Legyél különleges és egyedülálló, valósítsd meg önmagad! A posztmodern társadalmak a szingularitást (Andreas Reckwitz) ünneplik. Mindeközben az egyediséget a többiek igazolják vissza – például a közösségi médián keresztül. Hogy is van ez akkor? Ha az ember a saját útját járja, mi szüksége van arra, hogy ezt másoknak időről-időre felmutassa? Miért van szükség a többiek figyelmére és visszaigazolására?
Az ember egyedisége nem újkeletű találmány. A görögök, a kereszténység, majd a romantika is ismeri az egyes ember megkülönböztetését, de valójában nem érdekli őket, hogy mit szólnak ehhez mások. Nem kell, hogy nagyot szóljon.
Reckwitz szerint manapság a különleges a nyerő, az egyedülálló a menő. Az általános nem különösebben vonzó. Az átlagéletet élő átlagemberről azt feltételezik, hogy konformista. A dolgok új mércéjét az eredeti, gondosan felépített életrajzzal rendelkező szubjektumok jelentik, valamint az egyedülálló javak és események, közösségek és városok.
A TA-ban az egyediséget azzal a mintázattal írjuk le, amit az ember eddigi élete során kialakított. Milyen sikerstratégiákat hozott létre, miféle megküzdései vannak, illetve milyen modelleket vett át a számára fontos személyektől. Az egyediségért tehát semmit nem kell tenni, mert az már ott van. A megkülönböztető inkább abban áll, hogy mennyire engedsz utat ennek. Mi az, ami ebből tudatosul, hogyan növeli ez a sokféleség a választási lehetőségeid számát, és hogyan tudod mindezt a kapcsolataidban úgy megjeleníteni, hogy az neked is és másoknak is gyümölcsöző legyen.