogy a helyettesítő tanárnak elgurult a gyógyszer – angyalka nem az a „zavaró” típus. És most jön a lényeg: benned viszont ott sorakozik minden korábbi apró zavar, amiért nem szóltál. A TA-ban ezt zsetongyűjtésnek nevezzük. Kisebb bosszúságok, amiket aktuálisan lenyelsz, persze mindig jó okkal. Magyarázatok: „rossz napja van a másiknak”, „az alapvető dolgok rendben vannak”, „most nem alkalmas a helyzet”, „a rendszeren úgy sem tudok változtatni” stb. Ezek a negatív érzelmek (a TA-ban ún. helyettesítő érzések) hajlamosak arra, hogy összegyűljenek, és együtt jelentkezzenek újra, persze sokkal nagyobb intenzitással, mint egyenként. Az ideális az lenne, ha minden zavart jeleznél, és nem engednéd tovább a helyzetet. A reális pedig az, hogy amikor valamiért nem jelzel (pl. az erős indulat okán), akkor is tudod, hogy ezt érdemes rövidesen szóvá tenned. Például: „Tisztelt Tanár úr! Kérem, szíveskedjen megvilágítani a szaktanári figyelmeztetés körülményeit, mivel ez nem volt számomra követhető!”
Szerző: Antal Sándor | nov 26, 2024 | TA basics
Szorgalmasan gyűjtögettél és elérkezett az idő, hogy hozzájuss valami nagyszerű dologhoz! Már az apró bélyegek ragasztgatása is felcsillanja a reményt, hogy itt valami nagy dolog készül, legyen az a benzinkútnál vagy a hipermarketben.
A tranzakcióanalízisben (TA) ezt a jelenséget bélyeg-, vagy zsetongyűjtésnek nevezzük, és azt értjük alatta, amikor valaki rossz érzéseket halmoz fel. Ezzel a gyűjteménnyel az illető belső igazolást szerez ahhoz, hogy gyűjteményét később kisebb-nagyobb bosszúállásra tudja beváltani. Ez a „zsetongyűjtés” felelős az egymás közötti rossz kapcsolatokért, mivel mérgezi a légkört és folyamatosan súrlódásokhoz vezet.
A raktárvezető egyik este észreveszi, hogy a raktár még mindig koszos, pedig utasítást adott, hogy naponta seperjék fel. De nem szól semmit a raktárosnak, mivel arra gondol, hogy aznap eleve sok volt a munka. Másnap egy rendezetlen polcot lát a műhelyben, ami szintén apró bosszúságot okoz, de végül megtalálja, amit keres. Végül ezt is szó nélkül hagyja, remélve, hogy a bevezetett önellenőrzés majd segít. A helyzet azonban a következő reggelen sem változik, és amikor este megbotlik egy földön heverő szerszámban, haladéktalanul megszidja a raktárvezetőt: „Ebből a kuplerájból most már elég! Itt soha nincs rend! Ezt nem tűröm tovább!”
A vezető napokon át csak ragasztotta a bélyegeket a gyűjteményébe, ami végül betelt, és ezt a raktárvezetőnél váltotta be. Eddig tartotta a száját, tárolta a haragját, míg végül túlcsordult a pohár. A raktáros nem is érti felettese reakcióját, hiszen ő pusztán az aznap a földön hagyott szerszámot látja. Magában azt gondolja: „Vajon miért háborodik fel egyáltalán? Különben itt nem szoktak a szerszámok a földön heverni? Mire ez a nagy felhajtás?” Így mindketten dühösek, és érthető, hogy a raktárban már nem megfelelő a légkör.
Szerző: Antal Sándor | okt 28, 2024 | TA basics
Végre itt a hétvége! Sőt szünet van az iskolában! Ki is lehetne engedni, amikor észbe kapsz, hogy a szülőket meg kellene látogatni. Veszel egy nagy levegőt és megharcolod a többiekkel, amit ilyenkor kell, s a család már robog is vidékre. … Kinyílik a szülői ház ajtaja, s hallod az epés megjegyzést: „De jó, hogy jöttetek – már nem is gondoltuk, hogy ez megtörténik!”, vagy „Hát idetévedtetek végre szegény öreg szüleitek házába?!”, esetleg „Na, még jó, hogy felismerem az unokáimat, olyan nagyra nőttek ennyi idő alatt!”. Az antré azonnal remek hangulatot teremt, így elgondolkodhatsz azon, miért is nem jössz gyakrabban. Még ha egy fájdalmas mosollyal vagy humoros megjegyzéssel sikerül is elütni a szülői fogadtatást, ez természetesen nem növeli a vágyat az efféle látogatásokra. Megszenvedi a kapcsolat és a találkozás egyre inkább olyan nyűg, amit senki sem vár.
Ez a szülők és felnőtt gyerekeik között elég gyakori dinamika, ami a szemrehányásban csúcsosodik ki: „Soha nem jelentkezel!” Ha a szülők annak idején nagyon belefeledkeztek a szülői szerepükbe, és elhanyagolták a saját baráti körüket, akkor hiányoznak a társas kapcsolataik, miután a gyerekek elköltöztek otthonról. Ezt a hiányosságot kellene a gyerekeknek a lehető leggyakoribb látogatásokkal és hívásokkal pótolniuk. A különben még fitt szülők a szegény magányos áldozati helyzetébe csúsznak, és a gyermekeik által akarnak menekülni. Ezért sosem elégedettek a látogatások és telefonhívások gyakoriságával. És mivel elégedetlenek, nem fejezik ki örömüket, amikor végre meglátogatják vagy felhívják őket, hanem többnyire már akaratlanul is szemrehányó áldozatként, vagy egyenesen üldözőként fogadják a gyerekeket.
A változtatás kulcsa, ha a gyerekek megszabadulnak a belső kötelességtől, miszerint nekik kell szüleik szórakoztatásáról gondoskodniuk. Ehhez bátorságra van szükség, hogy nyílt párbeszédet folytassunk a szülőkkel, és világosan megmondjuk nekik, hogy csak akkor jövünk, ha mi magunk is akarjuk. Ez talán könnyebb, ha felismered, hogy végső soron a szülők az igazi vesztesei ennek a játszmának. Ha ugyanis engedsz a nyomásnak, azzal a szülők passzív viselkedését is támogatod. Ha a fiad vagy a lányod mindig eljön hozzád, neked nem kell erőfeszítéseket tenned, hogy te magad alakíts ki megfelelő társas kapcsolatokat.
Mennyire más lenne a helyzet, ha a szülőknek sikerülne lemondaniuk a követeléseikről! Ha felismernék, hogy a gyerekeket nem szabadna a saját barátságaik helyettesítésére használni! Akkor kiszállhatnának a játszmából, és ahelyett, hogy burkoltan szemrehányásokat tennének a gyermekeiknek, őszinte örömmel fogadhatnák őket. Az őszinte öröm sosem hatástalan. Így a kötelesség újra azzá válhat, aminek lennie kellene: olyan emberek találkozása, akik szeretik egymást, és akiket sok közös dolog köt össze. S ha tudod, hogy a szüleid mennyire örülnek a látogatásnak vagy a telefonhívásnak, az növeli a saját örömödet, és te is élvezheted a szüleiddel való kapcsolattartást.
Szerző: Antal Sándor | okt 10, 2024 | TA basics
A szerencsétlenség szereti és igényli a társaságot. „Jó móka” együttérzést és szánalmat gyűjteni, vagy haragot és csalódást lobbantani anélkül, hogy ténylegesen és közvetlenül foglalkoznod kellene vele.
„Hát nem borzasztó, ami ebben a lakóházban, üzletben, projektben, cégnél, városban, országban stb. történik? Erről azért elég sokáig lehet beszélni. Ebben jók vagyunk, talán kulturális meghatározottságunk okán is. A téma pedig változatos, szinte bármi alkalmas. A játszma játszható az Üldöző és az Áldozat szerepéből is. Leggyakrabban pedig időtöltés, tehát nincs komplementer szerep és átkapcsolás sem. Néha azonban hajlamos játszmává fejlődni.
Ha új vezetőként vagy munkatársként kerülsz egy csoportba, ahol folyamatosan panaszkodnak és kedvetlenek, nincs könnyű dolgod. A tipikus csapdák ilyenkor:
- Ha megfogod a munka végét, akkor magaddal ugyan összhangban maradsz, de a csoportban tiéd a Fekete Péter.
- Együtt nyafogsz, amivel szimpatikus leszel a csoportban, de nem haladsz a munkával.
- Kifelé alkalmazkodsz, de a saját utadat járod. Az állandó szerepváltás hosszabb távon elég megerőltető, és meghasonláshoz vezet.
A pacing elkerülhetetlen, ha később hatni akarsz. Muszáj együtt játszanod, különben kívülálló maradsz. A játszma lényege ugyanis a „közösség” létrehozása és fenntartása. Ha viszont sikerül úgy kapcsolódnod, hogy közben megőrzöd a pozitív hozzáállásodat, akkor a legfontosabb lépést már megtetted és kint vagy a játszmából. Jöhet a témaváltás, amely elegáns átmenetet jelent egy másik témára, amely több lehetőséget kínál. „A termék valóban drága, de lehetővé teszi a belépést egy másik piaci szegmensbe. Ez azért nem rossz!” A fókusz itt a nélkül változott meg, hogy az odatartozást rombolta volna. Ez itt kulcstéma. Mert a panaszkodásban ott van a kapcsolati energia, ami ügyes fókuszváltással olyan célt találhat magának, ami minden érintett számára ígéretesebbnek tűnik.
Bevezetés a tranzakcióanalízisbe. TA 101
Szerző: Antal Sándor | okt 2, 2024 | Egyéb, TA basics
Otthon majdnem kész vagy a napi munkáddal, amikor …
- Szerinted melyiket vegyem föl az esti partira? A pirosat vagy a zöldet?
- Szerintem a pirosat.
- A zöld nem áll jól?
- Nagyon jól áll az is, csak kérdezted, hogy melyiket.
- Inkább a zöldet veszem föl.
- Persze! Nekem mindegy.
- Szóval téged nem is érdekel! Szeretsz még egyáltalán?
Az autonómia ugrás a semmibe. Döntést jelent választási lehetőségek között. Ez mindig a komfortzóna elhagyásával jár. Ha nem lenne két „ünneplőd”, föl sem merülne a kérdés. Csakhogy tele vagyunk alternatívákkal.
A döntéstámogatás itt a másik kísérését jelenti optimális hatásfokkal: struktúrát adni vagy törődést, együttműködni, vagy természetes módon megmutatni magadat. Hogy a kapcsolat érdekében mikor melyiket és hogyan használod, ahhoz nyújt hatékony segítséget a Funkcionális Fluencia modell. Arról szól, hogy gördülékenyen működő személyközi kapcsolatokat alakítsunk ki azért, hogy elérjük azt, ami igazán fontos.
Szerző: Antal Sándor | júl 17, 2024 | Egyéb, TA basics
A minap a menzán az egyik ételkiadó ezt mondta a vendégnek, aki éppen a sorban állt: „Várjon, hátramegyek, és megnézem!”, és már indult is. Mire a vendég így válaszolt: „Hagyja csak, azért ne fáradjon!” Hogy is van ez? Mit jelent az „azért”? Mármint értem? Nem érem meg a fáradságot? Hogy valaki odafigyel rám, és tesz értem valamit?
Születésénél fogva minden ember vágyik a másik figyelmére. Éppen azáltal éli meg saját létezését, cselekedeteinek fontosságát, hogy mások ezt észlelik és visszajelzik neki. Ez létfontosságú az egészséges lelki fejlődéshez. A meghallgatástól az elismerő szavakon át a büntető fegyelmezésig számtalan módja létezik annak, ahogyan mások figyelme ránk irányul. Gyermekként, ha nem kapunk elég figyelmet, inkább rosszalkodunk, mert a negatív figyelem is jobb, mint a semmilyen. A fenti példában viszont egy gondoskodó, pozitív figyelmet kaphatott volna valaki, amit lényegében visszautasított. Hogy is van ez?
Claude Steiner szerint a társadalmi normák gyakran azt közvetítik, hogy a másik ember figyelmének az elfogadása veszélyes lehet: Vigyázz, mert adós maradsz! Lehet, hogy manipulálnak! Óvakodj a cukrosbácsitól! Ha ez az üzenet gyakran érkezik számunkra fontos személyektől, szűrőként beépül a visszajelzésekkel kapcsolatos működésünkbe, és később akadályozza mások pozitív, gondoskodó odafigyelésének elfogadását.
E szűrő létezésének egy mindennapos példája, amikor valakit megdicsérnek, de ő nem tudja az elismerést közel engedni magához. „Szóra sem érdemes.”, „Nem is volt ez olyan jó.”, „Jobban is csinálhattam volna!”, vagy egyszerűen csak hallgat, mintha nem is mondtak volna neki semmit.
A jó hír az, hogy ezen lehet és érdemes változtatni. Az elismerés elfogadása odafigyelés és gyakorlás kérdése. És nemcsak a lelki egyensúlynak tesz jót, hanem a kapcsolat minőségét és értékét is csodálatosan befolyásolja!
Mire vagyunk éhesek? 2
Mire vagyunk éhesek?
Szerző: Antal Sándor | júl 11, 2024 | Egyéb, TA basics
A kapcsolatok gyorsan történnek. A fagyizóban is.
- Mi megy a vérnarancshoz?
- A citrommal jól kiegészítik egymást.
- Az nem!
A kérdés ártalmatlan, de becsapós. Húszféle fagyiból nehéz választani. A döntés kockázata (lemaradok valamiről, rosszul döntök stb.) elbizonytalanító. Legjobb ilyenkor a jól ismert kapcsolati minta biztonsága: a feszkóból kicsit átadni a másiknak, egy rossz döntés felelősségét némileg megosztani, a probléma súlyosságát megerősíteni („Lám, egész nap ezt csinálja, és még ő sem tudja!”)
A tanácsadási helyzet azonban nem kellően előkészített. Persze az első munka buzgalma közben nehéz ellenállni a csábításnak. De lehetne például tovább kérdezni: Attól függ, mire vágyik? Harmóniára, ellentétekre, szeretne meglepődni, vagy egyre intenzívebb ízeket érezni? Vagy empátiával reagálni: Hát bizony a sokféléből nem könnyű választani! Én is sokszor elbizonytalanodom. Információt adni, némi határhúzással: Mindenkinek más! Esetleg elviccelve kapcsolódni: Színben vagy formában? Hogy ez használ-e, nem tudhatjuk! Meglehet, hogy a másikban bizonyos szükségletek kielégítetlenek maradnak, de segíthet is neki. És nem utolsó sorban segít a hidegvért megőrizni forró nyári napokon.
Nem mindenki azért megy be a cukrászdába, mert fagyizni szeretne. Ez felszabadító is lehet azoknak, akik vevőkkel foglalkoznak. Akkor is, ha nem nyári munka.
A játszma rövid elemzése
Úgy tűnik, mintha a vendég Felnőtt megoldást keresne a problémájára, de ez csak a társas szinten van így. A pszichológiai szinten a rejtett tranzakciók egy korábbi szituációt ismételnek meg, ahol egy ijedt gyermek hiába keres megerősítést egy felnőtt személytől. Ezzel „igazolja”, hogy senki sem tud segíteni neki: „Megmondtam!” Ennek a játszmának a mottója: A szülő (itt és most ez egy eladó, még akkor is, ha egy diák) soha nem tud segíteni nekem.
Tézis: „Nézzük, tudsz-e olyan megoldást ajánlani, amelybe beleköthetek.”
Cél: Önmegnyugtatás.
Szerepek: Gyámoltalan és Tanácsadó.
Társas szinten Felnőtt-Felnőtt.
Pszichológiai szinten: Szülői-Gyermeki.
Szülői: „Hálássá tehetlek a segítségemért.”
Gyermeki: „Lássuk, próbáld meg.”
Lépések: 1. Probléma-Megoldás. 2. Ellenvetés-Meghiúsítás.
Előnyök: Önmegnyugtatás. A behódolás elkerülése. Sztrók-forrás. Mindenki uralkodni akar rajtam. Az ismerős rossz érzés átélése.
Szerző: Antal Sándor | jún 28, 2024 | Egyéb, TA basics
A tranzakcióanalízis célja, hogy az embereket támogassa abban, hogy egy boldog, a lehetőségek szerint önmaguk által irányított és sikeres életet éljenek. Ezt általában személyiségfejlődésnek szokás nevezni, vagy a TA nyelvén kifejezve ez az autonómia. Autonómia alatt nem egyszerűen függetlenséget értünk. Ez sokkal inkább egy önmagunk által meghatározott, felelős élet – másokra vonatkoztatva.
Eric Berne itt a humanisztikus pszichológia tradícióját követi. Hasonlóan érti az autonómiát, mint Carl Rogers, a személyközpontú terápia megalapítója, aki önmegvalósításról, az én megjelenítéséről beszél, vagy Ruth Cohn, a témaközpontú interakció létrehozója, aki a belső élmények autentikus közvetítéséről ír. Frizt Perlsnek, a gestalt terápia atyjának szintén fontos volt az autonómia, amit egyfajta függetlenségként írt le, méghozzá a mások elvárásainak való megfeleléstől.
Az autonómiához ugyanakkor hozzátartozik a társas kapcsolatainkban tudatosan és szabadon vállalt függőség is, hiszen ez teszi az életünket emberivé, egymásra vonatkoztathatóvá és teljessé. Ide illeszkednek azok a fontos kompetenciák, melyeket Berne az autonómia alkotórészeinek tekintett. Ezek a tudatosság, a spontaneitás és az intimitásra való képesség.
Szerző: Antal Sándor | júl 12, 2020 | Egyéb, TA basics
„Egyszerű, de nem könnyű.”
A tranzakcióanalízisben van néhány tipikus kulcsfogalom, amely egyrészt különbözik sok más pszichológiai módszertől és iskolától, másrészt amelyeket újra és újra alkalmaznak a gyakorlatban és a tranzakcióanalízist ismerők egymás közti kommunikációjában. Ezek a fogalmak, hogy a tranzakcióanalízis megalapítóját Eric Berne-t idézzük, „egyszerűek, de nem könnyűek”, tehát első pillantásra egyszerűen és könnyen érthetőek, mögöttük azonban nagy mélység és dinamika rejlik.
Ismerj meg itt néhányat közülük!
Az én-állapot modell
A tranzakcióanalízis magva az a megfigyelés, hogy felnőtt emberek nem mindig felnőtt emberre jellemző magatartással kommunikálnak és cselekszenek, hanem olykor egy gyermek pozíciójából is – a gyermekéből, akik egykor voltak – vagy szülőfigurák pozíciójából – azokéból a szülőkéből, akikkel gyerekként együtt éltek. Ezen a megfigyelésen alapul a tranzakcióanalízisben elterjedt én-állapot modell. Ez három én-állapotból áll: Gyermek-én, Felnőtt-én és Szülő-én. Minden én-állapot megjelenít egy gondolatokból és érzelmekből álló rendszert, amelyből egy bizonyos magatartás ered. Az én-állapot modell segítségével értik meg és magyarázzák a tranzakcióanalitikusok a személyiség struktúráit és az emberek közti kommunikáció és cselekvés formáit. Az én-állapot modell ábrázolása három egymás fölé rendelt kör alakjában világszerte a tranzakcióanalízis jelképe és márkajele lett.
Tranzakciók
Ha emberek lépnek egymással kapcsolatba, kicserélik közléseiket, üzeneteiket. Beleadják a beszélt nyelvet és a testüket, egyaránt használnak szavakat, gesztusokat, mimikát. Ezeket az emberek közti találkozásokat és interakciókat tranzakcióként definiálják. Embereket „olvasni” és érteni, belehelyezni őket egy élettörténet és a mindenkori szituációs viszony jelentés-összefüggésébe, ez tartozik a tranzakcióanalízis központi kompetenciájához és művészetéhez. A tranzakciók elemzése emellett abból az elképzelésből indul ki, hogy minden ember folyvást a három én-állapot egyike szerint cselekszik. Hogy melyik szerint, ez egyedül az ő dolga. A TA beavatkozásának egyedüli célja az emberek támogatása, hogy lehetőleg minél nagyobb tudatosságra jussanak el tranzakcióikban. E tekintetben a tranzakcióanalízist az önirányítás modelljeként is jelölhetjük.
Sorskönyv
A tranzakcióanalízis egy további fontos kulcsfogalma a sorskönyv. A tranzakcióanalízis abból indul ki, hogy minden ember eltervezte gyerekkorában a saját élettörténetét, a sorskönyvét. Ez a történet olyan, mint egy teljesen személyes színdarab: kezdete, közepe és vége van, és saját „dramaturgiával” is rendelkezik. Az alapokat a legkorábbi években fejleszti ki az ember. Hét éves korára kész van ennek a történetnek a terve. A sorskönyv a felnőtt embereknél legtöbbször nem tudatos, mégis úgy irányítják az életüket, hogy illeszkedjék a sorskönyvükhöz. A személyes sorskönyv elemzése a TA támogatásával segíthet az embereknek rátalálni, miért sodorják magukat nehézségekbe „anélkül, hogy észrevennék”, és milyen lehetőségeik vannak az ezekből eredő problémák megoldására.
Autonómia
Egy felnőtt embert állandóan az a kihívás éri: vizsgálja felül és újítsa meg stratégiáit ahhoz, hogy győzhessen az életben – és boldog legyen. A tranzakcióanalízis eszközei arra szolgálnak, hogy ösztönözzék és alakítsák ezeket a változtatási és tanulási folyamatokat. A cél a lehető legnagyobb autonómia elérése. A tranzakcióanalízis nyelvén az autonómiához tartozik az éber tudatosság, a spontaneitás és az intimitásra, tehát a valódi közelségre való képesség. Az autonómia megmutatkozik például abban, hogy a tranzakciók megfelelőek-e a mindenkori szociális kontextusban. A TA autonómia-fogalmának alapja az a meggyőződés, hogy az emberek képesek felelősséget vállalni a saját magatartásukért és érzéseikért. Ez azt jelenti, hogy minden ember képes változni. Ennek a feltétele egy döntés új út, új érzések, új magatartásformák kipróbálásának irányába.