Szerző: Antal Sándor | júl 4, 2024 | Egyéb, TA professional
„Szakmailag ez nem megfelelő / kérdéses / kevés / kifogásolható / nem az a szint stb.” Kevés olyan mondat van a munka világában, aminek oly nehéz ellenállni, mint ennek. A kompetencia megkérdőjelezése majdnem mindenkinél működik. Az általánosságban és konkrétumok nélkül megfogalmazott kritikát nem lehet szó nélkül hagyni, reagálni kell rá! Ez a belső kényszer indítja be az automatizmusokat, régi minták aktivizálódnak, amelyek legtöbbször vehemens vitához, sértődéshez vagy frusztrációhoz vezetnek. De semmi esetre sem mozdítják elő a felmerült probléma megoldását.
Amikor a főnök megkérdezi a beosztottját, aki megint késik, hogy „Tudod, hogy hány óra van most?”, természetesen nem a pontos időre kíváncsi, hanem rejtett szemrehányást tesz, és a sorok között a rosszallását fejezi ki neki. A negatív üzenet célba ér a pontos és nyílt konfrontáció nélkül is: legtöbbször felettébb kellemetlennek érzékeljük ezt a mondatot.
Fontos, hogy nem minden kritika indítja be ezt a dinamikát. Sőt, a világos, konkrét és nyílt visszajelzés a fejlődés motorja lehet. De ez más, mint a másik személyének szóló szemrehányás, vádaskodás és hibáztatás szarkazmussal és domináns fellépéssel párosulva. Utóbbi megpróbálja a másikat megijeszteni és falhoz szorítani. Megfogalmazásában onnan lehet fölismerni, hogy általánosít és abszolutizál: mindig, soha, folyamatosan, csak, kizárólag, totálisan. Szakmailag.
Szakmailag mi? Milyen szakma? Mi a minőség? Milyen viszonyítási pontokat jelent ez? Mik a standardok, amihez viszonyítunk? Mi a szerződés, amit mindketten elfogadtunk? A „szakmailag” egy ismerős rossz érzésre adott automatikus válasz. A minta, jobb híján a támadás. A „szakmailag” valójában a tehetetlenség horga.
Szerző: Antal Sándor | jún 28, 2024 | Egyéb, TA basics
A tranzakcióanalízis célja, hogy az embereket támogassa abban, hogy egy boldog, a lehetőségek szerint önmaguk által irányított és sikeres életet éljenek. Ezt általában személyiségfejlődésnek szokás nevezni, vagy a TA nyelvén kifejezve ez az autonómia. Autonómia alatt nem egyszerűen függetlenséget értünk. Ez sokkal inkább egy önmagunk által meghatározott, felelős élet – másokra vonatkoztatva.
Eric Berne itt a humanisztikus pszichológia tradícióját követi. Hasonlóan érti az autonómiát, mint Carl Rogers, a személyközpontú terápia megalapítója, aki önmegvalósításról, az én megjelenítéséről beszél, vagy Ruth Cohn, a témaközpontú interakció létrehozója, aki a belső élmények autentikus közvetítéséről ír. Frizt Perlsnek, a gestalt terápia atyjának szintén fontos volt az autonómia, amit egyfajta függetlenségként írt le, méghozzá a mások elvárásainak való megfeleléstől.
Az autonómiához ugyanakkor hozzátartozik a társas kapcsolatainkban tudatosan és szabadon vállalt függőség is, hiszen ez teszi az életünket emberivé, egymásra vonatkoztathatóvá és teljessé. Ide illeszkednek azok a fontos kompetenciák, melyeket Berne az autonómia alkotórészeinek tekintett. Ezek a tudatosság, a spontaneitás és az intimitásra való képesség.
Szerző: Antal Sándor | jún 28, 2024 | Egyéb
Bizonyítványosztás, érettségi és egyéb nyalánkságok napjait éljük. Az „illetékessekkel” beszélgetve előkerül a kérdés, mit fejezzen ki inkább az érdemjegy: az erőfeszítést vagy az eredményt? Egységesen és gondolkodás nélkül jön a tinédzserek válasza: az erőfeszítést. Meglepődöm. Mitől ilyen egyértelmű ez? Egy sor kérdés is fölvetődik. Mit ér az erőfeszítés eredmény nélkül? Hogyan lehet az erőfeszítés szintjét megítélni? Mi számít eredménynek? Az is igaz viszont, hogy a mai turbulens környezetben egyre szélesebb körben használjuk az iteratív működést, ami inkább az erőfeszítéssel van összefüggésben. Kísérletezés, visszacsatolás, felfedezés. Az ember természetes fejlődési útja ez.
Mégis vannak olyan helyzetek, ahol igenis van jelentősége a megérkezettségnek. Hiszen te sem mész olyan orvoshoz, akinek nincs diplomája vagy szakvizsgája. Az agilitás korában egyre több mozaikszót biggyesztünk a nevek után – kifejezve a minőséget. A tranzakcióanalízisben az első megérkezettség a CTA, aminek a jelentése: Certified Transactional Analyst. Azt fejezi ki, hogy végigcsináltad! Nem azt, hogy kész vagy, mert az ember sosincs kész, hanem hogy az elméletet összehoztad a gyakorlattal, átszűrted magadon, beléptél egy évekig tartó mentorkapcsolatba, rengeteget reflektáltál a szupervíziókban, s e közben megtaláltad a saját hangodat és fölkészültél egy olyan vizsgahelyzetre, amelyben megmutattad magad egy közösségnek, amely véleményem szerint joggal tekinti magát a TA reprezentánsának. Végezetül pedig szeretném hangsúlyozni, hogy a városi legendákkal ellentétben ez nem egy lehetetlen feladat, hanem az egyik legjobb döntés, amit valaha meghoztam.
Szerző: Antal Sándor | jún 28, 2024 | Egyéb
Eric Berne-nek van egy zseniális modellje a csoport- és szervezeti határokról. Szerinte egy csoport, osztály, szervezet stb. létezésének egyik alapfeltétele, hogy elkülönül a környezetétől. Vagyis rendelkezik egy külső határral, ami elválasztja a tagokat a nem tagoktól. Ha tag vagy, hozzájutsz a csoport erőforrásaihoz, ugyanakkor érvényesek rád nézve a csoport kimondott és kimondatlan szabályai (Berne ezt a csoport autoritásának nevezi). A kettő egymás nélkül nem működik. Ha részesülsz az erőforrásokból, de nem tartod be a játékszabályokat (pl. kibeszélsz a csoportból), szürkezónában mozogsz, mert nem döntesz. A csoportot lehet változtatni, de csak belülről. Sokszor ez indokolt is, hiszen ez a törekvés a csoport rugalmasságának a záloga. Időnként a többiek nem fogadják el az általad sürgetett változást – és ez ilyen, mert nem egyedül vagy a rendszerben. Ezt el kell tudni fogadni. Ha a kommunikáció nyitott, ez nem csorbítja az autonómiádat. És el is lehet hagyni a csoportot, ha úgy gondolod, hogy az általa kínált erőforrások már lényegesen alulmúlják a tagsággal járó „költségeket”. Végül is te döntesz!
Szerző: Antal Sándor | jún 28, 2024 | Egyéb, TA professional
A tranzakcióanalízis 1960-as évekbeli fellendülése után nem sokkal az ITAA (Nemzetközi Tranzakcióanalitikus Egyesület) Eric Berne és Dave Kupfer vezetésével úgy döntött, hogy nem kívánatos, hogy „bárki, aki olvasott egy könyvet a TA-ról” tranzakcióanalitikusként mutassa be magát. Azóta több ezer szakember élvezhette a nemzetközi TA-vizsgát. Azért tették és teszik ezt most is, hogy az ügyfelek világszerte tudják, hogy ha olyan szakemberhez fordulnak, akinek a névjegykártyáján a „CTA” felirat szerepel, akkor a nyújtott szolgáltatás magas színvonalú lesz. A szakmai etika szerves részét képezi a TA-képesítés megszerzésére irányuló vizsgának. Azok, akik többet szeretnének megtudni a TA-tanúsítvány megszerzésének lehetőségéről, a HATA, az EATA vagy az ITAA honlapjain tájékozódhatnak.
https://www.hata.hu/ , https://eatanews.org/, https://itaaworld.com/
Szerző: Antal Sándor | jún 28, 2024 | Egyéb, TA professional
A te szakmád még létezni fog tíz év múlva? Miért tanuljon a szakember módszertant?
Sokszor hallom, hogy a mai szakmák többsége pár év vagy évtized múlva már nem fog létezni, és néhány éven belül olyan szakmákban fogunk dolgozni, amelyek ma még nincsenek. Az új szakmák kitanulása iránti érdeklődés manapság reneszánszát éli, nemcsak a pályaelhagyók körében. Tréner, coach, szupervizor, szervezetfejlesztő, scrum master stb., hogy csak a saját területemet említsem. Halmozva a különféle szakmákat, talán fel is készülünk a váratlan helyzetekre. Ráadásul az említett szakmák egyre inkább az integratív megközelítés felé haladnak, melyekben a szakember különféle módszereket vagy azok kombinációját használja.
Mi értelme van akkor módszertant tanulni? Főként olyanokat, amelyek képzési ideje hosszú éveket vesz igénybe? A tranzakcióanalízisben például a minősítés megszerzése 5 év, de a módszer felelős (szakmai) alkalmazásához is legalább 3 évre van szükség. De nincs ez másképp a pszichodráma, a gestalt, a meditáció-imagináció iskoláiban sem, nem is beszélve az egyéb, terápiás gyökerű képzési folyamatokról.
Mihez kell ennyi idő egy olyan világban, ami egyik-napról a másikra gyökeresen megváltozik?
1. Ha a személyiséged a lefontosabb munkaeszközöd, akkor mielőtt másokról gondoskodsz, ezt meg kell dolgozni. Ennek legfontosabb eszköze az önreflexió. Bizonyos esetekben a pszichoterápia. Ez elkerülhetetlen és időigényes folyamat. Az öröklött vagy habituális vonások mellett ugyanis a viselkedési preferenciák kialakulása is hosszú évtizedek alatt történik.
2. A tanulás nemcsak személyiségfejlődés, hanem az eszközök és módszerek hozzáértő alkalmazása. A gyakorlat a gyakorlatban keletkezik, leginkább egy átgondoltan felépített tanulási folyamat kíséretében. A remekmű nem azért lesz magas minőségű, mert az asztalosnak jó szerszámai vannak (ami persze nem árt), hanem mert hosszú évek gyakorlatában megtanulja azt használni.
3. A különféle módszertani iskolák általában szintén hosszú évek alatt érlelték ki képzési rendszerüket. Ez olyan szintű koherenciát biztosít, ami például egy coach vagy szervezetfejlesztő képzésben nem elvárható, hiszen ott a szakma kereteinek tisztázása mellett leginkább módszertani ízelítők bemutatására van lehetőség.
Szerző: Antal Sándor | jún 28, 2024 | Egyéb
Főnöködhöz kérdéssel fordulsz egy aktuális feladatoddal összefüggésben. Válasza: oldd meg!
Kösz! Nem akarsz inkompetensnek tűnni, ezért otthagyod őt. Magadban persze azt gondolod, hogy ha meglennének az erőforrásaim, akkor nem is jöttem volna. Ráadásul ebben a kérdésben már három hónapja nem kapok választ tőle, amire persze már nem emlékszik. Esetleg kezdesz kételkedni a főnök vezetői kvalitásaiban.
A vezető vélhetőleg nem a fejlődésedről akart gondoskodni, amikor a fenti választ adta. Inkább egy olyan feladatot hallott, amibe nem szeretett volna belemenni, talán mert ő is túl van terhelve, vagy mert bizonytalan. Ugyanakkor megtanulta, hogyan kell vezetői szerepében gyorsan megszabadulni a problémáktól.
Az alapkérdésed: mire van szükséged a vezetődtől? Ezt először hasznos magadban tisztázni! Világos keretekre, gondoskodásra, együtt gondolkodásra, esetleg valami másra. Bármelyikről is van szó, azt tisztán és világosan kell kommunikálnod ahhoz, hogy megértse, mit szeretnél. Ez még menne is, ám először kapcsolatba kell kerülnöd vele. A túlterhelt vezetőket elnézve ennek egyik legjobb módja, ha törődést érzékelnek. Ez nem feltétlenül jelenti a süteményt (bár nálam ez működne), inkább azt, hogy tudomásul veszed a helyzetét és empátiát mutatsz. (Talán neked is erre lenne szükséged.) Ennek folyományaként kerülhet sor a saját kérdésed fölvezetésére, ami így az ő szükséglete is egyben: az én munkám hogyan tehermentesít téged.
Szerző: Antal Sándor | jún 28, 2024 | Egyéb
Még a reggeli kávéd előtt az előrehozott érettségire készülő fiad szól, hogy nem menne osztálykirándulni, mert megnyomná a tanulást a végén, meg a jövő héten is jó lenne, ha igazolnál neki két napot szintén hasonló okból. Bár a kávéba még bele sem kortyoltál, mégis eszedbe jut, hogy az előző hónapokban hányszor hozakodtál elő azzal, hogy ez olyan, amit nem érdemes az utolsó pillanatra hagyni. Most persze tényleg ezerrel tanul. Nem is érti, mi a bajod ezzel.
Beleállsz a pozíciódba és nem-et mondasz a kérésre? Vagy simán igazolod a napokat, hiszen valahol neked sem mindegy, hány pontot visz majd tovább a gyereked a felvételin? Esetleg igazolod, miközben befogod az orrodat, hogy ne érezd a bűzt? Igazándiból mindegy, mindenképp túsz vagy. A kérés ugyanis nem a játszma kezdete, hanem az átkapcsolása …
Szerző: Antal Sándor | jún 28, 2024 | Egyéb
A tanulás sokféle igényt elégít ki.
Lehet, hogy valaki impulzusokat keres, ötletekre, izgalmas élményekre, érdekes tapasztalatokra vágyik. A tanulás számára új tájak felfedezését jelenti. Egy divatos téma, innovatív cím vagy egy szokatlan tartalom ilyenkor vonzza a látogatókat.
Mások elsősorban elismerést keresnek, amikor egy képzésen vesznek részt. Szívesen osztják meg tapasztalataikat a csoporttal, a trénertől elsősorban tudásuk igazolását várják. Könnyen vállalnak szerepet különféle szimulációkban, hogy figyelmet kapjanak.
Vannak, akik a tapasztalataikat szeretnék strukturálni. Szeretik az elméletet és a modelleket, mert ezek mentén igazodnak el a világ még felfedezésre váró területén. Hálásak az áttekinthető szemléltetésért és világos keretek között tanulnak jól.
Természetesen egy tanulási folyamatnak ugyanúgy része a struktúra, mint a visszajelzés vagy az impulzus. Bizonyos mértékben mindháromra szükségünk van, de egyáltalán nem mindegy, minek adunk nagyobb hangsúlyt.
Hányszor hallottam nemcsak szervezetekben ezt a mondatot! „Sok képzésen vettünk már részt, valami újat szeretnénk!” Ilyenkor érdemes megállni és a partnerrel alaposabban körbejárni az igényt:
– mire keresnek újszerű megoldásokat?
– mi ad értelmet számukra egy újdonságnak?
– mi lett a sorsa a korábbi újdonságoknak?
Sokszor kiderült, hogy az impulzusokat adó tanulást az alacsony motivációs szint emelésére szeretnénk használni. Ez azonban legtöbbször nem az ingerek, hanem az elismerés és az orientáció hiányával függ össze. Az újszerűség éppen azáltal fog megszületni, hogy egy biztonságos és elismerő tanulási teret hozunk létre, amelyben kibontakozhat az egyéni és csoportos kreativitás.
Szerző: Antal Sándor | jún 28, 2024 | Egyéb
Egy feladatot vagy projektet szeretnél végigvinni. Beosztottad masszívan ellenvetéseket fogalmaz meg. Egy idő után, amikor már kifogyott az ellenérvekből, végül azt mondja: „Hát jó, ha gondolod, akkor úgy fogjuk csinálni, ahogy szeretnéd.” A kimondatlan üzenet ebben: „Majd meglátod, hogy mit kapsz ki a végén!” A megvalósításnál persze mindenért, ami nem a terveknek megfelelően sikerül, te leszel a felelős („Mi csak azt csináltuk, amit mondtál.”)
Mit lehet tenni?
Figyelj az ellenérvekre és arra, hogyan fogadja a dolgot a munkatársad. Vedd észre, ha itt rossz érzésed keletkezik. Ilyenkor érdemes több időt szánni a tisztázásra. Ez biztosan megtérül, különben a kudarc gyakorlatilag előre be van programozva. Egy világos megállapodás keretében azt is biztosíthatod, hogy a munkatársad szintén felelős a projekt eredményességéért, sőt megegyezhetsz vele, hogy a haladást mérföldkövek mentén közösen ellenőrzitek.
Szerző: Antal Sándor | jún 28, 2024 | Egyéb, TA professional
Ennek egyik előfeltétele, hogy jó szerződéséket kötünk. Claude Steiner szerint az érvényes szerződésnek négy feltétele van:
1. Kölcsönös egyetértés. Ez azt jelenti, hogy egyik fél sem nyomás alatt lép megállapodásra, beleértve az érzelmi nyomásgyakorlást is, hanem saját döntése alapján. Meggyőződése, hogy az együttműködés mindkét félnek hasznos.
2. Érvényes ellenszolgáltatás. Minden érintett fél arányosan teszi bele az energiáját, idejét, pénzét stb. a cél megvalósításába. „Ingyenebéd nincs!” Ha igen, akkor az nem szerződéses kapcsolat, hanem valami más, például sorsközösség, szívesség, önkéntesség, manipuláció.
3. Legális és etikus célok. Megállapodásunk nem mond ellent a kontextus olyan aspektusának, ami mindkettőnkre érvényes (legális) és mindketten elfogadjuk a közös cselekvés alapjaként (etikus). Ez vonatkozik a célokra, módszerekre és eljárásokra. Ezek a kérdések például segítenek: Merre tartunk? Amire törekszünk, az milyen következményekkel jár másokra nézve, egy szélesebb kontextusban? A szervezet, a társadalom vagy a természet nem szenved ettől? Holnap sem?
4. Az érintettek hozzáértése. A szerződésben részt vevő felek rendelkeznek az általuk vállalt feladatra vonatkozó képesítéssel és kompetenciával. Ez azt jelenti, hogy a megállapodás nem haladja meg a szerződő partnerek kompetenciáit. A „múltkor hallottam”, a „részt vettem egy programon”, a „tanulom” nem képesítés, és a másiktól sem várhatom el, amire nincs kompetenciája vagy felhatalmazása.
Mindezen feltételek ellenére egy szerződés nem a tízparancsolat, sosem tudunk az együttműködés minden aspektusáról megállapodni. A szerződés változtatható és ezért változhat. Például: Azt érzékelem, hogy jelenleg többet dolgozom ezen a projekten, mint amiben megállapodtunk. Te hogyan látod? VAGY Úgy tűnik nekem, hogy a szerződésünkhöz képest változtak a prioritásaid. Mi történt?
Forrás: Steiner, Claude: Macht ohne Ausbeutung. Perfect Paperback. 1998
Szerző: Antal Sándor | jún 28, 2024 | Egyéb
Miután egy témában elmondtad a véleményed, a beszélgetőtársad ezt mondja: Te nagyon érzékeny vagy! Túlságosan magara veszed ezt!
Az ilyen és ehhez hasonló mondatok, szokásos módon irányváltást jelentenek a beszélgetésben. Hiszen innentől már nem is a téma érdemi részével foglalkozunk, hanem azzal, hogy én milyen vagyok, és általában hogyan viszonyulok a dolgokhoz stb. A TA-ban ezt a hatalmi játszma egyik formájának tekintjük, ami arra irányul, hogy a másikat a saját álláspontunk elfogadására kényszerítsük és kontrolláljuk a kapcsolatot. A témaváltás azt eredményezheti, hogy a partner saját álláspontját elfogadottnak tekinti a nélkül, hogy az egyetértés valóban megtörtént volna. Claude Steiner szerint, aki részletesen foglalkozott a hatalmi játszmák dinamikájával, ilyenkor a legfontosabb a manipuláció fölismerése, majd annak kivédése, és egy közös megoldás kialakítása a kérdéses témában. Például: Úgy tűnik, hogy ebben a kérdésben nem értünk egyet. Érdekelt vagy abban, hogy egy közös megoldást alakítsunk ki? Én szívesen keresek veled ilyet.
Szerző: Antal Sándor | jún 28, 2024 | Egyéb
Manapság rengeteg inger ér bennünket. Ezek persze eltérő intenzitásúak, de akadhat közöttük olyan is, ami nagyon erősen hat rád. Az intenzív élmény alapesetben egy valódi változás kiinduló pontja lehetne, de mivel már másnap impulzusok sokaságával találkozunk, ezek a történések egyre gyorsabban halványulnak el, hosszabb távon pedig feljebb tolják az ingerküszöböt. Így könnyen előfordulhat, hogy bár egyre gyakrabban van „aha”-élményed, a hosszú távú hatás elmarad, mivel nincs ideje a kognitív-emocionális struktúrának újra rendeződni. Az élmények kioltják egymást, inkább elfáradunk és kilúgozódunk, minthogy tanulnánk. Pedig jó képzésekre járunk, jó beszélgetéseink vannak és jó könyveket olvasunk.
Erről jut eszembe a hopi indiánok titka:
Egyszer egy fehér ember megkérdezte a hopi indiánok törzsfőnökét: „Mondd csak, mi a titkotok, hogy ilyen sokáig éltek?” A hopi válaszolt: „Amikor ülünk, akkor ülünk, ha állunk, akkor állunk, ha megyünk, akkor megyünk, és amikor eszünk, akkor eszünk.” „De hát ezt mi is csináljuk!” – felelte csodálkozva a fehér ember. „Oh, nem! – nevetett akkor a hopi – Ti amikor ültök, már álltok, amikor álltok, már mentek, amikor mentek, már esztek, és amikor esztek, már megint mentek.”
Szerző: Antal Sándor | jún 28, 2024 | Egyéb
Még egy örökzöld a szülő-gyerek csörtékből!
· Anya, nem tudok a nagyiékhoz leutazni hétvégén!
· Pedig nagyon várnak!
· Rengeteg a leckém is!
· De már annyit készültek rá, tegnap a nagypapa is mondta a telefonban.
· Nem akarok lemenni!
· (De akkor focizni sem mehetsz.)
Az előzményektől és a körülményektől eltekintve ez a kis szösszenet kiváló példája az olyan kommunikációnak, ahol két történet megy párhuzamosan. Az egyik a megszervezett látogatásról szól, a másik (talán) arról, hogy ki mondja meg a nagyszülőknek, hogy „Gáborka” mégsem utazik hozzájuk látogatóba. Szülőként is elég kínos, nem? A kilépés egyik elegáns lehetősége a rábeszélőgép helyett a kommunikáció nyitása a valós és lényegi tartalom felé anélkül, hogy az a gyermeket megszégyenítené. Például a „Pedig nagyon várnak!” helyett: „Értem, és hogy fogod ezt a nagyiéknak megmondani?” Esetleg egy csipet gondoskodással: „Mire van szükséged tőlem, mielőtt fölhívod a nagyiékat?” Ennek a válasznak az előnye, hogy felelősségben tartja a gyermeket: igen, dönthetsz – és vállald ennek következményeit. Lehet, hogy mégis utazik?
Szerző: Antal Sándor | jún 28, 2024 | Egyéb
16 éves fiad hazajön a suliból fél 5 körül. Pár szót váltotok, miközben mondja, hogy farkaséhes (suliban nem kajál, mert ott állítólag borzalmas az ebéd). Mondod neki, hogy a vasárnapi maradék ott van neki összekészítve a hűtőben, csak be kell tenni a sütőbe, hogy megmelegedjen. Mit csinál? Persze nem a konyhába, hanem a szobájába megy. Mit csinálsz?
A-verzió: Hagyod, hogy a gyomorsav tovább dolgozzon? Hátha megjön a kedve a melegítéshez!
B-verzió: Bemégy a konyhába és megmelegíted az ebédjét. Elvégre a gyomorsav valahol ellened is dolgozik!
Fölmész a szobájába és beszélgetsz vele. Ha igen, miről?
TA-szempontból is érdekes a helyzet. A kimondott üzenet (éhes vagyok) és a tényleges viselkedés (föl a szobába) ellentmond egymásnak. Ez duplafenekű tranzakciónak is értelmezhető: készíts nekem vacsorát, gondoskodj rólam a nélkül, hogy ezt kérnem kelljen.
Az A-verzióban, ami bizonyos helyzetben lehetne akár Felnőtt-Felnőtt-tranzakció is, a rejtett szinten érkező üzenetre „nem”-et mondunk. Némi tanító célzattal tulajdonképpen az ún. normatív Szülői viselkedéssel reagálunk.
A B-verzió a gondoskodásról szól. Ez lehetne örömteli is, de itt mégsem feltétlenül az. Saját Gyermeki énállapotodban „lázongsz” a kikényszerített cselekvés miatt. Végül is 16 éves korban már lehet tudni, hogyan kell egy sütőt biztonságosan használni! Ez a belső dac sokszor abban a hangsúlyban mutatkozik meg, ahogyan a nagyfiút a vacsora asztalhoz szólítjuk.
C-verzió: „Azt mondtad farkaséhes vagy, és most itt vagy a szobában. Hogy kell ezt érteni?”
Szerző: Antal Sándor | jún 28, 2024 | Egyéb
A TA legtöbb fogalma találó egyszerűséggel ír le bonyolult pszichológiai tartalmakat (Gyermeki, Felnőtt, Szülői, Üldöző, Én csak segíteni akartam! Stb.). Az alapító, Eric Berne meg akarta szabadítani a pszichológiát a csak a beavatott kevesek számára érthető titokzatosságától, és azt a célt fogalmazta meg, hogy a modelleket egy 8 éves gyermek számára is érthető módon kell leírni. Ezért használta a köznyelv kifejezéseit szakszavak helyett.
A teljes irányzatnak azért adta a tranzakcióanalízis nevet, mert az emberi kapcsolatok működését annak mintájára képzelte el, ahogyan materiális és pénzügyi tranzakciókat „adok és kapok”-módon bonyolítunk. Az egyik leginkább újszerű megközelítése éppen az volt, hogy egy hatékony munkafolyamatban elengedhetetlen a kliens aktív közreműködése. Ehhez pedig laikusok számára is érthető nyelvezetre van szükség.
Szerző: Antal Sándor | jún 28, 2024 | Egyéb
A tranzakcióanalízis személyiségelmélet arról, ahogyan az ember működik. A TA leírja a belső történéseket. Az énállapot-modell segít megérteni azt is, hogy a személyiség hogyan jeleníti meg magát.
A tranzakcióanalízis kommunikációs elmélet, amely belső és személyközi történéseket vizsgál, vagyis azt, hogy két ember között mi játszódik le nyilvánosan (társadalmi szinten), és mi rejtett módon (pszichológiai szinten). Ebből levezetve csoportok és szervezetek struktúráját és dinamikáját is meg lehet érteni. A kommunikáció elemzés azt is megmagyarázza, hogy az ember milyen rögzült kommunikációs minták alapján lép kapcsolatba másokkal, és tart fenn esetenként számára fájdalmas és káros kapcsolatokat is.
A tranzakcióanalízis fejlődéselmélet, amely tisztázza, hogyan őrizzük meg a gyermekkorunkból származó élmény- és viselkedésmintázatokat annak ellenére is, ha ezek fájdalmasak, korlátoznak vagy rombolnak bennünket.
Szerző: Antal Sándor | jún 28, 2024 | Egyéb
A szervezeti környezet állandó és egyre gyorsuló változása szükségessé teszi, hogy a rendszer a meglévő energiákat és potenciálokat időről-időre a lehető legnagyobb hatékonysággal mozgósítsa. E tekintetben figyelemreméltó a tranzakcióanalízis egyik iskolájának az „energia” helyét és működését leíró modellje. A Schiff-rokonság eredeti koncepciója az egyéni viselkedésminták megfigyeléséből indult ki, de megállapításaikat a szervezeti és vezetési gyakorlatban is érdemes felhasználni.
Egészséges és jól működő struktúrák a rendszer állandó alkalmazkodása okán időről időre szembesülnek problémákkal. A kérdés ilyenkor az, hogy a struktúra, és benne az egyes emberek és munkacsoportok milyen viselkedésmóddal viszonyulnak a kialakuló problémahelyzethez. Ugyanis minden szervezet önmagában is rendelkezik a problémamegoldáshoz szükséges erőforrásokkal.
Energetikai szempontból hatékony reagáláson azt értjük, amikor a szervezet a vállalati célok, szűkebb értelemben pedig az aktuálisan fellépő probléma megoldásának irányába mozgósítja meglévő energiáit. Nem hatékony a rendszer reagálása akkor, amikor a szervezet a rendelkezésére álló erőforrásaival nem megoldja, hanem fenntartja a problémát.
Vállalati műhelymunkák, projektek, vagy tréningek alkalmával, amikor egy aktuális probléma kerül terítékre, gyakran fogalmazom a csoportnak szóló kérdést fordítva: „Mi mindent teszünk, amivel fönntartjuk az adott problémát?” Mondanom sem kell, hogy a résztvevők ilyenkor a válaszok kifogyhatatlan tárházát sorakoztatják föl, hiszen jól ismerik saját működésüket.
A Schiff-iskola ezt a jelenséget a rendszer passzív viselkedésének nevezi. A passzivitás az emberek külső reagálása arra, hogy a problémamegoldásra irányuló autonóm viselkedést elkerüljék, s ezáltal a problémát fönntartsák. A leghétköznapibb példa erre az, hogy amíg panaszkodom, addig nem kell a probléma megoldásán fáradoznom. Tranzakcióanalitikus szempontból a passzivitás nem azt jelenti, hogy az érintettek nem tesznek semmit, sőt időnként felettébb dramatikus események is történhetnek. Passzivitásnak azért nevezzük, mert a megfigyelhető viselkedés nem a fennálló probléma megoldását szolgálja, tehát a cél szempontjából nem releváns.
Kívülről nézve szervezetek nem hatékony viselkedése négyféle minta köré rendeződik:
Semmittevés. A szervezet a felmerülő probléma vonatkozásában úgy tesz, mintha a probléma egyáltalán nem is létezne. Az energiák arra irányulnak és használódnak el, hogy bizonyos célszerű viselkedéseket megakadályozzanak. A rendszer szorongva vár arra, hogy a probléma majd magától megoldódik vagy valaki (egy partner) majd (helyettünk) megoldja.
- Egy gyorsan átalakuló piacon például mindent úgy csinálni, ahogyan eddig. Közben legfeljebb panaszkodni a nehéz gazdasági helyzetre a legjobb módja annak, hogy ne tegyünk semmit a megváltozott körülmények között.
- A beosztottaktól (főnöktől) változást elvárni anélkül, hogy mi bármit másképp csinálnánk.
- Amikor egy lejtmenetben lévő szervezetben a fejlődésre irányuló minden érdemi kísérletet valahonnan megtorpedóznak.
Túlalkalmazkodás. Túlalkalmazkodó rendszerek és szervezetek nem tesznek „eleget” saját céljaik és igényeik megvalósítása érdekében, hanem viselkedésük sokkal inkább más szervezetek igényeit szolgálja.
- A szervezet valamilyen irreális remény érdekében számára kedvezőtlen egyezséget köt: például tartósan és indokolatlanul nagy árengedményt tesz.
- Az értékesítés olyan megbízásokat és ügyféligényeket is elvállal, amelyet a termelés már nem tud teljesíteni. „Ennek az ügyfélnek nem mondhattunk nemet, mert különben …”
- Állandó túlmunka kompenzáció nélkül, miközben otthon fölnő a gyerek és a házasság tönkremegy.
Nyüzsgés. Ilyenkor az energia igen látványosan jelenik meg a szervezetben, de az nem a célok elérésére és a problémák megoldására irányul. A gondolkodás kaotikus, a cselekvés kapkodó. Esetleg jól csinálják a dolgokat, de nem a jó dolgokat csinálják.
- Sok szervezetnél tapasztalhatjuk ezt a jelenséget: mindenki szalad, mindenkinek mindig valami halaszthatatlan dolga van, miközben a lényeges döntések nem születnek meg időben. „Nincs rá időm, ezt még gyorsan el kell intéznem!”- visszhangzik mindenütt.
- Delegálás helyett a vezető mindent maga csinál, és ezzel nem jut ideje arra, hogy beosztottait képessé tegye az önálló munkavégzésre, bár ő maga mindig elfoglalt.
- Intenzíven foglalkozni olyan feladatokkal, amelytől eleve szerényebb eredmény remélhető.
Merevség és erőszak. Ilyenkor hosszabb ideig nem történik semmi, tehetetlenség uralkodik, majd egy hirtelen heves kitörés következik, amely önpusztító vagy mások ellen irányul. A fölhalmozódott energia így talál csatornát magának.
- A sikertelenség vagy frusztráció kompenzálása alkohollal, dohányzással, droggal, vállalati tivornyákkal.
- Amikor a vezető sokáig nem tesz szóvá olyan dolgokat, amelyek őt egyébként zavarják, majd egyszer csak betelik a pohár és robban a bomba. Vigyázz, ne tartózkodj túl közel!
- Motivációs céllal szervezett tréningek tipikus jelensége a jelen nem lévő vezetés elleni agresszió levezetése.
A szervezeti passzivitás mint problémakerülő magatartás kívülről jól megfigyelhető és azonosítható viselkedésforma. Ebben áll a nagy előnye, hiszen a rendszert rögtön konfrontálni is lehet vele, és ez alkalmas kiinduló pont a változásra. Szervezeti kultúrák jellemzésekor azt vizsgáljuk, hogy problémahelyzetben dominánsan melyik passzív viselkedésminta jelenik meg a vállalatban. Vannak típusosan megjelenő példák, elég, ha a szélesebb vállalati, közigazgatási, szolgáltatási környezetünkben körülnézünk.
A passzivitás mindazonáltal nemcsak egyének és szervezetek, hanem társadalmi csoportok, sőt szélesebb populációk vonatkozásában is megfigyelhető viselkedésforma – így azonosítása hasznos kiinduló pont e rendszerek változásához.
Irodalom: Schiff, Jacqui Lee; „Cathexis Reader“, New York, Harper & Row 1975.
Szerző: Antal Sándor | jún 17, 2024 | Egyéb
A négyéves kislány komor arccal kullog hálátlan családja után. Szája összeszorítva, homlokát mély ráncok barázdálják. Eltökélte, hogy egy szót sem szól. A sértődés is egy játszma (a tranzakcióanalízis fogalmával kifejezve), amelyet leggyakrabban a családban sajátítunk el.
A sértődött (kis)ember áldozat és üldöző egy személyben. A sértődés általában áldozati játszmának indul, de amint megpróbálod megmenteni az illetőt, hamarosan a benne rejlő támadóval kell megküzdened. Ez persze elég nagy nyomást gyakorol a jószándékú környezetre, hogy mindent megtegyen azért, hogy a szegény drága mihamarabb jobban érezze magát, lehetőleg oly módon, hogy minden kívánságát teljesítik. A legtöbb emberben nagyon erős a vágy, hogy gyorsan helyreálljon a harmónia. Ezzel persze nincsen semmi baj, ám az érzelmi zsaroláson alapuló harmónia nem túl strapabíró. Újra megrendül, amikor a sértődött legközelebb nem tudja keresztülvinni az akaratát. Ilyenkor ismét megvonja jóindulatát embertársaitól, és duzzog. Ebből is látszik, milyen erős és hatékony fegyver a szeretet megvonása! A szülők azt szeretnék, hogy gyermekeik szeressék őket, és ezért nem bírják elviselni a felfordulást. Ugyanez persze fordítva is igaz, amikor a sértődött szülő bünteti a gyereket.
Ha ezt a játszmát a valóságérzékelés szempontjából nézzük, láthatjuk, hogy a sértett személy egy rövid kellemetlenséget nagy katasztrófává érlel. Tragédiává torzítja azt, ami éppen nem tetszett neki, és ezzel áldozati helyzetbe hozza magát. Ha valaha megsértettek már, és ki ne lett volna ebben a helyzetben, talán emlékszel, hogy egyre jobban és jobban beleélted magad az „igazságtalanul megbántott” állapotába, míg végül már tényleg pocsékul érezted magad.
A sértődés hatalmi harc
A sértődés egyrészt kísérlet arra, hogy a saját kellemetlenségedet másokra hárítsd: ha én rosszul érzem magam, mert nem úgy mennek a dolgok, ahogy én szeretném, akkor te se érezd jobban magad! Másrészt a sértődés hatalmi harc is. Ha semmilyen eszközzel nem tudod elérni az akaratodat, dühös leszel, és a szeretet megvonásával próbálsz másokat szenvedni hagyni, amíg azok jobb belátásra nem térnek, majd végül is megkapod, amit akarsz. Akik szeretettel törődnek a megsértődött személlyel, szubjektíven ezt abból a vágyból teszik, hogy valami jót tegyenek a másiknak, hogy kisegítsék őt a „szenvedésből”, a „megsérülve levésből”. De ezzel csak bebetonozzák ezt a viselkedést. A sértett személy megerősítést kap abban, hogy a viselkedésének nyilvánvalóan nagy hatása van, ezért újra és újra eszközként fogja használni a hatalmi harcban. Szélsőséges esetben ez végül oda vezet, hogy a sértett személy minden apróságra dühös lesz. Ez egyre inkább megnehezíti a vele való együttélést. Sokkal jobb, ha békén hagyjuk őt, és egyáltalán nem reagálunk a demonstratív duzzogására. Más szóval, ne viselkedjünk sem megmentőként, sem támadóként azzal, hogy keményen szembesítjük a viselkedésével, hanem egyszerűen tegyünk úgy, mintha minden rendben lenne. Nem szabad hagyni, hogy kihozzon a sodrodból, ha a sértődött személy ezután még demonstratívabban fitogtatja szenvedését, komor arccal némaságba burkolózik, és megtestesült szemrehányásként járja a világot. Ez előre látható fejlemény, mert egy jó játékos nem adja fel gyorsan. Ha egy játszma nem ugyanazt a hatást váltja ki, mint eddig, akkor növelni kell a tétet! És ha a környezet eddig mindig reagált a sértődésre, akkor a sértettnek először hozzá kell szoknia a felismeréshez, hogy ő az egyetlen, aki rosszul csinálja ezt a játékot. Tehát ha nyíltan és barátságosan reagálsz a „normális” kommunikációs ajánlatokra, ám nem hagyod magad befolyásolni a teátrális pózolástól, akkor a játszma szükségszerűen összeomlik.
További tippek a sértődöttekkel való bánásmódhoz
Ha te is ugyanígy érzed, hogy állandóan hízelegsz a sértett személynek, és minden lehetséges eszközzel próbálod őt kihúzni a sértettségből, legyen szó hízelgésről, csábító ajánlatokról vagy szidásról és fenyegetésről, az első hasznos lépés számodra, hogy felismerd, a sértett személy maga hozta meg a döntést, hogy most megsértődik. Lehet, hogy szubjektíve nagyon rosszul érzi magát, de ennek semmi köze a külső helyzethez. Ez azt jelenti, hogy a felelősség ezért a viselkedésért teljes mértékben őt terheli, és nem téged. Ez a felismerés remélhetőleg megkönnyíti, hogy ne érezd magad felelősnek a másik személy nyilvánvaló „boldogtalanságáért”, amit annál nehezebb elviselni, minél közelebb áll hozzád ez a személy. Amikor a sértett személy végre meghozta a döntést, hogy abbahagyja a viselkedését, természetesen nagyon fontos, hogy Ön azonnal pozitívan reagáljon, és folytassa a normális és barátságos kommunikációt. Láttunk már olyan szülőket is, akik, amikor a gyerekük végre előbújt a duzzogó sarokból, a következő nevelési értékű szavakkal utasították el szegényeket: „Korábban te sem akartad, most én sem akarom. Most már láthatod, hogy nem szép dolog így viselkedni! ” Jó stratégia a játszma meghosszabbítására. Bárkivel szemben, akit megsértettek, de különösen a sértődött gyerekekkel szemben a következő érvényes: nem szabad figyelmen kívül hagyni az illetőt, csak a sértő viselkedést, a mogorva arcot, a távolságtartó magatartást! Bátran beszélj időnként a sértett személlyel, de csak úgy, ahogyan akkor tennéd, ha a köztetek lévő kapcsolat teljesen rendben lenne. És vedd tudomásul, ha elsőre nem kapsz reakciót. Ez különösen fontos a gyerekek esetében, mert a semmibevétel egzisztenciális veszélyt jelent a gyermek számára a szüleitől való függőségében. Újra és újra megfigyelhető, hogy az emberek iróniával próbálnak reagálni arra, ha megsértik őket. Aki azonban azt hiszi, hogy ez kívül esik a játszmán, az téved. Egy olyan mondat, mint „Na, akkor ma is csináljuk a sértegetést”, sértésnek számít, és ezzel a játszma kellős közepén vagyunk. Ha tényleg nem akarsz játszani, akkor csak az segít, ha nem veszel tudomást a viselkedésről. Ha egyszerűen nem reagálsz tovább a sértő viselkedés „tüneteire”, legyen szó akár gyerekekről, akár felnőttekről, akkor egy értelmesebb vitát lehet kezdeményezni. Beszélgethettek egymással, tisztázhatjátok a vitás kérdéseket, megpróbálhatjátok tárgyalásos úton érvényesíteni az érdekeiteket – bármi jobb, mint duzzogni és visszahúzódni.
Bővebben a játszmákról: Bevezetés a tranzakcióanalízisbe.
Szerző: Antal Sándor | júl 12, 2023 | Egyéb
Van néhány olyan pszichológiai játszma, amelybe egy coach könnyen belekerülhet. Íme, néhány ezek közül a teljesség igénye nélkül.
Én csak jót akartam neked!
A coach támogató funkciója kínálja a Megmentői szerepet. A fenti játszma akkor történik, amikor a coach azt gondolja, hogy felismerte, hogy a kliensnek mire van szüksége, és – először finoman – elkezd harcolni ezért. A játszma dinamikája mindig ugyanaz: anélkül teszünk valamit valakiért, hogy azt vele előzetesen tisztáztuk volna. Végül köszönetet várunk. Amikor ezt megkapjuk, kész a függőség. Néha a coach Megmentő szerepében azon bosszankodik, hogy kihasználják őt. Ha nem érkezik köszönet, mert az ügyfél nem szereti az Áldozat szerepét, akkor a Megmentő könnyen Üldözőbe vált át: „Én ezt a legjobb szándékkal tettem, de ha te nem akarod…”
A Megmentő mindig önmagát menti meg a saját mínuszától (a TA-ban „nem okéságától”), amelytől folyamatosan tart. Hátterében az a korai hiedelem áll, amely szerint meg kell dolgozni azért, hogy mások elfogadjanak.
Ezt a játszmát a határok egyértelmű kitűzésével lehet elkerülni, miközben fönntartjuk a pozitív kapcsolatot. Hasznos lehet az is, ha időről időre föltesszük magunknak a kérdést: „Van-e arra szerződésem, amit éppen csinálok?”
(Azért ha valakit fuldokolni látsz a folyóban, ne várd meg, míg segítségért kiált!)
Szegény én!
Ezt mindig a coach-ügyfél játssza. A játszmát az Áldozat-szerepből indítja, és a coachingot általában nagyon sok nyafogás és panaszkodás kíséri. A kliens saját helyzetét felettébb drámainak mutatja be, drámaibbnak, mint az indokolt lenne. A coach együttérzésével lép bele a csapdába. Ilyenkor eszközként használják, hogy a megbízó irányába közvetítse, mi is történik valójában a szervezetben. Ez persze nincs kimondva, a játszma mindig tudat alatt zajlik. Ez a játszma arra is alkalmas, hogy eltérítse a coachingot a tulajdonképpeni céljától, vagy felhígítsa a lefektetett struktúrát.
A háttérben az a gyermekkori tapasztalat áll, hogy az ember könnyebben boldogul az életben, amikor magát a környezet áldozatának tekinti. Mások ilyenkor megoldják a problémát és vállalják a felelősséget. A panaszkodás további előnye, hogy könnyel összekapcsol másokkal, akik szintén hasonlóan viselkednek. Így azt a hiedelmet is erősíti, hogy ha nem panaszkodsz együtt a másikkal, akkor ki vagy zárva a kapcsolatból.
Ellenstratégia:
- Egyáltalán nem hagyni magad ezen a módon befolyásolni.
- Meglepődést kiváltani: „Ez a legjobb, ami veled történhetett, mert …”
- Világossá tenni, hol van az illető saját része a történetben.
Faláb
A Faláb-játszma lényege abban a mondatban foglalható össze, hogy „Szívesen futnék 100 méteres sprintet, de sajnos nem tudok,mert, nézd, fa lábam van!”. Gyakran a Szegény én játszmával kombinálva jelenik meg. A coach-ügyfél fél a felelősséget vállalni, ehelyett átadja azt a másiknak, például a coachnak. „Fejlessz engem, de közben vedd figyelembe, hogy falábam van.”
A játszma hátterében nagy mértékű bizonytalanság áll: ha az ember a saját félelmeire és gyengeségeire nem figyel, akkor könnyen kerülhet bajba.
Kezelésében hasznos lehet a négyszemközti konfrontáció: „Ezt nem a kollégád miatt csinálod, hanem mert nem bízol magadban.”; vagy a következmények levonása: „Ez azt jelenti, hogy ez a munka sok neked?”
Remek példa erre a játszmára a Krokodil Dundee című film egyik jelenete. A főhős belép egy kocsmába, ahol egy kerekesszékben ülő férfi trágárul szidalmazza őt. Krokodil Dundee nem sokáig hallgatja őt, hanem fogja és felakasztja egy ácskapocsra (Ez a nem követendő rész!). Amikor a férfi panaszkodik, hogy bánhat így valaki egy fogyatékossal, akkor Dundee azt válaszolja neki: „Igen, de te fejben nem vagy fogyatékos!” A filmben azután jó barátok lesznek. Krokodil Dundee jószerivel az első, aki normális emberként kezeli a kerekesszékes férfit azzal, hogy figyelmen kívül hagyja a férfi saját magáról felállított „nem oké-ságát”.
Professzor
Sok coach és tanácsadó könnyen megszólítható ezzel a játszmával. A lényeg, hogy a kliens eltúlozva dicsér, hogy aztán befolyást gyakoroljon. „Már nagyon sok jót hallottam rólad!” „Informálódtam olyanoknál, akik ismernek téged, és mondták, hogy nagyon megfogtad őket”. „Te ezt nagyon jól csinálod!” A rejtett csali ebben: „Ha nem csinálod azt, amit mondok, letaszítalak a trónodról.” Ha a coach bekapta a csalit, akkor már a coachee pecabotján függ. Alig tesz valamit, ami nem ügyfelének kedvére való, máris hallhatja: „Múltkor találkoztam egy másik coach-csal, aki egy szenzációs módszerrel gyorsabban segíti az ügyfeleit túljutni a nehézségeket.” Ezzel meg is vagy fogva. Ez minden coach, tréner, tanácsadó számára kritikus helyzet.
A játszma hátterében az áll, hogy az illető gyermekkorában azt tanulta meg, hogy a hízelgés mozgatja a világot.
Mit lehet ilyenkor csinálni?
- A másikat rögtön felértékelni, mert ha az eltúlzott dicséret megválaszolatlan marad, azonnal nyomás keletkezik, hiszen a másik értékelését elfogadtam.
- Kérdezni: „Miből gondolod, hogy én sokkal jobb vagyok, mint mások?”
- Esetleg konfrontálódni: „Az én szakértelmem abban áll, hogy nem ítélek meg másokat túl gyorsan.”