„nekem a kérés nagy szégyen”

A főnököm nem foglalkozik velem! A férjem nem figyel rám! A tanár soha nem dicsér meg! Ezek a mondatok a hiányainkról szólnak. Csalódottak vagyunk, mert fontos nekünk a másik figyelme és elismerése, amit adott esetben nem kapunk meg. Ugyanakkor a fenti mondatok gyakran tartalmaznak egy mögöttes hiedelmet, miszerint tilos elismerést kérni. Ha a „Főnököm soha nem dicsér meg!” típusú kijelentésre fölteszel egy kérdést: „Miért nem kéred tőle?”, sokszor efféle válasz érkezik: „Az nem olyan, mintha magától adná!”, vagy „Hát, ha már kérni kell, akkor annak mi értéke van?!”. Pedig Claude Steiner szerint a másik ember figyelmének aktív kérése az egyik legfontosabb érzelmi kompetencia, és a kérésre adott szabad válasz a kapcsolódás egyik leghitelesebb formája.