Szerző: Antal Sándor | febr 16, 2025 | TA basics
Az autonómia Berne szerint három képesség, a tudatosság, a spontaneitás és az intimitás felszabadítása, ill. visszanyerése.
A tudatosság azt jelenti, hogy ismerjük magunkat, ill. egyre jobban megismerjük magunkat: az életutunkat, az eddigi fejlődésünket, a sorskönyvünket és a jelenlegi énünket. Ez egy olyan folyamat, ami soha nem ér véget. A tudatosság azt is jelenti, hogy nyitott szemmel és füllel járunk a világban és nem zárjuk el magunkat a világ és az emberek elől. A jelenlét gyakorlása, amely a buddhista pszichológiából ered és napjainkban nagy népszerűségre tett szert (mindfulness), ugyanezt az összefüggést közvetíti és kiváló útja az éber tudatosság fejlesztésének.
Szerző: Antal Sándor | febr 16, 2025 | TA basics, TA professional
A legtöbb ember egy boldog, a lehetőségek szerint önmaga által irányított és sikeres életet szeretne élni. A TA nyelvén kifejezve ez az autonómia. Autonómia alatt nem egyszerűen függetlenséget értünk. Ez sokkal inkább egy önmagunk által meghatározott, felelős élet – másokra vonatkoztatva.
Eric Berne itt a humanisztikus pszichológia tradícióját követi. Hasonlóan érti az autonómiát, mint Carl Rogers, a személyközpontú terápia megalapítója, aki önmegvalósításról, az én megjelenítéséről beszél, vagy Ruth Cohn, a témaközpontú interakció létrehozója, aki a belső élmények autentikus közvetítéséről ír. Frizt Perlsnek, a gestaltterápia atyjának szintén fontos volt az autonómiát meghatározni, amit egyfajta függetlenségként írt le, méghozzá a mások elvárásainak való megfeleléstől.
Az autonómiához ugyanakkor hozzátartozik a társas kapcsolatainkban tudatosan és szabadon vállalt függőség is, hiszen ez teszi az életünket emberivé, egymásra vonatkoztathatóvá és teljessé. Ide illeszkednek azok a fontos kompetenciák, melyeket Berne az autonómia alkotórészeinek tekintett. Ezek a tudatosság, a spontaneitás és az intimitásra való képesség.
Szerző: Antal Sándor | febr 16, 2025 | Egyéb
Vajon tudunk változni, fejlődni, és ha igen, hogyan férhetünk hozzá a lehetőségeinkhez? Hol van a mozgásterünk a gének és a szocializáció ereje között, és milyen befolyást gyakorolhatunk magunkra és a környezetünkre?
A tranzakcióanalízis egy jól strukturált és kipróbált módszer, ami támogatja a személyes és szakmai fejlődést. A személyes autonómia fejlesztése egyszerre cél és eszköz: segít megváltoztatni az egyéni gondolkodás-, érzés- és viselkedésmintáinkat, és felszínre hozni a bennük rejlő lehetőségeket.
A tranzakcióanalízis szerint minden emberi fejlődés célja az autonóm gondolkodásra, érzésre és cselekvésre való képességünk fejlesztése. A saját autonómiánkon való munka lehetővé teszi, hogy tudatában legyünk személyes fejlődésünknek, megkérdőjelezzük a mintákat és tudatosabb döntéseket hozzunk a jelenben.
Ehhez kibékülök a múltammal, és van válaszom arra a kérdésre, hogyan akarok most benne lenni a világban és otthon érezni magam benne.
Szerző: Antal Sándor | febr 16, 2025 | TA basics, TA professional
Jól ismerjük a jelenséget: komolynak látszó elhatározások, aztán a nagy semmi. A motiváció-pszichológia nemcsak újévkor foglalkozik ezzel a kérdéssel. Íme néhány ok, ami gátolja az elhatározás megvalósulását:
– a motívum (ez a kimondott vágy), nem kapcsolódik a tudattalanban tárolt szükséglethez, vagy ellentétben áll azzal, tehát bentről nem kap „zöld” jelzést és energiát. Például kérdéses a karcsúság élvezeti értéke.
– a szükséglet és a motívum ugyan kapcsolatban van, érzelmileg inspiráló, de nem keletkezik belőle a változást előidézni képes célkitűzés, ami döntő jelentőségű a megvalósulás szempontjából. Pontosan mikor és hogyan látom magam lefogyva?
– a cél megvan ugyan és érzelmileg megmozgat, de nem jön létre elég akarat a cselekvés kiváltásához. Kívánatosság és megvalósíthatóság nincs összhangban, párhuzamos célok beárnyékolják a szándék erejét. Például még maradt egy kis bejgli karácsonyról, mégse menjen kárba!
– nincsenek olyan tervek, amelyek növelik annak valószínűségét, hogy az új szándék még nyomás alatt is cselekvésre váltható legyen. Mivel az automatizmusok még nem kellően kifinomultak, a stresszhelyzetek bedarálják a kezdeti próbálkozásokat. Mit mondok a barátomnak, amikor kínálgat? Mit teszek, amikor meglátok valami finomat?
Valójában csak ezután érkezünk el abba a fázisba, amelyben a célirányos cselekvés megtörténik és megvan az esély arra, hogy kialakult szokássá váljon.
A motivációpszichológia a fenti szempontokat rendszerezi és Rubicon-folyamatnak nevezi, Julius Caesart megidézve, aki Kr.e. 49-ben seregével Róma ellen vonult, és átlépve a Rubicon folyót már nem volt más választása, mint megvalósítani a szándékát. A kocka el „volt” vetve.
Szerző: Antal Sándor | febr 16, 2025 | TA basics
A főnököm nem foglalkozik velem! A férjem nem figyel rám! A tanár soha nem dicsér meg! Ezek a mondatok a hiányainkról szólnak. Csalódottak vagyunk, mert fontos nekünk a másik figyelme és elismerése, amit adott esetben nem kapunk meg. Ugyanakkor a fenti mondatok gyakran tartalmaznak egy mögöttes hiedelmet, miszerint tilos elismerést kérni. Ha a „Főnököm soha nem dicsér meg!” típusú kijelentésre fölteszel egy kérdést: „Miért nem kéred tőle?”, sokszor efféle válasz érkezik: „Az nem olyan, mintha magától adná!”, vagy „Hát, ha már kérni kell, akkor annak mi értéke van?!”. Pedig Claude Steiner szerint a másik ember figyelmének aktív kérése az egyik legfontosabb érzelmi kompetencia, és a kérésre adott szabad válasz a kapcsolódás egyik leghitelesebb formája.