fbpx

Még a reggeli kávéd előtt az előrehozott érettségire készülő fiad szól, hogy nem menne osztálykirándulni, mert megnyomná a tanulást a végén, meg a jövő héten is jó lenne, ha igazolnál neki két napot szintén hasonló okból. Bár a kávéba még bele sem kortyoltál, mégis eszedbe jut, hogy az előző hónapokban hányszor hozakodtál elő azzal, hogy ez olyan, amit nem érdemes az utolsó pillanatra hagyni. Most persze tényleg ezerrel tanul. Nem is érti, mi a bajod ezzel.
Beleállsz a pozíciódba és nem-et mondasz a kérésre? Vagy simán igazolod a napokat, hiszen valahol neked sem mindegy, hány pontot visz majd tovább a gyereked a felvételin? Esetleg igazolod, miközben befogod az orrodat, hogy ne érezd a bűzt? Igazándiból mindegy, mindenképp túsz vagy. A kérés ugyanis nem a játszma kezdete, hanem az átkapcsolása …