Szorgalmasan gyűjtögettél és elérkezett az idő, hogy hozzájuss valami nagyszerű dologhoz! Már az apró bélyegek ragasztgatása is felcsillanja a reményt, hogy itt valami nagy dolog készül, legyen az a benzinkútnál vagy a hipermarketben.
A tranzakcióanalízisben (TA) ezt a jelenséget bélyeg-, vagy zsetongyűjtésnek nevezzük, és azt értjük alatta, amikor valaki rossz érzéseket halmoz fel. Ezzel a gyűjteménnyel az illető belső igazolást szerez ahhoz, hogy gyűjteményét később kisebb-nagyobb bosszúállásra tudja beváltani. Ez a „zsetongyűjtés” felelős az egymás közötti rossz kapcsolatokért, mivel mérgezi a légkört és folyamatosan súrlódásokhoz vezet.
A raktárvezető egyik este észreveszi, hogy a raktár még mindig koszos, pedig utasítást adott, hogy naponta seperjék fel. De nem szól semmit a raktárosnak, mivel arra gondol, hogy aznap eleve sok volt a munka. Másnap egy rendezetlen polcot lát a műhelyben, ami szintén apró bosszúságot okoz, de végül megtalálja, amit keres. Végül ezt is szó nélkül hagyja, remélve, hogy a bevezetett önellenőrzés majd segít. A helyzet azonban a következő reggelen sem változik, és amikor este megbotlik egy földön heverő szerszámban, haladéktalanul megszidja a raktárvezetőt: „Ebből a kuplerájból most már elég! Itt soha nincs rend! Ezt nem tűröm tovább!”
A vezető napokon át csak ragasztotta a bélyegeket a gyűjteményébe, ami végül betelt, és ezt a raktárvezetőnél váltotta be. Eddig tartotta a száját, tárolta a haragját, míg végül túlcsordult a pohár. A raktáros nem is érti felettese reakcióját, hiszen ő pusztán az aznap a földön hagyott szerszámot látja. Magában azt gondolja: „Vajon miért háborodik fel egyáltalán? Különben itt nem szoktak a szerszámok a földön heverni? Mire ez a nagy felhajtás?” Így mindketten dühösek, és érthető, hogy a raktárban már nem megfelelő a légkör.