Amikor egy szervezetben jelentős változás történik – új vezető érkezik, átalakul a struktúra vagy új irányt hirdetnek –, gyakran ugyanaz a mondat hangzik el:
– Most végre tiszta lappal indulhatunk.
A remény ilyenkor nemcsak az új helyzethez kapcsolódik, hanem ahhoz az érzéshez is, hogy végre magunk mögött hagyhatjuk mindazt, ami eddig volt.
Amikor egy működés hosszú ideig feszültséget, csalódást vagy tehetetlenséget okozott, természetes vágy, hogy minél hamarabb megszabaduljunk tőle. Az újrakezdéshez pedig hozzátartozik az elhatárolódás. Szeretnénk világosan megmutatni, hogy most valami más kezdődik. Mintha előbb ki kellene mondanunk, hogy „ez nem mi voltunk”, mielőtt elkezdhetnénk valami újat építeni.
A kapcsolati rendszerek azonban ritkán indulnak tiszta lappal. Nem azért, mert ne lehetne változni, hanem mert a múlt nemcsak dokumentumokban és struktúrákban él tovább, hanem a kapcsolatokban. Abban, ahogyan bizalmat adunk vagy visszatartunk. Amit természetesnek veszünk, amiről hallgatunk. Mit várunk egy vezetőtől – és mitől tartunk. Ezért van az, hogy egy új szervezeti ábra önmagában még nem hoz létre új működést. Ahogy egy új vezető sem automatikusan új kultúrát.
Sokszor ilyenkor kezdődik a hibás keresése. Ki tehet róla? Ki rontotta el? Kit kell eltávolítani ahhoz, hogy végre minden más legyen? Ez a kérdéssor érthető, mert a felelősség tisztázása indokolt lehet. De ha ez lesz az egyetlen kérdés, könnyen elveszi a figyelmet arról, ami nehezebb, de hosszabb távon termékenyebb lehet:
Mit tartott fenn az a működés, amelytől most ennyire szabadulni szeretnénk?
Nem azért, hogy igazoljuk magunkat, hanem hogy megértsük. Mert egy kapcsolati rendszerben kevés dolog marad fenn hosszú időn keresztül úgy, hogy közben semmilyen funkciója nincs. Lehet, hogy stabilitást adott, kiszámíthatóságot, valamilyen félelmet tartott távol, vagy konfliktusokat fedett el.
Ha ezt nem értjük meg, könnyen előfordulhat, hogy miközben minden erőnkkel a múlt ellen küzdünk, annak működését kezdjük újra létrehozni, csak más szereplőkkel és más szavakkal. Ezért nem az a legfontosabb kérdés egy változás kezdetén, hogy mit szeretnénk eltörölni, hanem az, hogy mit érdemes először megérteni.
A tiszta lap talán nem a múlt hiányát jelenti. Hanem azt, hogy végre hajlandók vagyunk elolvasni azt, ami már rá van írva.