Egy vállalatnál két szervezeti egység együttműködése hónapok óta nehézkes. A feladatok többször elakadnak, a vezetők egymástól várják a kezdeményezést, a munkatársak pedig gyakran csak akkor értesülnek a változásokról, amikor már alig van idejük reagálni.

A következő eset több szervezeti tapasztalat elemeiből összeállított, részleteiben megváltoztatott példa.

A HR egy belső fejlesztési szakembert kér fel arra, hogy segítsen javítani a két terület együttműködésén. Ő az eredeti elképzelés szerint interjúkat készít, majd néhány közös műhelyt vezet. A megbízó vezető gyorsabb döntéseket és kevesebb konfliktust szeretne. A HR azt várja, hogy növekedjen a bizalom és kevesebb panasz érkezzen hozzá. A két terület vezetői elsősorban a felelősségek és a döntési jogok tisztázását tartják fontosnak. A munkatársak azt szeretnék, ha kevesebb utolsó pillanatban érkező változtatáshoz kellene alkalmazkodniuk.

Ezek az igények összefüggenek, de nem ugyanazt jelentik.

A folyamat elindul. Közben átszervezés kezdődik, a megbízó vezető más pozícióba kerül, és új üzleti prioritások jelennek meg. Az új vezető nem volt részese az eredeti megállapodásnak, mégis új elvárásokkal lép be a folyamatba. Gyors eredményt vár, és arra kéri a szakembert, hogy ne kezdjék újra az egyeztetéseket: haladjanak rugalmasan, és majd menet közben alakítsák a folyamatot.

A műhelyek időpontjai már szerepelnek a naptárban, ezért a munka folytatódik. A szakembertől azonban fokozatosan egyre többet várnak. Ne csak támogassa a párbeszédet, hanem tegyen javaslatot a struktúrára, kezelje a vezetők közötti konfliktust, győzze meg a bizonytalan munkatársakat, és érje el, hogy az új működés valóban beépüljön a mindennapokba.

Egy ponton felmerül benne:

Mi az én szerepem ebben? Facilitátor vagyok, tanácsadó, tréner, konfliktuskezelő, projektvezető – vagy én felelek azért is, hogy a változás sikerüljön?

Mire mondtam valójában igent?

A szervezeti szerepek ritkán változnak meg egyetlen, világosan kimondott döntéssel. Gyakrabban lassan tolódnak el. Valaki segítséget vállal, majd eredményfelelősséget kap. Facilitátorként kezdi, később döntési javaslatokat várnak tőle. Vezetőként feladatot kap, de a teljesítéshez szükséges döntési jogokat már nem. Coachként egy emberrel dolgozik, miközben tőle várják egy szervezeti probléma megoldását.

Az eltolódás önmagában nem feltétlenül baj. Változnak a feladatok, a körülmények és a szervezetek. Új információk alapján lehet értelme módosítani a folyamatot.

A nehézség akkor kezdődik, amikor a szerep és a feladat megváltozik, de a megállapodást, a felhatalmazást és a felelősséget nem tárgyalják újra.

Ilyenkor könnyű tovább dolgozni abból, ami még világosnak látszik. Megtartani a következő műhelyt, elkészíteni az újabb javaslatot, válaszolni a felmerülő igényekre. Közben azonban egyre kevésbé egyértelmű, mire vonatkozott az eredeti igen.

A nehezebb kérdés

Talán meg tudunk állapodni abban, hogy gyorsabb döntésekre, jobb együttműködésre vagy nagyobb önállóságra van szükség. A nehezebb kérdés az, hogy kinek van felhatalmazása erről érvényes megállapodást kötni.

A HR kezdeményezhet fejlesztési folyamatot, de nem feltétlenül változtathatja meg a két terület döntési jogait. A területi vezetők vállalhatják az együttműködés javítását, miközben az erőforrásokról vagy a prioritásokról mások döntenek. A munkatársak kialakíthatnak új működési módokat, de a legfontosabb szervezeti feltételeket nem biztos, hogy képesek befolyásolni.

A kérdés tehát nemcsak az, hogy miben állapodunk meg. Az is számít, hogy azok vesznek-e részt a megállapodásban, akik vállalhatják és biztosíthatják annak feltételeit.

Az autoritás itt nem tekintélyelvűséget jelent, hanem az adott szerephez kapcsolódó legitim döntési és cselekvési felhatalmazást. Előfordulhat, hogy a folyamatot olyan ember rendeli meg, akinek van költségkerete, de nincs autoritása a szükséges szervezeti változtatásokhoz. Máskor a döntésre jogosult vezető nincs jelen a szerződéskötésben, mégis ő fogja később megítélni az eredményt. Az is megtörténhet, hogy egy vezető változást vár a munkatársaitól, miközben saját működését nem tekinti a megállapodás részének.

Ha a szükséges autoritás hiányzik a szerződésből, a megállapodás formálisan létrejöhet, de nehéz lesz életben tartani.

Nem egyetlen szerződés működik

Egy összetett szervezeti helyzetben ritkán van egyetlen szerződés.

A tranzakcióanalízis szervezeti alkalmazásában háromszereplős szerződésnek nevezzük azt az alaphelyzetet, amelyben a megbízó, a szakember és a munka közvetlen résztvevője nem ugyanaz a személy. Szervezetekben ez rendszerint további szereplőkre és szervezeti szintekre bővül.

Megállapodás jön létre a megbízó és a folyamatot támogató szakember között. A szakember és a résztvevők között kialakul egy munkaszerződés arról, hogyan dolgoznak együtt. A vezetők elvárásokat közvetítenek saját munkatársaiknak. Az érintett területek között pedig – kimondva vagy kimondatlanul – megállapodások működnek arról, ki milyen feladatot végez, milyen információt ad át, és mi történik, ha valami elakad.

Ezek a szerződések nem feltétlenül ugyanazt a célt szolgálják. A megbízó gyors eredményt várhat, miközben a résztvevők először a korábbi sérelmekről szeretnének beszélni. A vezető együttműködést kérhet, de továbbra is olyan teljesítménycélokat alkalmazhat, amelyek versengésre ösztönzik a területeket. A szakember párbeszédet vállalhat, miközben a résztvevők azt várják tőle, hogy mondja meg, kinek van igaza.

A többszereplős szerződés nem azt jelenti, hogy minden érintett minden kérdésben egyenrangúan dönt, vagy hogy mindenkit minden megbeszélésbe be kell vonni. Azt jelenti, hogy tisztázzuk:

Ki kivel, milyen szerepben, milyen célra, milyen autoritással és milyen információk alapján állapodik meg?

Minél összetettebb a szervezet, annál kevésbé valószínű, hogy egyetlen indítóbeszélgetés elegendő lesz. Az életképesség nem attól függ, sikerült-e előre minden részletet rögzíteni, hanem attól is, hogy az egymáshoz kapcsolódó megállapodások mennyire vannak összhangban, és vissza lehet-e térni hozzájuk, amikor megváltoznak a feltételek.

Mi az én szerepem ebben?

A saját szerepem tisztázása nem magányos önmeghatározás. Nem elég eldöntenem, hogy én most facilitátor vagy tanácsadó vagyok. A szerepem a feladathoz, a többi szereplőhöz, a határokhoz és a kapott felhatalmazáshoz képest nyer értelmet.

Milyen feladatot vállaltam? Kitől származik a megbízásom? Milyen eredményért vállalhatok reálisan felelősséget?

Az is számít, milyen szerepbe hívnak mások. Lehet, hogy a döntés támogatását kérik tőlem, miközben valójában azt várják, hogy döntsek helyettük. A konfliktus megértésének segítése lassan átcsúszhat abba, hogy átvegyem annak kezelését az érintettektől. Semleges facilitátorként az egyik fél kimondatlanul a saját álláspontjának támogatását várhatja tőlem. Felelőssé tehetnek a megvalósításért akkor is, ha a szükséges erőforrásokról mások döntenek.

Belső szakemberként a szerepem tisztázása nem kockázatmentes. A megbízóm egyben vezetői autoritással is rendelkezhet felettem, az újraszerződés pedig érintheti a szervezeten belüli kapcsolataimat és szakmai mozgásteremet. Ettől még nem válik kevésbé fontossá, hogy kimondjam, ha a feladat és a felelősség már túlterjed az eredeti megállapodáson.

Ehhez önreflexió is szükséges. Mikor mondok túl gyorsan igent? Milyen szükségletemet szolgálja, ha nélkülözhetetlenné válok? Mikor halogatom az újraszerződést azért, mert nem szeretnék konfliktusba kerülni a vezetőmmel vagy csalódást okozni?

A rugalmasság fontos szakmai képesség. Nem jelenti azonban azt, hogy észrevétlenül bármilyen szerepet és felelősséget magamra veszek.

A bizonytalanság nem mindig semleges

A bizonytalanság lehet a gyors változás, a valódi komplexitás vagy az eltérő perspektívák természetes következménye. Nem minden tisztázatlanság tudatos vagy rosszhiszemű. Ettől még nem semleges.

Ki döntheti el utólag, hogy mi számított volna sikernek? Kinek kell viselnie a következményeket, ha az egymásnak ellentmondó elvárások nem teljesülnek?

A homály nagyobb mozgásteret adhat azoknak, akik később is átértelmezhetik a feladatot. Közben a végrehajtás kockázata és az eredményért viselt felelősség azokhoz kerülhet, akiknek kevesebb döntési joguk és információjuk van.

Nem szükséges azt feltételeznünk, hogy valaki szándékosan alakította így a helyzetet. A fontosabb kérdés az, hogyan osztja el a fennálló bizonytalanság a rendszerben a mozgásteret, a felelősséget és a kockázatot.

Egy változó környezetben természetesen nem lehet minden lépést előre rögzíteni. Egy életképes szerződésnek teret kell hagynia az új információknak, a tanulásnak és az alkalmazkodásnak. A rugalmasság azonban több annál, hogy újabb elvárásokat adunk a korábbiakhoz. Ha változnak a prioritások, annak is ki kell derülnie, mi veszti érvényét. Ha bővül a feladat, újra kell vizsgálni az erőforrásokat, a döntési jogokat és az eredményfelelősséget.

Az „agilis működés” önmagában nem mondja meg, mi történik. Jelenthet gyors tanulást és közös alkalmazkodást. De elfedheti azt is, hogy senki nem jelöli ki a prioritásokat, a régi elvárások érvényben maradnak, az új feladatok pedig folyamatosan hozzájuk adódnak.

Mit kínál ehhez a tranzakcióanalízis szervezeti alkalmazása?

A szervezeti TA a szerződést nem pusztán az elérendő cél rövid megfogalmazásának tekinti. Arra is figyel, hogy kik a szerződés szereplői, milyen szinten születik a megállapodás, hol található a szükséges autoritás, és hogyan kapcsolódnak egymáshoz a személyes, kapcsolati és szervezeti szempontok.

Egy fejlesztési folyamatban más lehet a szervezet üzleti célja, a vezető vállalása, a csoport munkacélja és az egyes résztvevők személyes tanulási célja. Ezeknek nem kell azonosnak lenniük, de nem tehetik egymást lehetetlenné.

A szerződés vizsgálata egyúttal a szerepek és a hatalom vizsgálata is. Nemcsak a feladatokat és a döntési jogokat rendezzük. Azt is vizsgáljuk, milyen kimondatlan elvárások, kapcsolati meghívások és ismétlődő tranzakciók tartják fenn a szerepek tisztázatlanságát.

Valaki kimond egy általános elvárást, a másik pedig pontosítás nélkül igent mond rá. A vezető további feladatot ad, a munkatárs megpróbálja beilleszteni a meglévők közé. A megbízó eredményt kér, a szakember pedig anélkül vállalja, hogy tisztázná a szükséges felhatalmazást.

A szerződés hiánya így nem pusztán egy dokumentum hiánya. A szereplők közötti ismétlődő működésben is újratermelődik.

Az újraszerződés mint intervenció

A példában szereplő szakember egy ponton megállítja a folyamatot. Nem azért, mert ragaszkodik az eredeti terv minden részletéhez, hanem azért, mert a feladat már lényegesen megváltozott. Ráadásul nemcsak a feladat változott meg: az eredeti megállapodás egyik meghatározó szereplője is kicserélődött.

Az egyeztetésen megfogalmazhatja:

„Eddig abban állapodtunk meg, hogy feltárom az együttműködés nehézségeit, és támogatom a két terület közötti párbeszédet. Most azt hallom, hogy a struktúrára vonatkozó javaslatot, a vezetői konfliktus rendezését és a változás megvalósítását is tőlem várjátok. Ezekhez részben más szerepre és más felhatalmazásra lenne szükség. Beszéljük meg, mi a jelenlegi cél, ki miről dönthet, és pontosan mit vártok tőlem.”

Az újraszerződés során nem szükséges minden bizonytalanságot megszüntetni. Arra viszont szükség van, hogy a résztvevők megkülönböztessék a célt, a feladatot, a döntési jogot és az eredményfelelősséget. Meg kell nevezni, melyik korábbi vállalás marad érvényben, mi változik, és kiknek kell részt venniük az új megállapodásban.

Lehet, hogy kiderül: a szakember továbbra is a párbeszédet és a közös diagnózist támogatja, de nem ő dönt a struktúráról, és nem vállalhatja egyedül a megvalósítás eredményét. A két vezető feladata lesz a döntések meghozatala és képviselete, a felsővezetőé a szükséges autoritás és erőforrás biztosítása, a HR-é pedig a folyamat szervezeti kereteinek fenntartása.

Ez nem feltétlenül lassítja a munkát. Gyakran éppen az tisztázza, mit lehet valóban megtenni.

Nem mindennek kell változatlannak maradnia

Egy változó szervezetben nem az a cél, hogy a szerződés minden részlete változatlan maradjon. Az életképes szerződés attól életképes, hogy észrevehetjük, amikor már más feladatról, más szerepről vagy más felelősségről van szó, és lehetőségünk van újratárgyalni a megállapodást.

A kérdés ilyenkor nemcsak az, hogy képes vagyok-e alkalmazkodni a változáshoz.

Az is, hogy tudom-e még, milyen szerepben vagyok jelen, mire szerződtem, és rendelkezem-e azzal a felhatalmazással, amelyre a vállalt felelősséghez szükségem van.

Vissza a BLOG-oldalra
×
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Add meg az adataidat, hogy elsőként értesülj a legfrissebb hírekről és újdonságokról. Nem küldünk spamet!
Hírlevél feliratkozók


Hívás