A passzív viselkedés, ahogyan azt a tranzakcióanalízisben értelmezzük, nem feltétlenül semmittevést jelent. A lényege, hogy a viselkedés nem a probléma megoldására irányul. Éppen ellenkezőleg, fönntartja azt. Ebből a szempontból a semmittevés is energiát köt le, hiszen közben érzékeljük a probléma okozta feszültséget. Tudom, hogy ez így nem jó, esetleg szenvedek is, de magamat kicsinek és kevésnek látom, hogy bármit tegyek. Várom, hogy majd valaki megoldja a helyzetet.
A passzivitás egy másik formája a túlalkalmazkodás. Ilyenkor fantáziákat fejlesztünk arról, vajon a másik mit vár el, mit szólna vagy tenne, ha nem a vélelmezett elvárásai szerint cselekednénk. A lázadásnak más a marketingje, de a lényege ugyanúgy az alkalmazkodás. Az dacban magamat a másik agendája alapján pozícionálom. A hatalomgyakorlás ősi módszere a figyelemelterelés: amikor a hatalmon lévők különböző látszattémákat tematizálnak, amire a hatalomból kiszorítottak erős oppozícióval reagálnak, így a lényegi problémákról elterelődik a figyelem.
Ez elvezet a passzív viselkedés harmadik formájához, amit agitációnak nevezünk. Ez nagyon látványos. Sok mindent teszünk, tipikusan rohanva és izgatottan, miközben úgy érezzük, nincs időnk. A cselekvéseink azonban nem relevánsak a probléma megoldása szempontjából. Például, amikor egy vizsgára vagy fontos munkára készülve még kitakarítom a lakást, megfőzöm az ebédet, elviszem a kutyát sétálni stb. Sokan jól ismerik az izgatottságnak azt a megjelenési formáját is, amikor a munkahelyen egyre több meetinget tartanak, de a dolgok valójában nem haladnak előre. Netán az iskolában egyre több a tananyag, miközben egyre kisebb a tanulás hatékonysága.
Minden eddigi passzivitási forma valamiképpen növeli a feszültséget. Ez egy idő után oda vezethet, hogy a felgyülemlett energia egyszer csak drámai módon kirobban. Erőszak útján teszem magamat vagy a másikat cselekvésképtelenné. Itt károkozás történik: magamban vagy a másikban. A drámai cselekményeket tipikusan megelőzi a vihar előtti csend. Például megbetegítem magam, vagy olyat mondok a főnökömnek, ügyfelemnek, ami biztosan a kapcsolat megszakadásához vezet. Attól lesz ez passzivitás, hogy ilyenkor arra kényszerítek másokat, hogy helyettem végezzék el a feladatot – mivel épp a betegágyban fekszem, vagy munkanélküli vagyok.