A négyéves kislány komor arccal kullog hálátlan családja után. Szája összeszorítva, homlokát mély ráncok barázdálják. Eltökélte, hogy egy szót sem szól. A sértődés is egy játszma (a tranzakcióanalízis fogalmával kifejezve), amelyet leggyakrabban a családban sajátítunk el.
A sértődött (kis)ember áldozat és üldöző egy személyben. A sértődés általában áldozati játszmának indul, de amint megpróbálod megmenteni az illetőt, hamarosan a benne rejlő támadóval kell megküzdened. Ez persze elég nagy nyomást gyakorol a jószándékú környezetre, hogy mindent megtegyen azért, hogy a szegény drága mihamarabb jobban érezze magát, lehetőleg oly módon, hogy minden kívánságát teljesítik. A legtöbb emberben nagyon erős a vágy, hogy gyorsan helyreálljon a harmónia. Ezzel persze nincsen semmi baj, ám az érzelmi zsaroláson alapuló harmónia nem túl strapabíró. Újra megrendül, amikor a sértődött legközelebb nem tudja keresztülvinni az akaratát. Ilyenkor ismét megvonja jóindulatát embertársaitól, és duzzog. Ebből is látszik, milyen erős és hatékony fegyver a szeretet megvonása! A szülők azt szeretnék, hogy gyermekeik szeressék őket, és ezért nem bírják elviselni a felfordulást. Ugyanez persze fordítva is igaz, amikor a sértődött szülő bünteti a gyereket.
Ha ezt a játszmát a valóságérzékelés szempontjából nézzük, láthatjuk, hogy a sértett személy egy rövid kellemetlenséget nagy katasztrófává érlel. Tragédiává torzítja azt, ami éppen nem tetszett neki, és ezzel áldozati helyzetbe hozza magát. Ha valaha megsértettek már, és ki ne lett volna ebben a helyzetben, talán emlékszel, hogy egyre jobban és jobban beleélted magad az „igazságtalanul megbántott” állapotába, míg végül már tényleg pocsékul érezted magad.
A sértődés hatalmi harc
A sértődés egyrészt kísérlet arra, hogy a saját kellemetlenségedet másokra hárítsd: ha én rosszul érzem magam, mert nem úgy mennek a dolgok, ahogy én szeretném, akkor te se érezd jobban magad! Másrészt a sértődés hatalmi harc is. Ha semmilyen eszközzel nem tudod elérni az akaratodat, dühös leszel, és a szeretet megvonásával próbálsz másokat szenvedni hagyni, amíg azok jobb belátásra nem térnek, majd végül is megkapod, amit akarsz. Akik szeretettel törődnek a megsértődött személlyel, szubjektíven ezt abból a vágyból teszik, hogy valami jót tegyenek a másiknak, hogy kisegítsék őt a „szenvedésből”, a „megsérülve levésből”. De ezzel csak bebetonozzák ezt a viselkedést. A sértett személy megerősítést kap abban, hogy a viselkedésének nyilvánvalóan nagy hatása van, ezért újra és újra eszközként fogja használni a hatalmi harcban. Szélsőséges esetben ez végül oda vezet, hogy a sértett személy minden apróságra dühös lesz. Ez egyre inkább megnehezíti a vele való együttélést. Sokkal jobb, ha békén hagyjuk őt, és egyáltalán nem reagálunk a demonstratív duzzogására. Más szóval, ne viselkedjünk sem megmentőként, sem támadóként azzal, hogy keményen szembesítjük a viselkedésével, hanem egyszerűen tegyünk úgy, mintha minden rendben lenne. Nem szabad hagyni, hogy kihozzon a sodrodból, ha a sértődött személy ezután még demonstratívabban fitogtatja szenvedését, komor arccal némaságba burkolózik, és megtestesült szemrehányásként járja a világot. Ez előre látható fejlemény, mert egy jó játékos nem adja fel gyorsan. Ha egy játszma nem ugyanazt a hatást váltja ki, mint eddig, akkor növelni kell a tétet! És ha a környezet eddig mindig reagált a sértődésre, akkor a sértettnek először hozzá kell szoknia a felismeréshez, hogy ő az egyetlen, aki rosszul csinálja ezt a játékot. Tehát ha nyíltan és barátságosan reagálsz a „normális” kommunikációs ajánlatokra, ám nem hagyod magad befolyásolni a teátrális pózolástól, akkor a játszma szükségszerűen összeomlik.
További tippek a sértődöttekkel való bánásmódhoz
Ha te is ugyanígy érzed, hogy állandóan hízelegsz a sértett személynek, és minden lehetséges eszközzel próbálod őt kihúzni a sértettségből, legyen szó hízelgésről, csábító ajánlatokról vagy szidásról és fenyegetésről, az első hasznos lépés számodra, hogy felismerd, a sértett személy maga hozta meg a döntést, hogy most megsértődik. Lehet, hogy szubjektíve nagyon rosszul érzi magát, de ennek semmi köze a külső helyzethez. Ez azt jelenti, hogy a felelősség ezért a viselkedésért teljes mértékben őt terheli, és nem téged. Ez a felismerés remélhetőleg megkönnyíti, hogy ne érezd magad felelősnek a másik személy nyilvánvaló „boldogtalanságáért”, amit annál nehezebb elviselni, minél közelebb áll hozzád ez a személy. Amikor a sértett személy végre meghozta a döntést, hogy abbahagyja a viselkedését, természetesen nagyon fontos, hogy Ön azonnal pozitívan reagáljon, és folytassa a normális és barátságos kommunikációt. Láttunk már olyan szülőket is, akik, amikor a gyerekük végre előbújt a duzzogó sarokból, a következő nevelési értékű szavakkal utasították el szegényeket: „Korábban te sem akartad, most én sem akarom. Most már láthatod, hogy nem szép dolog így viselkedni! ” Jó stratégia a játszma meghosszabbítására. Bárkivel szemben, akit megsértettek, de különösen a sértődött gyerekekkel szemben a következő érvényes: nem szabad figyelmen kívül hagyni az illetőt, csak a sértő viselkedést, a mogorva arcot, a távolságtartó magatartást! Bátran beszélj időnként a sértett személlyel, de csak úgy, ahogyan akkor tennéd, ha a köztetek lévő kapcsolat teljesen rendben lenne. És vedd tudomásul, ha elsőre nem kapsz reakciót. Ez különösen fontos a gyerekek esetében, mert a semmibevétel egzisztenciális veszélyt jelent a gyermek számára a szüleitől való függőségében. Újra és újra megfigyelhető, hogy az emberek iróniával próbálnak reagálni arra, ha megsértik őket. Aki azonban azt hiszi, hogy ez kívül esik a játszmán, az téved. Egy olyan mondat, mint „Na, akkor ma is csináljuk a sértegetést”, sértésnek számít, és ezzel a játszma kellős közepén vagyunk. Ha tényleg nem akarsz játszani, akkor csak az segít, ha nem veszel tudomást a viselkedésről. Ha egyszerűen nem reagálsz tovább a sértő viselkedés „tüneteire”, legyen szó akár gyerekekről, akár felnőttekről, akkor egy értelmesebb vitát lehet kezdeményezni. Beszélgethettek egymással, tisztázhatjátok a vitás kérdéseket, megpróbálhatjátok tárgyalásos úton érvényesíteni az érdekeiteket – bármi jobb, mint duzzogni és visszahúzódni.
Bővebben a játszmákról: Bevezetés a tranzakcióanalízisbe.