Szerző: Antal Sándor | jún 17, 2024 | Egyéb
A négyéves kislány komor arccal kullog hálátlan családja után. Szája összeszorítva, homlokát mély ráncok barázdálják. Eltökélte, hogy egy szót sem szól. A sértődés is egy játszma (a tranzakcióanalízis fogalmával kifejezve), amelyet leggyakrabban a családban sajátítunk el.
A sértődött (kis)ember áldozat és üldöző egy személyben. A sértődés általában áldozati játszmának indul, de amint megpróbálod megmenteni az illetőt, hamarosan a benne rejlő támadóval kell megküzdened. Ez persze elég nagy nyomást gyakorol a jószándékú környezetre, hogy mindent megtegyen azért, hogy a szegény drága mihamarabb jobban érezze magát, lehetőleg oly módon, hogy minden kívánságát teljesítik. A legtöbb emberben nagyon erős a vágy, hogy gyorsan helyreálljon a harmónia. Ezzel persze nincsen semmi baj, ám az érzelmi zsaroláson alapuló harmónia nem túl strapabíró. Újra megrendül, amikor a sértődött legközelebb nem tudja keresztülvinni az akaratát. Ilyenkor ismét megvonja jóindulatát embertársaitól, és duzzog. Ebből is látszik, milyen erős és hatékony fegyver a szeretet megvonása! A szülők azt szeretnék, hogy gyermekeik szeressék őket, és ezért nem bírják elviselni a felfordulást. Ugyanez persze fordítva is igaz, amikor a sértődött szülő bünteti a gyereket.
Ha ezt a játszmát a valóságérzékelés szempontjából nézzük, láthatjuk, hogy a sértett személy egy rövid kellemetlenséget nagy katasztrófává érlel. Tragédiává torzítja azt, ami éppen nem tetszett neki, és ezzel áldozati helyzetbe hozza magát. Ha valaha megsértettek már, és ki ne lett volna ebben a helyzetben, talán emlékszel, hogy egyre jobban és jobban beleélted magad az „igazságtalanul megbántott” állapotába, míg végül már tényleg pocsékul érezted magad.
A sértődés hatalmi harc
A sértődés egyrészt kísérlet arra, hogy a saját kellemetlenségedet másokra hárítsd: ha én rosszul érzem magam, mert nem úgy mennek a dolgok, ahogy én szeretném, akkor te se érezd jobban magad! Másrészt a sértődés hatalmi harc is. Ha semmilyen eszközzel nem tudod elérni az akaratodat, dühös leszel, és a szeretet megvonásával próbálsz másokat szenvedni hagyni, amíg azok jobb belátásra nem térnek, majd végül is megkapod, amit akarsz. Akik szeretettel törődnek a megsértődött személlyel, szubjektíven ezt abból a vágyból teszik, hogy valami jót tegyenek a másiknak, hogy kisegítsék őt a „szenvedésből”, a „megsérülve levésből”. De ezzel csak bebetonozzák ezt a viselkedést. A sértett személy megerősítést kap abban, hogy a viselkedésének nyilvánvalóan nagy hatása van, ezért újra és újra eszközként fogja használni a hatalmi harcban. Szélsőséges esetben ez végül oda vezet, hogy a sértett személy minden apróságra dühös lesz. Ez egyre inkább megnehezíti a vele való együttélést. Sokkal jobb, ha békén hagyjuk őt, és egyáltalán nem reagálunk a demonstratív duzzogására. Más szóval, ne viselkedjünk sem megmentőként, sem támadóként azzal, hogy keményen szembesítjük a viselkedésével, hanem egyszerűen tegyünk úgy, mintha minden rendben lenne. Nem szabad hagyni, hogy kihozzon a sodrodból, ha a sértődött személy ezután még demonstratívabban fitogtatja szenvedését, komor arccal némaságba burkolózik, és megtestesült szemrehányásként járja a világot. Ez előre látható fejlemény, mert egy jó játékos nem adja fel gyorsan. Ha egy játszma nem ugyanazt a hatást váltja ki, mint eddig, akkor növelni kell a tétet! És ha a környezet eddig mindig reagált a sértődésre, akkor a sértettnek először hozzá kell szoknia a felismeréshez, hogy ő az egyetlen, aki rosszul csinálja ezt a játékot. Tehát ha nyíltan és barátságosan reagálsz a „normális” kommunikációs ajánlatokra, ám nem hagyod magad befolyásolni a teátrális pózolástól, akkor a játszma szükségszerűen összeomlik.
További tippek a sértődöttekkel való bánásmódhoz
Ha te is ugyanígy érzed, hogy állandóan hízelegsz a sértett személynek, és minden lehetséges eszközzel próbálod őt kihúzni a sértettségből, legyen szó hízelgésről, csábító ajánlatokról vagy szidásról és fenyegetésről, az első hasznos lépés számodra, hogy felismerd, a sértett személy maga hozta meg a döntést, hogy most megsértődik. Lehet, hogy szubjektíve nagyon rosszul érzi magát, de ennek semmi köze a külső helyzethez. Ez azt jelenti, hogy a felelősség ezért a viselkedésért teljes mértékben őt terheli, és nem téged. Ez a felismerés remélhetőleg megkönnyíti, hogy ne érezd magad felelősnek a másik személy nyilvánvaló „boldogtalanságáért”, amit annál nehezebb elviselni, minél közelebb áll hozzád ez a személy. Amikor a sértett személy végre meghozta a döntést, hogy abbahagyja a viselkedését, természetesen nagyon fontos, hogy Ön azonnal pozitívan reagáljon, és folytassa a normális és barátságos kommunikációt. Láttunk már olyan szülőket is, akik, amikor a gyerekük végre előbújt a duzzogó sarokból, a következő nevelési értékű szavakkal utasították el szegényeket: „Korábban te sem akartad, most én sem akarom. Most már láthatod, hogy nem szép dolog így viselkedni! ” Jó stratégia a játszma meghosszabbítására. Bárkivel szemben, akit megsértettek, de különösen a sértődött gyerekekkel szemben a következő érvényes: nem szabad figyelmen kívül hagyni az illetőt, csak a sértő viselkedést, a mogorva arcot, a távolságtartó magatartást! Bátran beszélj időnként a sértett személlyel, de csak úgy, ahogyan akkor tennéd, ha a köztetek lévő kapcsolat teljesen rendben lenne. És vedd tudomásul, ha elsőre nem kapsz reakciót. Ez különösen fontos a gyerekek esetében, mert a semmibevétel egzisztenciális veszélyt jelent a gyermek számára a szüleitől való függőségében. Újra és újra megfigyelhető, hogy az emberek iróniával próbálnak reagálni arra, ha megsértik őket. Aki azonban azt hiszi, hogy ez kívül esik a játszmán, az téved. Egy olyan mondat, mint „Na, akkor ma is csináljuk a sértegetést”, sértésnek számít, és ezzel a játszma kellős közepén vagyunk. Ha tényleg nem akarsz játszani, akkor csak az segít, ha nem veszel tudomást a viselkedésről. Ha egyszerűen nem reagálsz tovább a sértő viselkedés „tüneteire”, legyen szó akár gyerekekről, akár felnőttekről, akkor egy értelmesebb vitát lehet kezdeményezni. Beszélgethettek egymással, tisztázhatjátok a vitás kérdéseket, megpróbálhatjátok tárgyalásos úton érvényesíteni az érdekeiteket – bármi jobb, mint duzzogni és visszahúzódni.
Bővebben a játszmákról: Bevezetés a tranzakcióanalízisbe.
Szerző: Antal Sándor | júl 12, 2023 | Egyéb
Van néhány olyan pszichológiai játszma, amelybe egy coach könnyen belekerülhet. Íme, néhány ezek közül a teljesség igénye nélkül.
Én csak jót akartam neked!
A coach támogató funkciója kínálja a Megmentői szerepet. A fenti játszma akkor történik, amikor a coach azt gondolja, hogy felismerte, hogy a kliensnek mire van szüksége, és – először finoman – elkezd harcolni ezért. A játszma dinamikája mindig ugyanaz: anélkül teszünk valamit valakiért, hogy azt vele előzetesen tisztáztuk volna. Végül köszönetet várunk. Amikor ezt megkapjuk, kész a függőség. Néha a coach Megmentő szerepében azon bosszankodik, hogy kihasználják őt. Ha nem érkezik köszönet, mert az ügyfél nem szereti az Áldozat szerepét, akkor a Megmentő könnyen Üldözőbe vált át: „Én ezt a legjobb szándékkal tettem, de ha te nem akarod…”
A Megmentő mindig önmagát menti meg a saját mínuszától (a TA-ban „nem okéságától”), amelytől folyamatosan tart. Hátterében az a korai hiedelem áll, amely szerint meg kell dolgozni azért, hogy mások elfogadjanak.
Ezt a játszmát a határok egyértelmű kitűzésével lehet elkerülni, miközben fönntartjuk a pozitív kapcsolatot. Hasznos lehet az is, ha időről időre föltesszük magunknak a kérdést: „Van-e arra szerződésem, amit éppen csinálok?”
(Azért ha valakit fuldokolni látsz a folyóban, ne várd meg, míg segítségért kiált!)
Szegény én!
Ezt mindig a coach-ügyfél játssza. A játszmát az Áldozat-szerepből indítja, és a coachingot általában nagyon sok nyafogás és panaszkodás kíséri. A kliens saját helyzetét felettébb drámainak mutatja be, drámaibbnak, mint az indokolt lenne. A coach együttérzésével lép bele a csapdába. Ilyenkor eszközként használják, hogy a megbízó irányába közvetítse, mi is történik valójában a szervezetben. Ez persze nincs kimondva, a játszma mindig tudat alatt zajlik. Ez a játszma arra is alkalmas, hogy eltérítse a coachingot a tulajdonképpeni céljától, vagy felhígítsa a lefektetett struktúrát.
A háttérben az a gyermekkori tapasztalat áll, hogy az ember könnyebben boldogul az életben, amikor magát a környezet áldozatának tekinti. Mások ilyenkor megoldják a problémát és vállalják a felelősséget. A panaszkodás további előnye, hogy könnyel összekapcsol másokkal, akik szintén hasonlóan viselkednek. Így azt a hiedelmet is erősíti, hogy ha nem panaszkodsz együtt a másikkal, akkor ki vagy zárva a kapcsolatból.
Ellenstratégia:
- Egyáltalán nem hagyni magad ezen a módon befolyásolni.
- Meglepődést kiváltani: „Ez a legjobb, ami veled történhetett, mert …”
- Világossá tenni, hol van az illető saját része a történetben.
Faláb
A Faláb-játszma lényege abban a mondatban foglalható össze, hogy „Szívesen futnék 100 méteres sprintet, de sajnos nem tudok,mert, nézd, fa lábam van!”. Gyakran a Szegény én játszmával kombinálva jelenik meg. A coach-ügyfél fél a felelősséget vállalni, ehelyett átadja azt a másiknak, például a coachnak. „Fejlessz engem, de közben vedd figyelembe, hogy falábam van.”
A játszma hátterében nagy mértékű bizonytalanság áll: ha az ember a saját félelmeire és gyengeségeire nem figyel, akkor könnyen kerülhet bajba.
Kezelésében hasznos lehet a négyszemközti konfrontáció: „Ezt nem a kollégád miatt csinálod, hanem mert nem bízol magadban.”; vagy a következmények levonása: „Ez azt jelenti, hogy ez a munka sok neked?”
Remek példa erre a játszmára a Krokodil Dundee című film egyik jelenete. A főhős belép egy kocsmába, ahol egy kerekesszékben ülő férfi trágárul szidalmazza őt. Krokodil Dundee nem sokáig hallgatja őt, hanem fogja és felakasztja egy ácskapocsra (Ez a nem követendő rész!). Amikor a férfi panaszkodik, hogy bánhat így valaki egy fogyatékossal, akkor Dundee azt válaszolja neki: „Igen, de te fejben nem vagy fogyatékos!” A filmben azután jó barátok lesznek. Krokodil Dundee jószerivel az első, aki normális emberként kezeli a kerekesszékes férfit azzal, hogy figyelmen kívül hagyja a férfi saját magáról felállított „nem oké-ságát”.
Professzor
Sok coach és tanácsadó könnyen megszólítható ezzel a játszmával. A lényeg, hogy a kliens eltúlozva dicsér, hogy aztán befolyást gyakoroljon. „Már nagyon sok jót hallottam rólad!” „Informálódtam olyanoknál, akik ismernek téged, és mondták, hogy nagyon megfogtad őket”. „Te ezt nagyon jól csinálod!” A rejtett csali ebben: „Ha nem csinálod azt, amit mondok, letaszítalak a trónodról.” Ha a coach bekapta a csalit, akkor már a coachee pecabotján függ. Alig tesz valamit, ami nem ügyfelének kedvére való, máris hallhatja: „Múltkor találkoztam egy másik coach-csal, aki egy szenzációs módszerrel gyorsabban segíti az ügyfeleit túljutni a nehézségeket.” Ezzel meg is vagy fogva. Ez minden coach, tréner, tanácsadó számára kritikus helyzet.
A játszma hátterében az áll, hogy az illető gyermekkorában azt tanulta meg, hogy a hízelgés mozgatja a világot.
Mit lehet ilyenkor csinálni?
- A másikat rögtön felértékelni, mert ha az eltúlzott dicséret megválaszolatlan marad, azonnal nyomás keletkezik, hiszen a másik értékelését elfogadtam.
- Kérdezni: „Miből gondolod, hogy én sokkal jobb vagyok, mint mások?”
- Esetleg konfrontálódni: „Az én szakértelmem abban áll, hogy nem ítélek meg másokat túl gyorsan.”
Szerző: Antal Sándor | aug 18, 2022 | Egyéb, TA professional
A coachingot nem tekintem módszerspecifikus hivatásnak, de kétségtelen, hogy a coaching lényegi sajátosságainak, irányultságának és a coach kompetenciáinak megismerése önmagában nem tesz képessé a tevékenység gyakorlására. A coachnak modellekre és technikákra van szüksége a konkrét gyakorlati helyzetben. Ezek az eszközök aztán vissza is hatnak a coachingról való gondolkodásunkra. Mára már magyar nyelven is bőséges kínálata van a „legjobb” coaching-technikákat többnyire katalógusszerűen bemutató könyveknek, a kérdés inkább az, hogy az egyes módszerek és technikák milyen koherenciával kapcsolódnak egymáshoz és az adott coaching helyzethez. Végső soron persze úgy is a coach személye fogja az alkalmazott eszközöket integrálni és hitelesíteni, de tapasztalatom szerint ehhez viszonylag hosszú időnek kell eltelnie – leszámítva persze a született coachokat.
A tranzakcióanalízis coachok számára módszerek és eszközök rendkívül széles palettáját kínálja. Leírja és magyarázza a belső történéseket, megfoghatóvá teszi a kommunikációs és kapcsolati mintákat, bemutatja a munkastílusokat és a tipikus stressz-reakciókat, valamint előkészíti és bevezeti a személyes és szakmai fejlődéshez szükséges változásokat.
Képzések
Szerző: Antal Sándor | ápr 7, 2022 | Egyéb
A legtöbb ember egyáltalán nincs tudatában annak, hogy milyen lehetőségekkel rendelkezik. Azok a hatások, amelyek eddig értek bennünket, gyakran ássák alá a lehetőségeinket. Így a bennünk szunnyadó potenciált elnyomjuk, vagy nem is veszünk róluk tudomást, mert azt nem kérdezték, nem engedték megnyilvánulni vagy egyenesen nemkívánatos volt. „Az indián nem érzi a fájdalmat!”, „Legyél illemtudó, szerény, segítőkész és udvarias, vagy éppen bátor és kemény, aki nem mutatja gyengeségeit!” Ezek a mondatok sokszor még ma is befolyásolnak bennünket, és megakadályozzák, hogy a saját szükségleteinkkel és késztetéseinkkel kapcsolatba kerüljünk. Nem mutatunk (bizonyos) érzéseket, mert azok már idegenek számunkra, igényeinket elrejtjük és szüntelenül alkalmazkodunk másokhoz. Így behúzott kézifékkel evickélünk át a mindennapokon, miközben a bennünk szunnyadó tehetség parlagon hever. Pedig az életünk arról is szólhatna, hogy a változásokat energikusan és magunk alakítjuk, jó döntéseket hozunk, és új utakat fedezünk fel, képviseljük magunkat és a nehézségekkel konstruktívan bánunk, a rossz szokásainkat megszakítjuk és a kitűzött céljainkat követjük.
Valamit tehát másképp is lehet csinálni, hogy az elégedetlenséget elégedettséggé és belső nyugalommá változtassuk.
Már több mint két évtizede foglalkozom személyes és szakmai fejlesztéssel. Tanácsadóként és képzőként gyakran találkozom olyan emberekkel, akik kimondva vagy kimondatlanul zsákutcába jutottak, és vissza szeretnék nyerni az önbizalmukat, és megélni, hogy valóban képesek aktívan kezükbe venni az életüket. Ilyenkor gyakran elhangzik a kérdés: „Ki is vagyok én tulajdonképpen?”, vagy „Hová is akarok eljutni?” Bizonyosságot szeretnének, hogy az életben lehetőségeiket és tehetségüket valóban kiaknázzák.
A tehetség a közgondolkodásban rendszerint egy különleges adottságot jelent feltűnő jegyekkel, melyek gyakran anyagi előnyökkel párosulnak. Még ma is általánosan elterjedt mítosz az istenáldotta zseni, akinek különösebb fáradozás nélkül minden sikerül. Amikor én tehetségről beszélek, akkor ezt nem abban az értelemben használom, hogy valakinek különös adottságai és kimagasló teljesítménye van egy bizonyos területen. Ez nem az a tehetség, ami a genetika és a környezet támogatása révén átlag feletti képességekben mutatkozik meg, amit aztán gyakorlással fejlesztenek tovább. Nem erre a fajta tehetségre gondolok, sokkal inkább egy általános adottságra és az ember alkalmasságára, hogy a saját életét alakítsa, annak összes kihívásával megbirkózzon, és közben használja a gondolkodásra, érzésekre és cselekvésekre való képességét, hogy megfelelő válaszokat találjon.
Abból indulok ki, hogy közülünk mindannyian születésünktől kezdve egy összetéveszthetetlen lényegi mintázattal rendelkezünk. Később megérünk arra, hogy ezt a magot identitásunkká tegyük/érleljük, és kihasználjuk a lehetőségeket, amiket az élet kínál nekünk. Nemcsak kívülről determinált lények vagyunk, és nemcsak a genetikától vagy a körülöttünk lévő társas-kulturális tényezőktől függünk. Választhatunk, megvan a lehetőségünk, hogy a személyes lényegünk és tehetségünk nyomába eredünk. Ez nem kell, hogy valami különleges és látványos dologhoz vezessen, mint egy úttörő fizikai elmélet, vagy egy nagy ívű zenemű. A tehetségünk megélése, és hogy valamire meghívást érzünk azt is jelentheti, hogy a kreatív vagy a matematikai fogékonyságodnak szabad teret engedsz, felelősségteljesen gondoskodsz a nagymamádról, vagy családot alapítasz. Talán az felel meg a te lényegednek, hogy egy bizonyos életstílust alakítasz ki, vagy egy hobbinak élsz. Testileg és lelkileg egészségesnek maradni azt jelenti, hogy a személyes lényegünket respektáljuk, és azzal összhangba hozzuk magunkat. De a bevésődéseink időnként letérítenek erről az útról, és a tehetségünk aztán kikerül a fókuszból. Így születnek a lappangó tehetségek. Lappangó tehetség alatt rejtett, eltakart, szunnyadó, tudattalan, nem használt, a háttérben megbújó képességeket, adottságokat, potenciálokat értek: gondolkodásra, érzésekre és cselekvésekre. Hitelességünk megőrzéséhez föl kell fedeznünk a lappangó tehetségünket, fejlesztenünk kell, és ki kell aknáznunk azokat.
TA 202 KÉPZÉS: Személyes hatékonyság fejlesztése TA-val
A legtöbb ember vágyik arra az érzésre, hogy az életét egésznek és egészségesnek élje meg. A tranzakcióanalízis vezérfonal és munkamódszer ahhoz, hogy az ember a zsákutcáit megvizsgálja, figyelmét az eddig kihasználatlan esélyeire, meg nem élt lehetőségeire irányítsa. A TA azoknak szól, akik kedvet éreznek a változtatáshoz, hogy életüket ismét összhangba hozzák személyes lényegükkel és ezt összekapcsolják a külső körülményekkel.
Egy személyes időutazásra hívlak: az életedre itt és most reflektálni, a tegnap tapasztalataival boldogulni és a holnaphoz célokat és jövőképet fejleszteni. Közben nem hagyjuk figyelmen kívül azt sem, amit már elértél. Fedezd föl rejtett értékeidet és tehetségedet, hogy annak segítségével jó döntéseket hozhass, megbirkózz a személyes és szakmai kihívásaiddal, meggyőző és időszerű válaszokat adj a különféle problémákra. Ehhez érzékeled a jelenlegi zavaró tényezőket és megvizsgálod, hogy mi lenne számodra egy változási folyamatban hasznos: a komfortzónából kilépni, a régi vágyakozásaidtól elbúcsúzni és a lehetőségeidet (potenciálodat) az emlékekben fölfedezni. Felfedezheted a vezérfonalat az életedben, amely személyiséged alapmintájaként végighúzódik a biográfiádon, de többé már nem segít téged és korlátozó hiedelemként válik láthatóvá. Nyakon csípheted azokat a szabotázs technikáidat, amikkel korlátozod magadat. Ez azt jelenti, hogy egy pillantást vetsz azokra a tudattalan, saját fejlesztésű buktatókra, amelyekre eddig a különféle élethelyzeteidben támaszkodtál például, hogy eddig mindig egy „rossz” partnert vagy „rossz” munkát választottál. Ötleteket kapsz a hiedelmeid feloldásához. A kurzus segítségével megtudhatod, hogy bizonyos helyzetekben miért reagálsz mindig ugyanúgy, habár másképp szeretnél, hogy melyek azok a pszichológiai játszmák, amelyeket tudattalanul újra és újra játszol. Felismered a drivereket, amelyekbe a mindennapok stresszében jutsz, és megtanulod, hogy mire van szükséged ahhoz, hogy megfelelő személyes és szakmai döntéseket hozhass. Végül megtudod, mennyire magabiztosan mész a változásba, az átalakulásba. Az átmenet fázisához konkrét cselekvési lépéseket tervezhetsz, melyek a belső és külső változáshoz rendelkezésre állnak, hogy a saját folyamatodat személyesen alakíthasd.
Részletek és jelentkezés itt.
Szerző: Antal Sándor | szept 3, 2020 | Egyéb
- Mivel foglalkozol?
- Tanácsadással.
- Kinek adsz tanácsot?
- Embereknek és szervezeteknek.
- Mihez ad tanácsot?
- A kommunikációjukhoz.
- Mit használsz a tanácsadásban?
- A tranzakcióanalízist.
- Tessék? Mi az a tranzakcióanalízis?
Tranzakcióanalízis
Tranzakciónak tekintünk minden akciót (inger) és reakciót két ember között. A tranzakcióanalitikus feladata az, hogy megfigyelje és értékelje, hogyan bánik ez a két ember egymással, hogyan reagálnak egymásra. Vagyis az egymás közötti kapcsolattal és kommunikációval foglalkozunk.
Eric Berne, az iskola alapítója a tranzakciók elemzéséhez három alapfeltevést fogalmazott meg, melyek számára a tranzakcióanalízis (TA) fundamentumát jelentették:
- Minden ember rendben van. Mindenki oké.
- Minden embernek megvan a képessége a gondolkodásra, így arra is, hogy ezt a képességét problémáinak megoldására használja.
- Minden ember felelősséget vállalhat a saját életéért és annak alakításáért.
A tranzakcióanalízisben minden modell és eszköz arra hivatott, hogy az embereknek segítsen a fenti értelemben vett személyes autonómia minél magasabb fokát elérni.
Először elgondolkodhatom például azon, milyen gyakran használtam már ilyesféle mondatokat:
„A szomszédom buta.”, „A Sári arrogáns.”, „A főnököm érzéketlen.”
A tranzakcióanalízis nézőpontjából ezek az emberek sem nem buták, sem nem arrogánsak vagy érzéketlenek. Lehet, hogy a szomszéd egy bizonyos szituációban talán bután viselkedik. Az is lehet, hogy Sári épp olyan benyomást hagyott maga után, hogy ő jobb, mint mások, vagy a főnök legutóbb nem tulajdonított jelentőséget egy számomra fontos dolognak.
De ezek mind az én személyes érzékeléseim, amiket másokra vonatkoztatok. Elképzelhető, hogy egy másik embernek teljesen más benyomása lenne ugyanarról a helyzetről.
A TA-ban mindig arra törekszünk, hogy másokat és az ő viselkedésüket jobban megértsünk. Ezzel a megértéssel tudunk leginkább visszahatni saját magunkra, és így tesszük lehetővé a tanulást.
Egy kis gyakorlat, mielőtt továbbolvasol:
- Miért gondolom a szomszédomat most butának? Sárit épp arrogánsnak, vagy a főnökömet érzéketlennek?
- Miért érdekes nekem most annyira, hogy mások milyenek?
- Mi idegesít engem éppen most?
- Mit vált ki bennem ez a viselkedés?
Ezek olyan kérdések, melyeknek alapvetően nincs köze a másik emberhez. Újra és újra a saját viselkedési és cselekvési mintáimhoz vezetnek vissza.
Jól felismerhetővé teszik a TA-s szakember szerepét: kérdéseket teszünk fel. Ezzel lehetőséget adunk ügyfeleinknek, hogy egy védett környezetben önmagukról gondolkodjanak („Mindenki oké.”). Ez hozzásegíti a klienseket ahhoz, hogy problémáikat önállóan értelmezzék és oldják meg („A gondolkodás képessége.”)
Pontosan ez a megközelítés teremt mozgásteret a kliens számára („Felelősség a saját életünkért.”), és növelheti mindkettőnk autonómiáját.
Bevezetés a tranzakcióanalízisbe
Szerző: Antal Sándor | aug 18, 2020 | Egyéb
Vezető német szakfolyóirat (managerSeminare) felmérése szeint (mS263) a munka új világában (New Work) a szakemberek által legfontosabbnak ítélt képesség az önirányítás.
Az önirányítás feltételezi nemcsak a külső folyamatok, hanem a belső történések magas szintű érzékelését is. A tranzakcióanalízisban (TA) ezt a képességet tudatosságnak nevezzük, ami a gondolatok, érzések, akciók és reakciók minél pontosabb érzékelését és dekódolását jelenti.
Az önirányítás e mellett rugalmasságot igényel (a TA-ban spontaneitás):ez a választás és a döntés szabadsága, az a meggyőződés, hogy mindig vannak lehetőségeim, amikkel egy adott helyzetre reagálhatok. Itt nemcsak az opciók érzékeléséről beszélünk, hanem a döntés lehetőségéről és az azzal járól felelősség felvállalásáról.
Az önirányítás a munkában ma már nehezen képzelhető el úgy, mint egy magányos vitoráls a tengeren. A feladatok és az eredmények együttműködésben: csoportokban, hálózatokban, rendszerekben születnek. Ezért eredményes kapcsolatok létrehozásának és működtetésének a képessége ma már nélkülözhetetlen a szervezeti világban. A kapcsolati képesség nemcsak a csapatmunkára, az emberi kontaktusokra érvényes, hanem a dolgokhoz, feladatokhoz, témákhoz, projektekhez való egészséges viszonyulásra is vonatkozik.