fbpx

Főnöködhöz kérdéssel fordulsz egy aktuális feladatoddal összefüggésben. Válasza: oldd meg!
Kösz! Nem akarsz inkompetensnek tűnni, ezért otthagyod őt. Magadban persze azt gondolod, hogy ha meglennének az erőforrásaim, akkor nem is jöttem volna. Ráadásul ebben a kérdésben már három hónapja nem kapok választ tőle, amire persze már nem emlékszik. Esetleg kezdesz kételkedni a főnök vezetői kvalitásaiban.
A vezető vélhetőleg nem a fejlődésedről akart gondoskodni, amikor a fenti választ adta. Inkább egy olyan feladatot hallott, amibe nem szeretett volna belemenni, talán mert ő is túl van terhelve, vagy mert bizonytalan. Ugyanakkor megtanulta, hogyan kell vezetői szerepében gyorsan megszabadulni a problémáktól.
Az alapkérdésed: mire van szükséged a vezetődtől? Ezt először hasznos magadban tisztázni! Világos keretekre, gondoskodásra, együtt gondolkodásra, esetleg valami másra. Bármelyikről is van szó, azt tisztán és világosan kell kommunikálnod ahhoz, hogy megértse, mit szeretnél. Ez még menne is, ám először kapcsolatba kell kerülnöd vele. A túlterhelt vezetőket elnézve ennek egyik legjobb módja, ha törődést érzékelnek. Ez nem feltétlenül jelenti a süteményt (bár nálam ez működne), inkább azt, hogy tudomásul veszed a helyzetét és empátiát mutatsz. (Talán neked is erre lenne szükséged.) Ennek folyományaként kerülhet sor a saját kérdésed fölvezetésére, ami így az ő szükséglete is egyben: az én munkám hogyan tehermentesít téged.