Szerző: Antal Sándor | febr 16, 2025 | Egyéb
Vajon tudunk változni, fejlődni, és ha igen, hogyan férhetünk hozzá a lehetőségeinkhez? Hol van a mozgásterünk a gének és a szocializáció ereje között, és milyen befolyást gyakorolhatunk magunkra és a környezetünkre?
A tranzakcióanalízis egy jól strukturált és kipróbált módszer, ami támogatja a személyes és szakmai fejlődést. A személyes autonómia fejlesztése egyszerre cél és eszköz: segít megváltoztatni az egyéni gondolkodás-, érzés- és viselkedésmintáinkat, és felszínre hozni a bennük rejlő lehetőségeket.
A tranzakcióanalízis szerint minden emberi fejlődés célja az autonóm gondolkodásra, érzésre és cselekvésre való képességünk fejlesztése. A saját autonómiánkon való munka lehetővé teszi, hogy tudatában legyünk személyes fejlődésünknek, megkérdőjelezzük a mintákat és tudatosabb döntéseket hozzunk a jelenben.
Ehhez kibékülök a múltammal, és van válaszom arra a kérdésre, hogyan akarok most benne lenni a világban és otthon érezni magam benne.
Szerző: Antal Sándor | febr 11, 2025 | Egyéb, TA basics
Angyalka sírva jön haza az iskolából. Szaktanári, mert zavarja az órát. Egyértelmű, hogy a helyettesítő tanárnak elgurult a gyógyszer – angyalka nem az a „zavaró” típus. És most jön a lényeg: benned viszont ott sorakozik minden korábbi apró zavar, amiért nem szóltál. A TA-ban ezt zsetongyűjtésnek nevezzük. Kisebb bosszúságok, amiket aktuálisan lenyelsz, persze mindig jó okkal. Magyarázatok: „rossz napja van a másiknak”, „az alapvető dolgok rendben vannak”, „most nem alkalmas a helyzet”, „a rendszeren úgy sem tudok változtatni” stb. Ezek a negatív érzelmek (a TA-ban ún. helyettesítő érzések) hajlamosak arra, hogy összegyűljenek, és együtt jelentkezzenek újra, persze sokkal nagyobb intenzitással, mint egyenként. Az ideális az lenne, ha minden zavart jeleznél, és nem engednéd tovább a helyzetet. A reális pedig az, hogy amikor valamiért nem jelzel (pl. az erős indulat okán), akkor is tudod, hogy ezt érdemes rövidesen szóvá tenned. Például: „Tisztelt Tanár úr! Kérem, szíveskedjen megvilágítani a szaktanári figyelmeztetés körülményeit, mivel ez nem volt számomra követhető!”
Szerző: Antal Sándor | okt 2, 2024 | Egyéb, TA basics
Otthon majdnem kész vagy a napi munkáddal, amikor …
- Szerinted melyiket vegyem föl az esti partira? A pirosat vagy a zöldet?
- Szerintem a pirosat.
- A zöld nem áll jól?
- Nagyon jól áll az is, csak kérdezted, hogy melyiket.
- Inkább a zöldet veszem föl.
- Persze! Nekem mindegy.
- Szóval téged nem is érdekel! Szeretsz még egyáltalán?
Az autonómia ugrás a semmibe. Döntést jelent választási lehetőségek között. Ez mindig a komfortzóna elhagyásával jár. Ha nem lenne két „ünneplőd”, föl sem merülne a kérdés. Csakhogy tele vagyunk alternatívákkal.
A döntéstámogatás itt a másik kísérését jelenti optimális hatásfokkal: struktúrát adni vagy törődést, együttműködni, vagy természetes módon megmutatni magadat. Hogy a kapcsolat érdekében mikor melyiket és hogyan használod, ahhoz nyújt hatékony segítséget a Funkcionális Fluencia modell. Arról szól, hogy gördülékenyen működő személyközi kapcsolatokat alakítsunk ki azért, hogy elérjük azt, ami igazán fontos.
Szerző: Antal Sándor | júl 17, 2024 | Egyéb, TA basics
A minap a menzán az egyik ételkiadó ezt mondta a vendégnek, aki éppen a sorban állt: „Várjon, hátramegyek, és megnézem!”, és már indult is. Mire a vendég így válaszolt: „Hagyja csak, azért ne fáradjon!” Hogy is van ez? Mit jelent az „azért”? Mármint értem? Nem érem meg a fáradságot? Hogy valaki odafigyel rám, és tesz értem valamit?
Születésénél fogva minden ember vágyik a másik figyelmére. Éppen azáltal éli meg saját létezését, cselekedeteinek fontosságát, hogy mások ezt észlelik és visszajelzik neki. Ez létfontosságú az egészséges lelki fejlődéshez. A meghallgatástól az elismerő szavakon át a büntető fegyelmezésig számtalan módja létezik annak, ahogyan mások figyelme ránk irányul. Gyermekként, ha nem kapunk elég figyelmet, inkább rosszalkodunk, mert a negatív figyelem is jobb, mint a semmilyen. A fenti példában viszont egy gondoskodó, pozitív figyelmet kaphatott volna valaki, amit lényegében visszautasított. Hogy is van ez?
Claude Steiner szerint a társadalmi normák gyakran azt közvetítik, hogy a másik ember figyelmének az elfogadása veszélyes lehet: Vigyázz, mert adós maradsz! Lehet, hogy manipulálnak! Óvakodj a cukrosbácsitól! Ha ez az üzenet gyakran érkezik számunkra fontos személyektől, szűrőként beépül a visszajelzésekkel kapcsolatos működésünkbe, és később akadályozza mások pozitív, gondoskodó odafigyelésének elfogadását.
E szűrő létezésének egy mindennapos példája, amikor valakit megdicsérnek, de ő nem tudja az elismerést közel engedni magához. „Szóra sem érdemes.”, „Nem is volt ez olyan jó.”, „Jobban is csinálhattam volna!”, vagy egyszerűen csak hallgat, mintha nem is mondtak volna neki semmit.
A jó hír az, hogy ezen lehet és érdemes változtatni. Az elismerés elfogadása odafigyelés és gyakorlás kérdése. És nemcsak a lelki egyensúlynak tesz jót, hanem a kapcsolat minőségét és értékét is csodálatosan befolyásolja!
Mire vagyunk éhesek? 2
Mire vagyunk éhesek?
Szerző: Antal Sándor | júl 11, 2024 | Egyéb, TA basics
A kapcsolatok gyorsan történnek. A fagyizóban is.
- Mi megy a vérnarancshoz?
- A citrommal jól kiegészítik egymást.
- Az nem!
A kérdés ártalmatlan, de becsapós. Húszféle fagyiból nehéz választani. A döntés kockázata (lemaradok valamiről, rosszul döntök stb.) elbizonytalanító. Legjobb ilyenkor a jól ismert kapcsolati minta biztonsága: a feszkóból kicsit átadni a másiknak, egy rossz döntés felelősségét némileg megosztani, a probléma súlyosságát megerősíteni („Lám, egész nap ezt csinálja, és még ő sem tudja!”)
A tanácsadási helyzet azonban nem kellően előkészített. Persze az első munka buzgalma közben nehéz ellenállni a csábításnak. De lehetne például tovább kérdezni: Attól függ, mire vágyik? Harmóniára, ellentétekre, szeretne meglepődni, vagy egyre intenzívebb ízeket érezni? Vagy empátiával reagálni: Hát bizony a sokféléből nem könnyű választani! Én is sokszor elbizonytalanodom. Információt adni, némi határhúzással: Mindenkinek más! Esetleg elviccelve kapcsolódni: Színben vagy formában? Hogy ez használ-e, nem tudhatjuk! Meglehet, hogy a másikban bizonyos szükségletek kielégítetlenek maradnak, de segíthet is neki. És nem utolsó sorban segít a hidegvért megőrizni forró nyári napokon.
Nem mindenki azért megy be a cukrászdába, mert fagyizni szeretne. Ez felszabadító is lehet azoknak, akik vevőkkel foglalkoznak. Akkor is, ha nem nyári munka.
A játszma rövid elemzése
Úgy tűnik, mintha a vendég Felnőtt megoldást keresne a problémájára, de ez csak a társas szinten van így. A pszichológiai szinten a rejtett tranzakciók egy korábbi szituációt ismételnek meg, ahol egy ijedt gyermek hiába keres megerősítést egy felnőtt személytől. Ezzel „igazolja”, hogy senki sem tud segíteni neki: „Megmondtam!” Ennek a játszmának a mottója: A szülő (itt és most ez egy eladó, még akkor is, ha egy diák) soha nem tud segíteni nekem.
Tézis: „Nézzük, tudsz-e olyan megoldást ajánlani, amelybe beleköthetek.”
Cél: Önmegnyugtatás.
Szerepek: Gyámoltalan és Tanácsadó.
Társas szinten Felnőtt-Felnőtt.
Pszichológiai szinten: Szülői-Gyermeki.
Szülői: „Hálássá tehetlek a segítségemért.”
Gyermeki: „Lássuk, próbáld meg.”
Lépések: 1. Probléma-Megoldás. 2. Ellenvetés-Meghiúsítás.
Előnyök: Önmegnyugtatás. A behódolás elkerülése. Sztrók-forrás. Mindenki uralkodni akar rajtam. Az ismerős rossz érzés átélése.
Szerző: Antal Sándor | júl 9, 2024 | Egyéb, TA professional
Legyél különleges és egyedülálló, valósítsd meg önmagad! A posztmodern társadalmak a szingularitást (Andreas Reckwitz) ünneplik. Mindeközben az egyediséget a többiek igazolják vissza – például a közösségi médián keresztül. Hogy is van ez akkor? Ha az ember a saját útját járja, mi szüksége van arra, hogy ezt másoknak időről-időre felmutassa? Miért van szükség a többiek figyelmére és visszaigazolására?
Az ember egyedisége nem újkeletű találmány. A görögök, a kereszténység, majd a romantika is ismeri az egyes ember megkülönböztetését, de valójában nem érdekli őket, hogy mit szólnak ehhez mások. Nem kell, hogy nagyot szóljon.
Reckwitz szerint manapság a különleges a nyerő, az egyedülálló a menő. Az általános nem különösebben vonzó. Az átlagéletet élő átlagemberről azt feltételezik, hogy konformista. A dolgok új mércéjét az eredeti, gondosan felépített életrajzzal rendelkező szubjektumok jelentik, valamint az egyedülálló javak és események, közösségek és városok.
A TA-ban az egyediséget azzal a mintázattal írjuk le, amit az ember eddigi élete során kialakított. Milyen sikerstratégiákat hozott létre, miféle megküzdései vannak, illetve milyen modelleket vett át a számára fontos személyektől. Az egyediségért tehát semmit nem kell tenni, mert az már ott van. A megkülönböztető inkább abban áll, hogy mennyire engedsz utat ennek. Mi az, ami ebből tudatosul, hogyan növeli ez a sokféleség a választási lehetőségeid számát, és hogyan tudod mindezt a kapcsolataidban úgy megjeleníteni, hogy az neked is és másoknak is gyümölcsöző legyen.
Útkeresés és tehetség
Andreas Reckwitz könyve
Szerző: Antal Sándor | júl 4, 2024 | Egyéb, TA professional
„Szakmailag ez nem megfelelő / kérdéses / kevés / kifogásolható / nem az a szint stb.” Kevés olyan mondat van a munka világában, aminek oly nehéz ellenállni, mint ennek. A kompetencia megkérdőjelezése majdnem mindenkinél működik. Az általánosságban és konkrétumok nélkül megfogalmazott kritikát nem lehet szó nélkül hagyni, reagálni kell rá! Ez a belső kényszer indítja be az automatizmusokat, régi minták aktivizálódnak, amelyek legtöbbször vehemens vitához, sértődéshez vagy frusztrációhoz vezetnek. De semmi esetre sem mozdítják elő a felmerült probléma megoldását.
Amikor a főnök megkérdezi a beosztottját, aki megint késik, hogy „Tudod, hogy hány óra van most?”, természetesen nem a pontos időre kíváncsi, hanem rejtett szemrehányást tesz, és a sorok között a rosszallását fejezi ki neki. A negatív üzenet célba ér a pontos és nyílt konfrontáció nélkül is: legtöbbször felettébb kellemetlennek érzékeljük ezt a mondatot.
Fontos, hogy nem minden kritika indítja be ezt a dinamikát. Sőt, a világos, konkrét és nyílt visszajelzés a fejlődés motorja lehet. De ez más, mint a másik személyének szóló szemrehányás, vádaskodás és hibáztatás szarkazmussal és domináns fellépéssel párosulva. Utóbbi megpróbálja a másikat megijeszteni és falhoz szorítani. Megfogalmazásában onnan lehet fölismerni, hogy általánosít és abszolutizál: mindig, soha, folyamatosan, csak, kizárólag, totálisan. Szakmailag.
Szakmailag mi? Milyen szakma? Mi a minőség? Milyen viszonyítási pontokat jelent ez? Mik a standardok, amihez viszonyítunk? Mi a szerződés, amit mindketten elfogadtunk? A „szakmailag” egy ismerős rossz érzésre adott automatikus válasz. A minta, jobb híján a támadás. A „szakmailag” valójában a tehetetlenség horga.
Szerző: Antal Sándor | jún 28, 2024 | Egyéb, TA basics
A tranzakcióanalízis célja, hogy az embereket támogassa abban, hogy egy boldog, a lehetőségek szerint önmaguk által irányított és sikeres életet éljenek. Ezt általában személyiségfejlődésnek szokás nevezni, vagy a TA nyelvén kifejezve ez az autonómia. Autonómia alatt nem egyszerűen függetlenséget értünk. Ez sokkal inkább egy önmagunk által meghatározott, felelős élet – másokra vonatkoztatva.
Eric Berne itt a humanisztikus pszichológia tradícióját követi. Hasonlóan érti az autonómiát, mint Carl Rogers, a személyközpontú terápia megalapítója, aki önmegvalósításról, az én megjelenítéséről beszél, vagy Ruth Cohn, a témaközpontú interakció létrehozója, aki a belső élmények autentikus közvetítéséről ír. Frizt Perlsnek, a gestalt terápia atyjának szintén fontos volt az autonómia, amit egyfajta függetlenségként írt le, méghozzá a mások elvárásainak való megfeleléstől.
Az autonómiához ugyanakkor hozzátartozik a társas kapcsolatainkban tudatosan és szabadon vállalt függőség is, hiszen ez teszi az életünket emberivé, egymásra vonatkoztathatóvá és teljessé. Ide illeszkednek azok a fontos kompetenciák, melyeket Berne az autonómia alkotórészeinek tekintett. Ezek a tudatosság, a spontaneitás és az intimitásra való képesség.
Szerző: Antal Sándor | jún 28, 2024 | Egyéb
Bizonyítványosztás, érettségi és egyéb nyalánkságok napjait éljük. Az „illetékessekkel” beszélgetve előkerül a kérdés, mit fejezzen ki inkább az érdemjegy: az erőfeszítést vagy az eredményt? Egységesen és gondolkodás nélkül jön a tinédzserek válasza: az erőfeszítést. Meglepődöm. Mitől ilyen egyértelmű ez? Egy sor kérdés is fölvetődik. Mit ér az erőfeszítés eredmény nélkül? Hogyan lehet az erőfeszítés szintjét megítélni? Mi számít eredménynek? Az is igaz viszont, hogy a mai turbulens környezetben egyre szélesebb körben használjuk az iteratív működést, ami inkább az erőfeszítéssel van összefüggésben. Kísérletezés, visszacsatolás, felfedezés. Az ember természetes fejlődési útja ez.
Mégis vannak olyan helyzetek, ahol igenis van jelentősége a megérkezettségnek. Hiszen te sem mész olyan orvoshoz, akinek nincs diplomája vagy szakvizsgája. Az agilitás korában egyre több mozaikszót biggyesztünk a nevek után – kifejezve a minőséget. A tranzakcióanalízisben az első megérkezettség a CTA, aminek a jelentése: Certified Transactional Analyst. Azt fejezi ki, hogy végigcsináltad! Nem azt, hogy kész vagy, mert az ember sosincs kész, hanem hogy az elméletet összehoztad a gyakorlattal, átszűrted magadon, beléptél egy évekig tartó mentorkapcsolatba, rengeteget reflektáltál a szupervíziókban, s e közben megtaláltad a saját hangodat és fölkészültél egy olyan vizsgahelyzetre, amelyben megmutattad magad egy közösségnek, amely véleményem szerint joggal tekinti magát a TA reprezentánsának. Végezetül pedig szeretném hangsúlyozni, hogy a városi legendákkal ellentétben ez nem egy lehetetlen feladat, hanem az egyik legjobb döntés, amit valaha meghoztam.
Szerző: Antal Sándor | jún 28, 2024 | Egyéb
Eric Berne-nek van egy zseniális modellje a csoport- és szervezeti határokról. Szerinte egy csoport, osztály, szervezet stb. létezésének egyik alapfeltétele, hogy elkülönül a környezetétől. Vagyis rendelkezik egy külső határral, ami elválasztja a tagokat a nem tagoktól. Ha tag vagy, hozzájutsz a csoport erőforrásaihoz, ugyanakkor érvényesek rád nézve a csoport kimondott és kimondatlan szabályai (Berne ezt a csoport autoritásának nevezi). A kettő egymás nélkül nem működik. Ha részesülsz az erőforrásokból, de nem tartod be a játékszabályokat (pl. kibeszélsz a csoportból), szürkezónában mozogsz, mert nem döntesz. A csoportot lehet változtatni, de csak belülről. Sokszor ez indokolt is, hiszen ez a törekvés a csoport rugalmasságának a záloga. Időnként a többiek nem fogadják el az általad sürgetett változást – és ez ilyen, mert nem egyedül vagy a rendszerben. Ezt el kell tudni fogadni. Ha a kommunikáció nyitott, ez nem csorbítja az autonómiádat. És el is lehet hagyni a csoportot, ha úgy gondolod, hogy az általa kínált erőforrások már lényegesen alulmúlják a tagsággal járó „költségeket”. Végül is te döntesz!
Szerző: Antal Sándor | jún 28, 2024 | Egyéb, TA professional
A tranzakcióanalízis 1960-as évekbeli fellendülése után nem sokkal az ITAA (Nemzetközi Tranzakcióanalitikus Egyesület) Eric Berne és Dave Kupfer vezetésével úgy döntött, hogy nem kívánatos, hogy „bárki, aki olvasott egy könyvet a TA-ról” tranzakcióanalitikusként mutassa be magát. Azóta több ezer szakember élvezhette a nemzetközi TA-vizsgát. Azért tették és teszik ezt most is, hogy az ügyfelek világszerte tudják, hogy ha olyan szakemberhez fordulnak, akinek a névjegykártyáján a „CTA” felirat szerepel, akkor a nyújtott szolgáltatás magas színvonalú lesz. A szakmai etika szerves részét képezi a TA-képesítés megszerzésére irányuló vizsgának. Azok, akik többet szeretnének megtudni a TA-tanúsítvány megszerzésének lehetőségéről, a HATA, az EATA vagy az ITAA honlapjain tájékozódhatnak.
https://www.hata.hu/ , https://eatanews.org/, https://itaaworld.com/
Szerző: Antal Sándor | jún 28, 2024 | Egyéb, TA professional
A te szakmád még létezni fog tíz év múlva? Miért tanuljon a szakember módszertant?
Sokszor hallom, hogy a mai szakmák többsége pár év vagy évtized múlva már nem fog létezni, és néhány éven belül olyan szakmákban fogunk dolgozni, amelyek ma még nincsenek. Az új szakmák kitanulása iránti érdeklődés manapság reneszánszát éli, nemcsak a pályaelhagyók körében. Tréner, coach, szupervizor, szervezetfejlesztő, scrum master stb., hogy csak a saját területemet említsem. Halmozva a különféle szakmákat, talán fel is készülünk a váratlan helyzetekre. Ráadásul az említett szakmák egyre inkább az integratív megközelítés felé haladnak, melyekben a szakember különféle módszereket vagy azok kombinációját használja.
Mi értelme van akkor módszertant tanulni? Főként olyanokat, amelyek képzési ideje hosszú éveket vesz igénybe? A tranzakcióanalízisben például a minősítés megszerzése 5 év, de a módszer felelős (szakmai) alkalmazásához is legalább 3 évre van szükség. De nincs ez másképp a pszichodráma, a gestalt, a meditáció-imagináció iskoláiban sem, nem is beszélve az egyéb, terápiás gyökerű képzési folyamatokról.
Mihez kell ennyi idő egy olyan világban, ami egyik-napról a másikra gyökeresen megváltozik?
1. Ha a személyiséged a lefontosabb munkaeszközöd, akkor mielőtt másokról gondoskodsz, ezt meg kell dolgozni. Ennek legfontosabb eszköze az önreflexió. Bizonyos esetekben a pszichoterápia. Ez elkerülhetetlen és időigényes folyamat. Az öröklött vagy habituális vonások mellett ugyanis a viselkedési preferenciák kialakulása is hosszú évtizedek alatt történik.
2. A tanulás nemcsak személyiségfejlődés, hanem az eszközök és módszerek hozzáértő alkalmazása. A gyakorlat a gyakorlatban keletkezik, leginkább egy átgondoltan felépített tanulási folyamat kíséretében. A remekmű nem azért lesz magas minőségű, mert az asztalosnak jó szerszámai vannak (ami persze nem árt), hanem mert hosszú évek gyakorlatában megtanulja azt használni.
3. A különféle módszertani iskolák általában szintén hosszú évek alatt érlelték ki képzési rendszerüket. Ez olyan szintű koherenciát biztosít, ami például egy coach vagy szervezetfejlesztő képzésben nem elvárható, hiszen ott a szakma kereteinek tisztázása mellett leginkább módszertani ízelítők bemutatására van lehetőség.
Szerző: Antal Sándor | jún 28, 2024 | Egyéb
Főnöködhöz kérdéssel fordulsz egy aktuális feladatoddal összefüggésben. Válasza: oldd meg!
Kösz! Nem akarsz inkompetensnek tűnni, ezért otthagyod őt. Magadban persze azt gondolod, hogy ha meglennének az erőforrásaim, akkor nem is jöttem volna. Ráadásul ebben a kérdésben már három hónapja nem kapok választ tőle, amire persze már nem emlékszik. Esetleg kezdesz kételkedni a főnök vezetői kvalitásaiban.
A vezető vélhetőleg nem a fejlődésedről akart gondoskodni, amikor a fenti választ adta. Inkább egy olyan feladatot hallott, amibe nem szeretett volna belemenni, talán mert ő is túl van terhelve, vagy mert bizonytalan. Ugyanakkor megtanulta, hogyan kell vezetői szerepében gyorsan megszabadulni a problémáktól.
Az alapkérdésed: mire van szükséged a vezetődtől? Ezt először hasznos magadban tisztázni! Világos keretekre, gondoskodásra, együtt gondolkodásra, esetleg valami másra. Bármelyikről is van szó, azt tisztán és világosan kell kommunikálnod ahhoz, hogy megértse, mit szeretnél. Ez még menne is, ám először kapcsolatba kell kerülnöd vele. A túlterhelt vezetőket elnézve ennek egyik legjobb módja, ha törődést érzékelnek. Ez nem feltétlenül jelenti a süteményt (bár nálam ez működne), inkább azt, hogy tudomásul veszed a helyzetét és empátiát mutatsz. (Talán neked is erre lenne szükséged.) Ennek folyományaként kerülhet sor a saját kérdésed fölvezetésére, ami így az ő szükséglete is egyben: az én munkám hogyan tehermentesít téged.
Szerző: Antal Sándor | jún 28, 2024 | Egyéb
Még a reggeli kávéd előtt az előrehozott érettségire készülő fiad szól, hogy nem menne osztálykirándulni, mert megnyomná a tanulást a végén, meg a jövő héten is jó lenne, ha igazolnál neki két napot szintén hasonló okból. Bár a kávéba még bele sem kortyoltál, mégis eszedbe jut, hogy az előző hónapokban hányszor hozakodtál elő azzal, hogy ez olyan, amit nem érdemes az utolsó pillanatra hagyni. Most persze tényleg ezerrel tanul. Nem is érti, mi a bajod ezzel.
Beleállsz a pozíciódba és nem-et mondasz a kérésre? Vagy simán igazolod a napokat, hiszen valahol neked sem mindegy, hány pontot visz majd tovább a gyereked a felvételin? Esetleg igazolod, miközben befogod az orrodat, hogy ne érezd a bűzt? Igazándiból mindegy, mindenképp túsz vagy. A kérés ugyanis nem a játszma kezdete, hanem az átkapcsolása …
Szerző: Antal Sándor | jún 28, 2024 | Egyéb
A tanulás sokféle igényt elégít ki.
Lehet, hogy valaki impulzusokat keres, ötletekre, izgalmas élményekre, érdekes tapasztalatokra vágyik. A tanulás számára új tájak felfedezését jelenti. Egy divatos téma, innovatív cím vagy egy szokatlan tartalom ilyenkor vonzza a látogatókat.
Mások elsősorban elismerést keresnek, amikor egy képzésen vesznek részt. Szívesen osztják meg tapasztalataikat a csoporttal, a trénertől elsősorban tudásuk igazolását várják. Könnyen vállalnak szerepet különféle szimulációkban, hogy figyelmet kapjanak.
Vannak, akik a tapasztalataikat szeretnék strukturálni. Szeretik az elméletet és a modelleket, mert ezek mentén igazodnak el a világ még felfedezésre váró területén. Hálásak az áttekinthető szemléltetésért és világos keretek között tanulnak jól.
Természetesen egy tanulási folyamatnak ugyanúgy része a struktúra, mint a visszajelzés vagy az impulzus. Bizonyos mértékben mindháromra szükségünk van, de egyáltalán nem mindegy, minek adunk nagyobb hangsúlyt.
Hányszor hallottam nemcsak szervezetekben ezt a mondatot! „Sok képzésen vettünk már részt, valami újat szeretnénk!” Ilyenkor érdemes megállni és a partnerrel alaposabban körbejárni az igényt:
– mire keresnek újszerű megoldásokat?
– mi ad értelmet számukra egy újdonságnak?
– mi lett a sorsa a korábbi újdonságoknak?
Sokszor kiderült, hogy az impulzusokat adó tanulást az alacsony motivációs szint emelésére szeretnénk használni. Ez azonban legtöbbször nem az ingerek, hanem az elismerés és az orientáció hiányával függ össze. Az újszerűség éppen azáltal fog megszületni, hogy egy biztonságos és elismerő tanulási teret hozunk létre, amelyben kibontakozhat az egyéni és csoportos kreativitás.
Szerző: Antal Sándor | jún 28, 2024 | Egyéb
Egy feladatot vagy projektet szeretnél végigvinni. Beosztottad masszívan ellenvetéseket fogalmaz meg. Egy idő után, amikor már kifogyott az ellenérvekből, végül azt mondja: „Hát jó, ha gondolod, akkor úgy fogjuk csinálni, ahogy szeretnéd.” A kimondatlan üzenet ebben: „Majd meglátod, hogy mit kapsz ki a végén!” A megvalósításnál persze mindenért, ami nem a terveknek megfelelően sikerül, te leszel a felelős („Mi csak azt csináltuk, amit mondtál.”)
Mit lehet tenni?
Figyelj az ellenérvekre és arra, hogyan fogadja a dolgot a munkatársad. Vedd észre, ha itt rossz érzésed keletkezik. Ilyenkor érdemes több időt szánni a tisztázásra. Ez biztosan megtérül, különben a kudarc gyakorlatilag előre be van programozva. Egy világos megállapodás keretében azt is biztosíthatod, hogy a munkatársad szintén felelős a projekt eredményességéért, sőt megegyezhetsz vele, hogy a haladást mérföldkövek mentén közösen ellenőrzitek.
Szerző: Antal Sándor | jún 28, 2024 | Egyéb, TA professional
Ennek egyik előfeltétele, hogy jó szerződéséket kötünk. Claude Steiner szerint az érvényes szerződésnek négy feltétele van:
1. Kölcsönös egyetértés. Ez azt jelenti, hogy egyik fél sem nyomás alatt lép megállapodásra, beleértve az érzelmi nyomásgyakorlást is, hanem saját döntése alapján. Meggyőződése, hogy az együttműködés mindkét félnek hasznos.
2. Érvényes ellenszolgáltatás. Minden érintett fél arányosan teszi bele az energiáját, idejét, pénzét stb. a cél megvalósításába. „Ingyenebéd nincs!” Ha igen, akkor az nem szerződéses kapcsolat, hanem valami más, például sorsközösség, szívesség, önkéntesség, manipuláció.
3. Legális és etikus célok. Megállapodásunk nem mond ellent a kontextus olyan aspektusának, ami mindkettőnkre érvényes (legális) és mindketten elfogadjuk a közös cselekvés alapjaként (etikus). Ez vonatkozik a célokra, módszerekre és eljárásokra. Ezek a kérdések például segítenek: Merre tartunk? Amire törekszünk, az milyen következményekkel jár másokra nézve, egy szélesebb kontextusban? A szervezet, a társadalom vagy a természet nem szenved ettől? Holnap sem?
4. Az érintettek hozzáértése. A szerződésben részt vevő felek rendelkeznek az általuk vállalt feladatra vonatkozó képesítéssel és kompetenciával. Ez azt jelenti, hogy a megállapodás nem haladja meg a szerződő partnerek kompetenciáit. A „múltkor hallottam”, a „részt vettem egy programon”, a „tanulom” nem képesítés, és a másiktól sem várhatom el, amire nincs kompetenciája vagy felhatalmazása.
Mindezen feltételek ellenére egy szerződés nem a tízparancsolat, sosem tudunk az együttműködés minden aspektusáról megállapodni. A szerződés változtatható és ezért változhat. Például: Azt érzékelem, hogy jelenleg többet dolgozom ezen a projekten, mint amiben megállapodtunk. Te hogyan látod? VAGY Úgy tűnik nekem, hogy a szerződésünkhöz képest változtak a prioritásaid. Mi történt?
Forrás: Steiner, Claude: Macht ohne Ausbeutung. Perfect Paperback. 1998
Szerző: Antal Sándor | jún 28, 2024 | Egyéb
Miután egy témában elmondtad a véleményed, a beszélgetőtársad ezt mondja: Te nagyon érzékeny vagy! Túlságosan magara veszed ezt!
Az ilyen és ehhez hasonló mondatok, szokásos módon irányváltást jelentenek a beszélgetésben. Hiszen innentől már nem is a téma érdemi részével foglalkozunk, hanem azzal, hogy én milyen vagyok, és általában hogyan viszonyulok a dolgokhoz stb. A TA-ban ezt a hatalmi játszma egyik formájának tekintjük, ami arra irányul, hogy a másikat a saját álláspontunk elfogadására kényszerítsük és kontrolláljuk a kapcsolatot. A témaváltás azt eredményezheti, hogy a partner saját álláspontját elfogadottnak tekinti a nélkül, hogy az egyetértés valóban megtörtént volna. Claude Steiner szerint, aki részletesen foglalkozott a hatalmi játszmák dinamikájával, ilyenkor a legfontosabb a manipuláció fölismerése, majd annak kivédése, és egy közös megoldás kialakítása a kérdéses témában. Például: Úgy tűnik, hogy ebben a kérdésben nem értünk egyet. Érdekelt vagy abban, hogy egy közös megoldást alakítsunk ki? Én szívesen keresek veled ilyet.
Szerző: Antal Sándor | jún 28, 2024 | Egyéb
Manapság rengeteg inger ér bennünket. Ezek persze eltérő intenzitásúak, de akadhat közöttük olyan is, ami nagyon erősen hat rád. Az intenzív élmény alapesetben egy valódi változás kiinduló pontja lehetne, de mivel már másnap impulzusok sokaságával találkozunk, ezek a történések egyre gyorsabban halványulnak el, hosszabb távon pedig feljebb tolják az ingerküszöböt. Így könnyen előfordulhat, hogy bár egyre gyakrabban van „aha”-élményed, a hosszú távú hatás elmarad, mivel nincs ideje a kognitív-emocionális struktúrának újra rendeződni. Az élmények kioltják egymást, inkább elfáradunk és kilúgozódunk, minthogy tanulnánk. Pedig jó képzésekre járunk, jó beszélgetéseink vannak és jó könyveket olvasunk.
Erről jut eszembe a hopi indiánok titka:
Egyszer egy fehér ember megkérdezte a hopi indiánok törzsfőnökét: „Mondd csak, mi a titkotok, hogy ilyen sokáig éltek?” A hopi válaszolt: „Amikor ülünk, akkor ülünk, ha állunk, akkor állunk, ha megyünk, akkor megyünk, és amikor eszünk, akkor eszünk.” „De hát ezt mi is csináljuk!” – felelte csodálkozva a fehér ember. „Oh, nem! – nevetett akkor a hopi – Ti amikor ültök, már álltok, amikor álltok, már mentek, amikor mentek, már esztek, és amikor esztek, már megint mentek.”
Szerző: Antal Sándor | jún 28, 2024 | Egyéb
Még egy örökzöld a szülő-gyerek csörtékből!
· Anya, nem tudok a nagyiékhoz leutazni hétvégén!
· Pedig nagyon várnak!
· Rengeteg a leckém is!
· De már annyit készültek rá, tegnap a nagypapa is mondta a telefonban.
· Nem akarok lemenni!
· (De akkor focizni sem mehetsz.)
Az előzményektől és a körülményektől eltekintve ez a kis szösszenet kiváló példája az olyan kommunikációnak, ahol két történet megy párhuzamosan. Az egyik a megszervezett látogatásról szól, a másik (talán) arról, hogy ki mondja meg a nagyszülőknek, hogy „Gáborka” mégsem utazik hozzájuk látogatóba. Szülőként is elég kínos, nem? A kilépés egyik elegáns lehetősége a rábeszélőgép helyett a kommunikáció nyitása a valós és lényegi tartalom felé anélkül, hogy az a gyermeket megszégyenítené. Például a „Pedig nagyon várnak!” helyett: „Értem, és hogy fogod ezt a nagyiéknak megmondani?” Esetleg egy csipet gondoskodással: „Mire van szükséged tőlem, mielőtt fölhívod a nagyiékat?” Ennek a válasznak az előnye, hogy felelősségben tartja a gyermeket: igen, dönthetsz – és vállald ennek következményeit. Lehet, hogy mégis utazik?