Mindennapi viselkedésünket különféle szükségletek és motívumok alakítják, és ezek hiányokból is keletkezhetnek. Amikor ezeket a deficiteket tudatosan vagy tudattalanul érzékeljük, cselekszünk, hogy a szükségleteinket kielégítsük, és hiányainkat fedezzük. Így az élet boldogabb és hatékonyabb lesz. Eric Berne ÉHSÉG-nek nevezte ezeket a szükségleteket, melyeknek kielégítése létfontosságú, hosszabb távon a fizikai, lelki és a társas túlélést szolgálják. Nincs ez másképp akkor sem, amikor a négy fal közé bezárva éljük az életünket. A TA-ban Berne nyomán tartalmukat tekintve három ilyen alapvető éhségről beszélünk: az inger-, az elismerés- és a struktúra-éhségről.
Az INGERÉHSÉG velünkszületett, biológiai szükséglet, hogy a környezetünkből elegendő stimulust kapjunk. Ez jelenti egyrészt az érzékszervi ingereket, külső és belső impulzusokat, érzéseket, de ide tartozik a gondolkodás, vagy az, hogy értelmet aduk a dolgoknak. Az aktivitásból vagy a kommunikációból megszerezhető stimulusok is válaszolnak az ingerek iránti éhségünkre. Az ingerszegény környezet szélsőséges példája a sötétzárka, amely a börtönökben a legsúlyosabb büntetésnek számít – szinte valamennyi inger megvonását jelenti. Kevésbé drámai, de érzékletes példa, amikor valaki éjjel egy autópályán vezet, nincs forgalom, kevés a fény, hosszú egyenesek meglehetősen álmosítóvá teszik az utat. Ilynekor ha jön egy kanyar, vagy egy-egy város fénye, az szinte felüdíti a sofőrt.
Amikor otthon vagy, és az otthonléthez nem szoktál hozzá, hasonló helyzet állhat elő. A mindennapi utazás, munka, vásárlás, programok nyújtotta ingerek hiányoznak. Először persze örülönk, hogy a mindennapi rohanásban végre egy kis nyugalom, meg tudjuk csinálni, amit mindig halasztunk. De néhány nap múlva már megjelenhet az érzés, hogy valami nincs rendben. Nem véletlenül halljuk a hírekben, hogy az időseknek nehéz otthon maradni, a fiatalabbak dacolva a kockázatokkal corona-partikat rendeznek. Nincs ez másként a gyerekeknél sem, sőt bizonyos életkorban mindennél jobban vágynak a környezetből érkező változatos ingerekre.
Milyen lehetőségek kínálkoznak akkor most, ebben a helyzetben? Mindenkinek más! Receptek nincsenek! Amikor vezetőkkel dolgozom, akkor a meglévő szükséglet tudatosításával kezdünk, majd közösen gondolkodunk, hogy az adott vezetési helyzetben milyen konkrét lehetőségek adódnak arra, hogy ingergazdag környezetet teremtsen saját maga, munkatársai, vagy csapata, szervezete számára. Miért ne lehetne ez hasonlóan téma a kapcsolatban, családban, hogy kinek milyen új ingerekre lenne szüksége a négy fal között, és ezért hogyan tud tenni. Sokszor elég a reggeli tea ízére egy kicsit jobban odafigyelni, hogy új impulzusok érjenek bennünket…
Bezártságunk azonban nemcsak az ingerek iránti éhségünkkel függ össze, hanem a másik két területtel is, de erről egy következő bejegyzésben fogok írni.