Szerző: Antal Sándor | febr 16, 2025 | Egyéb
Vajon tudunk változni, fejlődni, és ha igen, hogyan férhetünk hozzá a lehetőségeinkhez? Hol van a mozgásterünk a gének és a szocializáció ereje között, és milyen befolyást gyakorolhatunk magunkra és a környezetünkre?
A tranzakcióanalízis egy jól strukturált és kipróbált módszer, ami támogatja a személyes és szakmai fejlődést. A személyes autonómia fejlesztése egyszerre cél és eszköz: segít megváltoztatni az egyéni gondolkodás-, érzés- és viselkedésmintáinkat, és felszínre hozni a bennük rejlő lehetőségeket.
A tranzakcióanalízis szerint minden emberi fejlődés célja az autonóm gondolkodásra, érzésre és cselekvésre való képességünk fejlesztése. A saját autonómiánkon való munka lehetővé teszi, hogy tudatában legyünk személyes fejlődésünknek, megkérdőjelezzük a mintákat és tudatosabb döntéseket hozzunk a jelenben.
Ehhez kibékülök a múltammal, és van válaszom arra a kérdésre, hogyan akarok most benne lenni a világban és otthon érezni magam benne.
Szerző: Antal Sándor | febr 11, 2025 | Egyéb, TA basics
Angyalka sírva jön haza az iskolából. Szaktanári, mert zavarja az órát. Egyértelmű, hogy a helyettesítő tanárnak elgurult a gyógyszer – angyalka nem az a „zavaró” típus. És most jön a lényeg: benned viszont ott sorakozik minden korábbi apró zavar, amiért nem szóltál. A TA-ban ezt zsetongyűjtésnek nevezzük. Kisebb bosszúságok, amiket aktuálisan lenyelsz, persze mindig jó okkal. Magyarázatok: „rossz napja van a másiknak”, „az alapvető dolgok rendben vannak”, „most nem alkalmas a helyzet”, „a rendszeren úgy sem tudok változtatni” stb. Ezek a negatív érzelmek (a TA-ban ún. helyettesítő érzések) hajlamosak arra, hogy összegyűljenek, és együtt jelentkezzenek újra, persze sokkal nagyobb intenzitással, mint egyenként. Az ideális az lenne, ha minden zavart jeleznél, és nem engednéd tovább a helyzetet. A reális pedig az, hogy amikor valamiért nem jelzel (pl. az erős indulat okán), akkor is tudod, hogy ezt érdemes rövidesen szóvá tenned. Például: „Tisztelt Tanár úr! Kérem, szíveskedjen megvilágítani a szaktanári figyelmeztetés körülményeit, mivel ez nem volt számomra követhető!”
Szerző: Antal Sándor | okt 2, 2024 | Egyéb, TA basics
Otthon majdnem kész vagy a napi munkáddal, amikor …
- Szerinted melyiket vegyem föl az esti partira? A pirosat vagy a zöldet?
- Szerintem a pirosat.
- A zöld nem áll jól?
- Nagyon jól áll az is, csak kérdezted, hogy melyiket.
- Inkább a zöldet veszem föl.
- Persze! Nekem mindegy.
- Szóval téged nem is érdekel! Szeretsz még egyáltalán?
Az autonómia ugrás a semmibe. Döntést jelent választási lehetőségek között. Ez mindig a komfortzóna elhagyásával jár. Ha nem lenne két „ünneplőd”, föl sem merülne a kérdés. Csakhogy tele vagyunk alternatívákkal.
A döntéstámogatás itt a másik kísérését jelenti optimális hatásfokkal: struktúrát adni vagy törődést, együttműködni, vagy természetes módon megmutatni magadat. Hogy a kapcsolat érdekében mikor melyiket és hogyan használod, ahhoz nyújt hatékony segítséget a Funkcionális Fluencia modell. Arról szól, hogy gördülékenyen működő személyközi kapcsolatokat alakítsunk ki azért, hogy elérjük azt, ami igazán fontos.
Szerző: Antal Sándor | júl 17, 2024 | Egyéb, TA basics
A minap a menzán az egyik ételkiadó ezt mondta a vendégnek, aki éppen a sorban állt: „Várjon, hátramegyek, és megnézem!”, és már indult is. Mire a vendég így válaszolt: „Hagyja csak, azért ne fáradjon!” Hogy is van ez? Mit jelent az „azért”? Mármint értem? Nem érem meg a fáradságot? Hogy valaki odafigyel rám, és tesz értem valamit?
Születésénél fogva minden ember vágyik a másik figyelmére. Éppen azáltal éli meg saját létezését, cselekedeteinek fontosságát, hogy mások ezt észlelik és visszajelzik neki. Ez létfontosságú az egészséges lelki fejlődéshez. A meghallgatástól az elismerő szavakon át a büntető fegyelmezésig számtalan módja létezik annak, ahogyan mások figyelme ránk irányul. Gyermekként, ha nem kapunk elég figyelmet, inkább rosszalkodunk, mert a negatív figyelem is jobb, mint a semmilyen. A fenti példában viszont egy gondoskodó, pozitív figyelmet kaphatott volna valaki, amit lényegében visszautasított. Hogy is van ez?
Claude Steiner szerint a társadalmi normák gyakran azt közvetítik, hogy a másik ember figyelmének az elfogadása veszélyes lehet: Vigyázz, mert adós maradsz! Lehet, hogy manipulálnak! Óvakodj a cukrosbácsitól! Ha ez az üzenet gyakran érkezik számunkra fontos személyektől, szűrőként beépül a visszajelzésekkel kapcsolatos működésünkbe, és később akadályozza mások pozitív, gondoskodó odafigyelésének elfogadását.
E szűrő létezésének egy mindennapos példája, amikor valakit megdicsérnek, de ő nem tudja az elismerést közel engedni magához. „Szóra sem érdemes.”, „Nem is volt ez olyan jó.”, „Jobban is csinálhattam volna!”, vagy egyszerűen csak hallgat, mintha nem is mondtak volna neki semmit.
A jó hír az, hogy ezen lehet és érdemes változtatni. Az elismerés elfogadása odafigyelés és gyakorlás kérdése. És nemcsak a lelki egyensúlynak tesz jót, hanem a kapcsolat minőségét és értékét is csodálatosan befolyásolja!
Mire vagyunk éhesek? 2
Mire vagyunk éhesek?
Szerző: Antal Sándor | júl 11, 2024 | Egyéb, TA basics
A kapcsolatok gyorsan történnek. A fagyizóban is.
- Mi megy a vérnarancshoz?
- A citrommal jól kiegészítik egymást.
- Az nem!
A kérdés ártalmatlan, de becsapós. Húszféle fagyiból nehéz választani. A döntés kockázata (lemaradok valamiről, rosszul döntök stb.) elbizonytalanító. Legjobb ilyenkor a jól ismert kapcsolati minta biztonsága: a feszkóból kicsit átadni a másiknak, egy rossz döntés felelősségét némileg megosztani, a probléma súlyosságát megerősíteni („Lám, egész nap ezt csinálja, és még ő sem tudja!”)
A tanácsadási helyzet azonban nem kellően előkészített. Persze az első munka buzgalma közben nehéz ellenállni a csábításnak. De lehetne például tovább kérdezni: Attól függ, mire vágyik? Harmóniára, ellentétekre, szeretne meglepődni, vagy egyre intenzívebb ízeket érezni? Vagy empátiával reagálni: Hát bizony a sokféléből nem könnyű választani! Én is sokszor elbizonytalanodom. Információt adni, némi határhúzással: Mindenkinek más! Esetleg elviccelve kapcsolódni: Színben vagy formában? Hogy ez használ-e, nem tudhatjuk! Meglehet, hogy a másikban bizonyos szükségletek kielégítetlenek maradnak, de segíthet is neki. És nem utolsó sorban segít a hidegvért megőrizni forró nyári napokon.
Nem mindenki azért megy be a cukrászdába, mert fagyizni szeretne. Ez felszabadító is lehet azoknak, akik vevőkkel foglalkoznak. Akkor is, ha nem nyári munka.
A játszma rövid elemzése
Úgy tűnik, mintha a vendég Felnőtt megoldást keresne a problémájára, de ez csak a társas szinten van így. A pszichológiai szinten a rejtett tranzakciók egy korábbi szituációt ismételnek meg, ahol egy ijedt gyermek hiába keres megerősítést egy felnőtt személytől. Ezzel „igazolja”, hogy senki sem tud segíteni neki: „Megmondtam!” Ennek a játszmának a mottója: A szülő (itt és most ez egy eladó, még akkor is, ha egy diák) soha nem tud segíteni nekem.
Tézis: „Nézzük, tudsz-e olyan megoldást ajánlani, amelybe beleköthetek.”
Cél: Önmegnyugtatás.
Szerepek: Gyámoltalan és Tanácsadó.
Társas szinten Felnőtt-Felnőtt.
Pszichológiai szinten: Szülői-Gyermeki.
Szülői: „Hálássá tehetlek a segítségemért.”
Gyermeki: „Lássuk, próbáld meg.”
Lépések: 1. Probléma-Megoldás. 2. Ellenvetés-Meghiúsítás.
Előnyök: Önmegnyugtatás. A behódolás elkerülése. Sztrók-forrás. Mindenki uralkodni akar rajtam. Az ismerős rossz érzés átélése.
Szerző: Antal Sándor | júl 9, 2024 | Egyéb, TA professional
Legyél különleges és egyedülálló, valósítsd meg önmagad! A posztmodern társadalmak a szingularitást (Andreas Reckwitz) ünneplik. Mindeközben az egyediséget a többiek igazolják vissza – például a közösségi médián keresztül. Hogy is van ez akkor? Ha az ember a saját útját járja, mi szüksége van arra, hogy ezt másoknak időről-időre felmutassa? Miért van szükség a többiek figyelmére és visszaigazolására?
Az ember egyedisége nem újkeletű találmány. A görögök, a kereszténység, majd a romantika is ismeri az egyes ember megkülönböztetését, de valójában nem érdekli őket, hogy mit szólnak ehhez mások. Nem kell, hogy nagyot szóljon.
Reckwitz szerint manapság a különleges a nyerő, az egyedülálló a menő. Az általános nem különösebben vonzó. Az átlagéletet élő átlagemberről azt feltételezik, hogy konformista. A dolgok új mércéjét az eredeti, gondosan felépített életrajzzal rendelkező szubjektumok jelentik, valamint az egyedülálló javak és események, közösségek és városok.
A TA-ban az egyediséget azzal a mintázattal írjuk le, amit az ember eddigi élete során kialakított. Milyen sikerstratégiákat hozott létre, miféle megküzdései vannak, illetve milyen modelleket vett át a számára fontos személyektől. Az egyediségért tehát semmit nem kell tenni, mert az már ott van. A megkülönböztető inkább abban áll, hogy mennyire engedsz utat ennek. Mi az, ami ebből tudatosul, hogyan növeli ez a sokféleség a választási lehetőségeid számát, és hogyan tudod mindezt a kapcsolataidban úgy megjeleníteni, hogy az neked is és másoknak is gyümölcsöző legyen.
Útkeresés és tehetség
Andreas Reckwitz könyve
