Szakmailag

Szakmailag

„Szakmailag ez nem megfelelő / kérdéses / kevés / kifogásolható / nem az a szint stb.” Kevés olyan mondat van a munka világában, aminek oly nehéz ellenállni, mint ennek. A kompetencia megkérdőjelezése majdnem mindenkinél működik. Az általánosságban és konkrétumok nélkül megfogalmazott kritikát nem lehet szó nélkül hagyni, reagálni kell rá! Ez a belső kényszer indítja be az automatizmusokat, régi minták aktivizálódnak, amelyek legtöbbször vehemens vitához, sértődéshez vagy frusztrációhoz vezetnek. De semmi esetre sem mozdítják elő a felmerült probléma megoldását.

Amikor a főnök megkérdezi a beosztottját, aki megint késik, hogy „Tudod, hogy hány óra van most?”, természetesen nem a pontos időre kíváncsi, hanem rejtett szemrehányást tesz, és a sorok között a rosszallását fejezi ki neki. A negatív üzenet célba ér a pontos és nyílt konfrontáció nélkül is: legtöbbször felettébb kellemetlennek érzékeljük ezt a mondatot.

Fontos, hogy nem minden kritika indítja be ezt a dinamikát. Sőt, a világos, konkrét és nyílt visszajelzés a fejlődés motorja lehet. De ez más, mint a másik személyének szóló szemrehányás, vádaskodás és hibáztatás szarkazmussal és domináns fellépéssel párosulva. Utóbbi megpróbálja a másikat megijeszteni és falhoz szorítani. Megfogalmazásában onnan lehet fölismerni, hogy általánosít és abszolutizál: mindig, soha, folyamatosan, csak, kizárólag, totálisan. Szakmailag.

Szakmailag mi? Milyen szakma? Mi a minőség? Milyen viszonyítási pontokat jelent ez? Mik a standardok, amihez viszonyítunk?  Mi a szerződés, amit mindketten elfogadtunk? A „szakmailag” egy ismerős rossz érzésre adott automatikus válasz. A minta, jobb híján a támadás. A „szakmailag” valójában a tehetetlenség horga.

Autonómia és tranzakcióanalízis

Autonómia és tranzakcióanalízis

A tranzakcióanalízis célja, hogy az embereket támogassa abban, hogy egy boldog, a lehetőségek szerint önmaguk által irányított és sikeres életet éljenek. Ezt általában személyiségfejlődésnek szokás nevezni, vagy a TA nyelvén kifejezve ez az autonómia. Autonómia alatt nem egyszerűen függetlenséget értünk. Ez sokkal inkább egy önmagunk által meghatározott, felelős élet – másokra vonatkoztatva.

Eric Berne itt a humanisztikus pszichológia tradícióját követi. Hasonlóan érti az autonómiát, mint Carl Rogers, a személyközpontú terápia megalapítója, aki önmegvalósításról, az én megjelenítéséről beszél, vagy Ruth Cohn, a témaközpontú interakció létrehozója, aki a belső élmények autentikus közvetítéséről ír. Frizt Perlsnek, a gestalt terápia atyjának szintén fontos volt az autonómia, amit egyfajta függetlenségként írt le, méghozzá a mások elvárásainak való megfeleléstől.

Az autonómiához ugyanakkor hozzátartozik a társas kapcsolatainkban tudatosan és szabadon vállalt függőség is, hiszen ez teszi az életünket emberivé, egymásra vonatkoztathatóvá és teljessé. Ide illeszkednek azok a fontos kompetenciák, melyeket Berne az autonómia alkotórészeinek tekintett. Ezek a tudatosság, a spontaneitás és az intimitásra való képesség.

„Tanár úr, én készültem!”

„Tanár úr, én készültem!”

Bizonyítványosztás, érettségi és egyéb nyalánkságok napjait éljük. Az „illetékessekkel” beszélgetve előkerül a kérdés, mit fejezzen ki inkább az érdemjegy: az erőfeszítést vagy az eredményt? Egységesen és gondolkodás nélkül jön a tinédzserek válasza: az erőfeszítést. Meglepődöm. Mitől ilyen egyértelmű ez? Egy sor kérdés is fölvetődik. Mit ér az erőfeszítés eredmény nélkül? Hogyan lehet az erőfeszítés szintjét megítélni? Mi számít eredménynek? Az is igaz viszont, hogy a mai turbulens környezetben egyre szélesebb körben használjuk az iteratív működést, ami inkább az erőfeszítéssel van összefüggésben. Kísérletezés, visszacsatolás, felfedezés. Az ember természetes fejlődési útja ez.
Mégis vannak olyan helyzetek, ahol igenis van jelentősége a megérkezettségnek. Hiszen te sem mész olyan orvoshoz, akinek nincs diplomája vagy szakvizsgája. Az agilitás korában egyre több mozaikszót biggyesztünk a nevek után – kifejezve a minőséget. A tranzakcióanalízisben az első megérkezettség a CTA, aminek a jelentése: Certified Transactional Analyst. Azt fejezi ki, hogy végigcsináltad! Nem azt, hogy kész vagy, mert az ember sosincs kész, hanem hogy az elméletet összehoztad a gyakorlattal, átszűrted magadon, beléptél egy évekig tartó mentorkapcsolatba, rengeteget reflektáltál a szupervíziókban, s e közben megtaláltad a saját hangodat és fölkészültél egy olyan vizsgahelyzetre, amelyben megmutattad magad egy közösségnek, amely véleményem szerint joggal tekinti magát a TA reprezentánsának. Végezetül pedig szeretném hangsúlyozni, hogy a városi legendákkal ellentétben ez nem egy lehetetlen feladat, hanem az egyik legjobb döntés, amit valaha meghoztam.

Határok. A Berne-féle csoportmodell

Határok. A Berne-féle csoportmodell

Eric Berne-nek van egy zseniális modellje a csoport- és szervezeti határokról. Szerinte egy csoport, osztály, szervezet stb. létezésének egyik alapfeltétele, hogy elkülönül a környezetétől. Vagyis rendelkezik egy külső határral, ami elválasztja a tagokat a nem tagoktól. Ha tag vagy, hozzájutsz a csoport erőforrásaihoz, ugyanakkor érvényesek rád nézve a csoport kimondott és kimondatlan szabályai (Berne ezt a csoport autoritásának nevezi). A kettő egymás nélkül nem működik. Ha részesülsz az erőforrásokból, de nem tartod be a játékszabályokat (pl. kibeszélsz a csoportból), szürkezónában mozogsz, mert nem döntesz. A csoportot lehet változtatni, de csak belülről. Sokszor ez indokolt is, hiszen ez a törekvés a csoport rugalmasságának a záloga. Időnként a többiek nem fogadják el az általad sürgetett változást – és ez ilyen, mert nem egyedül vagy a rendszerben. Ezt el kell tudni fogadni. Ha a kommunikáció nyitott, ez nem csorbítja az autonómiádat. És el is lehet hagyni a csoportot, ha úgy gondolod, hogy az általa kínált erőforrások már lényegesen alulmúlják a tagsággal járó „költségeket”. Végül is te döntesz!

Képesített tranzakcióanalitikus. CTA

Képesített tranzakcióanalitikus. CTA

A tranzakcióanalízis 1960-as évekbeli fellendülése után nem sokkal az ITAA (Nemzetközi Tranzakcióanalitikus Egyesület) Eric Berne és Dave Kupfer vezetésével úgy döntött, hogy nem kívánatos, hogy „bárki, aki olvasott egy könyvet a TA-ról” tranzakcióanalitikusként mutassa be magát. Azóta több ezer szakember élvezhette a nemzetközi TA-vizsgát. Azért tették és teszik ezt most is, hogy az ügyfelek világszerte tudják, hogy ha olyan szakemberhez fordulnak, akinek a névjegykártyáján a „CTA” felirat szerepel, akkor a nyújtott szolgáltatás magas színvonalú lesz. A szakmai etika szerves részét képezi a TA-képesítés megszerzésére irányuló vizsgának. Azok, akik többet szeretnének megtudni a TA-tanúsítvány megszerzésének lehetőségéről, a HATA, az EATA vagy az ITAA honlapjain tájékozódhatnak.
https://www.hata.hu/ , https://eatanews.org/, https://itaaworld.com/

Gyorsan valami finomat!

Gyorsan valami finomat!

A te szakmád még létezni fog tíz év múlva? Miért tanuljon a szakember módszertant?
Sokszor hallom, hogy a mai szakmák többsége pár év vagy évtized múlva már nem fog létezni, és néhány éven belül olyan szakmákban fogunk dolgozni, amelyek ma még nincsenek. Az új szakmák kitanulása iránti érdeklődés manapság reneszánszát éli, nemcsak a pályaelhagyók körében. Tréner, coach, szupervizor, szervezetfejlesztő, scrum master stb., hogy csak a saját területemet említsem. Halmozva a különféle szakmákat, talán fel is készülünk a váratlan helyzetekre. Ráadásul az említett szakmák egyre inkább az integratív megközelítés felé haladnak, melyekben a szakember különféle módszereket vagy azok kombinációját használja.
Mi értelme van akkor módszertant tanulni? Főként olyanokat, amelyek képzési ideje hosszú éveket vesz igénybe? A tranzakcióanalízisben például a minősítés megszerzése 5 év, de a módszer felelős (szakmai) alkalmazásához is legalább 3 évre van szükség. De nincs ez másképp a pszichodráma, a gestalt, a meditáció-imagináció iskoláiban sem, nem is beszélve az egyéb, terápiás gyökerű képzési folyamatokról.
Mihez kell ennyi idő egy olyan világban, ami egyik-napról a másikra gyökeresen megváltozik?
1.     Ha a személyiséged a lefontosabb munkaeszközöd, akkor mielőtt másokról gondoskodsz, ezt meg kell dolgozni. Ennek legfontosabb eszköze az önreflexió. Bizonyos esetekben a pszichoterápia. Ez elkerülhetetlen és időigényes folyamat. Az öröklött vagy habituális vonások mellett ugyanis a viselkedési preferenciák kialakulása is hosszú évtizedek alatt történik.
2.     A tanulás nemcsak személyiségfejlődés, hanem az eszközök és módszerek hozzáértő alkalmazása. A gyakorlat a gyakorlatban keletkezik, leginkább egy átgondoltan felépített tanulási folyamat kíséretében. A remekmű nem azért lesz magas minőségű, mert az asztalosnak jó szerszámai vannak (ami persze nem árt), hanem mert hosszú évek gyakorlatában megtanulja azt használni.
3.     A különféle módszertani iskolák általában szintén hosszú évek alatt érlelték ki képzési rendszerüket. Ez olyan szintű koherenciát biztosít, ami például egy coach vagy szervezetfejlesztő képzésben nem elvárható, hiszen ott a szakma kereteinek tisztázása mellett leginkább módszertani ízelítők bemutatására van lehetőség.

Hívás