Bizonyítványosztás, érettségi és egyéb nyalánkságok napjait éljük. Az „illetékessekkel” beszélgetve előkerül a kérdés, mit fejezzen ki inkább az érdemjegy: az erőfeszítést vagy az eredményt? Egységesen és gondolkodás nélkül jön a tinédzserek válasza: az erőfeszítést. Meglepődöm. Mitől ilyen egyértelmű ez? Egy sor kérdés is fölvetődik. Mit ér az erőfeszítés eredmény nélkül? Hogyan lehet az erőfeszítés szintjét megítélni? Mi számít eredménynek? Az is igaz viszont, hogy a mai turbulens környezetben egyre szélesebb körben használjuk az iteratív működést, ami inkább az erőfeszítéssel van összefüggésben. Kísérletezés, visszacsatolás, felfedezés. Az ember természetes fejlődési útja ez.
Mégis vannak olyan helyzetek, ahol igenis van jelentősége a megérkezettségnek. Hiszen te sem mész olyan orvoshoz, akinek nincs diplomája vagy szakvizsgája. Az agilitás korában egyre több mozaikszót biggyesztünk a nevek után – kifejezve a minőséget. A tranzakcióanalízisben az első megérkezettség a CTA, aminek a jelentése: Certified Transactional Analyst. Azt fejezi ki, hogy végigcsináltad! Nem azt, hogy kész vagy, mert az ember sosincs kész, hanem hogy az elméletet összehoztad a gyakorlattal, átszűrted magadon, beléptél egy évekig tartó mentorkapcsolatba, rengeteget reflektáltál a szupervíziókban, s e közben megtaláltad a saját hangodat és fölkészültél egy olyan vizsgahelyzetre, amelyben megmutattad magad egy közösségnek, amely véleményem szerint joggal tekinti magát a TA reprezentánsának. Végezetül pedig szeretném hangsúlyozni, hogy a városi legendákkal ellentétben ez nem egy lehetetlen feladat, hanem az egyik legjobb döntés, amit valaha meghoztam.
„Tanár úr, én készültem!”
