Ennek egyik előfeltétele, hogy jó szerződéséket kötünk. Claude Steiner szerint az érvényes szerződésnek négy feltétele van:
1. Kölcsönös egyetértés. Ez azt jelenti, hogy egyik fél sem nyomás alatt lép megállapodásra, beleértve az érzelmi nyomásgyakorlást is, hanem saját döntése alapján. Meggyőződése, hogy az együttműködés mindkét félnek hasznos.
2. Érvényes ellenszolgáltatás. Minden érintett fél arányosan teszi bele az energiáját, idejét, pénzét stb. a cél megvalósításába. „Ingyenebéd nincs!” Ha igen, akkor az nem szerződéses kapcsolat, hanem valami más, például sorsközösség, szívesség, önkéntesség, manipuláció.
3. Legális és etikus célok. Megállapodásunk nem mond ellent a kontextus olyan aspektusának, ami mindkettőnkre érvényes (legális) és mindketten elfogadjuk a közös cselekvés alapjaként (etikus). Ez vonatkozik a célokra, módszerekre és eljárásokra. Ezek a kérdések például segítenek: Merre tartunk? Amire törekszünk, az milyen következményekkel jár másokra nézve, egy szélesebb kontextusban? A szervezet, a társadalom vagy a természet nem szenved ettől? Holnap sem?
4. Az érintettek hozzáértése. A szerződésben részt vevő felek rendelkeznek az általuk vállalt feladatra vonatkozó képesítéssel és kompetenciával. Ez azt jelenti, hogy a megállapodás nem haladja meg a szerződő partnerek kompetenciáit. A „múltkor hallottam”, a „részt vettem egy programon”, a „tanulom” nem képesítés, és a másiktól sem várhatom el, amire nincs kompetenciája vagy felhatalmazása.
Mindezen feltételek ellenére egy szerződés nem a tízparancsolat, sosem tudunk az együttműködés minden aspektusáról megállapodni. A szerződés változtatható és ezért változhat. Például: Azt érzékelem, hogy jelenleg többet dolgozom ezen a projekten, mint amiben megállapodtunk. Te hogyan látod? VAGY Úgy tűnik nekem, hogy a szerződésünkhöz képest változtak a prioritásaid. Mi történt?
Forrás: Steiner, Claude: Macht ohne Ausbeutung.