Ingeréhség – reloaded

Manapság rengeteg inger ér bennünket. Ezek persze eltérő intenzitásúak, de akadhat közöttük olyan is, ami nagyon erősen hat rád. Az intenzív élmény alapesetben egy valódi változás kiinduló pontja lehetne, de mivel már másnap impulzusok sokaságával találkozunk, ezek a történések egyre gyorsabban halványulnak el, hosszabb távon pedig feljebb tolják az ingerküszöböt. Így könnyen előfordulhat, hogy bár egyre gyakrabban van „aha”-élményed, a hosszú távú hatás elmarad, mivel nincs ideje a kognitív-emocionális struktúrának újra rendeződni. Az élmények kioltják egymást, inkább elfáradunk és kilúgozódunk, minthogy tanulnánk. Pedig jó képzésekre járunk, jó beszélgetéseink vannak és jó könyveket olvasunk.
Erről jut eszembe a hopi indiánok titka:
Egyszer egy fehér ember megkérdezte a hopi indiánok törzsfőnökét: „Mondd csak, mi a titkotok, hogy ilyen sokáig éltek?” A hopi válaszolt: „Amikor ülünk, akkor ülünk, ha állunk, akkor állunk, ha megyünk, akkor megyünk, és amikor eszünk, akkor eszünk.” „De hát ezt mi is csináljuk!” – felelte csodálkozva a fehér ember. „Oh, nem! – nevetett akkor a hopi – Ti amikor ültök, már álltok, amikor álltok, már mentek, amikor mentek, már esztek, és amikor esztek, már megint mentek.”