Szerző: Antal Sándor | márc 16, 2025 | TA professional
Mikor NE válaszd a TA-képzést?
- Ha valamit gyorsan szeretnél megtanulni. A TA-képzés egy hosszabb út, amely igazi gyümölcseit 2-3 év elteltével mutatja meg.
- Ha önmagukban csak a modellek érdekelnek. Inkább vegyél egy könyvet! A TA-képzésben a modellek eszközök, amelyekkel magadra reflektálsz.
- Ha nem szeretsz csoportban tanulni. A TA-képzés csoportban tanulást jelent. A csoporttársaidat pedig nem te választod ki. Szinte biztosan lesz valaki a csoportban, aki az idegeidre megy. Ez leginkább veled van összefüggésben, és a tanulásnak az egyik leghatékonyabb módja, ha ennek utána mész.
- Ha vegytiszta elméletet szeretnél tanulni, amelyben csekklisták, receptek és egyértelmű definíciók vannak, melyeket számokkal támasztanak alá. A TA-elmélet inkább kreatív, sokoldalúan használható elemekből tevődik össze, amelyek a koherencia mellett számos kérdést is fölvetnek.
- Ha az „egy és igazi” elméletet szeretnéd megtanulni. A TA-ban sok modell van, ami azt jelenti, hogy az alkalmazásban mindig döntést kell hoznod, hogy a több modell közül melyiket választod. Ez azt jelenti, hogy időnként mellényúlhatsz.
Szerző: Antal Sándor | febr 17, 2025 | TA professional
Jó 20 évvel ezelőtt, amikor a coaching megérkezett Magyarországra, nagyon föllelkesültem. Valahogy neve lett annak, amit korábban vezetői konzultációként, vagy a képzési folyamatokat kísérő egyéni fejlesztésként sokkal nehezebb volt „termékesíteni”. Trénerként és a szárnyait bontogató szervezetfejlesztőként azon morfondíroztam, vajon hogyan lehet megélni a coachingból, és egyáltalán menedzselni az egyéni ügyfélkört. A minősülés ellenére végül úgy döntöttem, hogy maradok a kaptafánál, és vezetői coachingot esetlegesen vállalok.
Azóta alaposan megváltozott a coaching-világ idehaza. Kiépült a szakma, létrejöttek a hazai képzések és coach-szervezetek, és a műfaj beépült a köztudatba.
Manapság inkább olyan coachokkal találkozom, akik TA-t tanulnak, mert szeretnék az eszköztárukat bővíteni. Úgy tűnik azonban, mintha a végzett coachok között ők lennének a kisebbség. Akik nem adják fel. Hisznek abban, hogy ezt lehet és érdemes csinálni. A többség talán nem is azért megy coach-képzésre, hogy coach legyen, inkább a támogató-fejlesztő kompetenciákkal barátkozik. Mint sok vezető. Mások lehet, hogy próbálkoznak és csalódnak, amikor a papír birtokában megtapasztalják, hogy nem is olyan egyszerű elindítani és életben tartani egy coach-praxist. Vajon hány coach képződik ki évente idehaza? És ez hogyan viszonyul a piac igényeihez?
Közben azon gondolkodom, mit jelent mindez a coach-szakma és a coaching mint szolgáltatás szempontjából. Úgy tűnik, mintha lenne a műfajnak egy olyan verziója (C1), ami egy-egy algoritmus alapján működik, erőteljes cselekvés orientációval, röviden és operatívan. De van egy olyan változata is (C2), amelyben az induló munkahelyi téma, a kliens teljes gondolati-érzelmi-viselkedéses működésében hoz létre egy sokkal átfogóbb változást, ami által szerepei sokféleségét (ideértve privát szerepeit is) magasabb szinten tudja összehangolni. A TA-s zsargonban erre mondjuk, hogy autonómiájában fejlődik. Ez a fajta minőség azonban a coach részéről 2-3 éves képződést, abban erős önismereti fókuszt, és legalább ugyanennyi emberekkel szerzett előzetes munkatapasztalatot követel meg.
A kérdés az, hogy a coachingnak ez a kétféle értelmezése és megvalósulása hogyan hat egymásra? Nem e miatt inflálódik-e a coaching általában, ami különben egy magasan kvalifikált szakember nagy értékű szolgáltatása lehetne, ahol szervezet- és rendszerismeretét különleges módon ötvözi pszicho-szociális kompetenciáival, majd ezt bocsátja kliensei rendelkezésére.
(A fenti eszmefuttatás kizárólag az üzleti coachingra vonatkozik.)
Szerző: Antal Sándor | febr 16, 2025 | TA basics, TA professional
A legtöbb ember egy boldog, a lehetőségek szerint önmaga által irányított és sikeres életet szeretne élni. A TA nyelvén kifejezve ez az autonómia. Autonómia alatt nem egyszerűen függetlenséget értünk. Ez sokkal inkább egy önmagunk által meghatározott, felelős élet – másokra vonatkoztatva.
Eric Berne itt a humanisztikus pszichológia tradícióját követi. Hasonlóan érti az autonómiát, mint Carl Rogers, a személyközpontú terápia megalapítója, aki önmegvalósításról, az én megjelenítéséről beszél, vagy Ruth Cohn, a témaközpontú interakció létrehozója, aki a belső élmények autentikus közvetítéséről ír. Frizt Perlsnek, a gestaltterápia atyjának szintén fontos volt az autonómiát meghatározni, amit egyfajta függetlenségként írt le, méghozzá a mások elvárásainak való megfeleléstől.
Az autonómiához ugyanakkor hozzátartozik a társas kapcsolatainkban tudatosan és szabadon vállalt függőség is, hiszen ez teszi az életünket emberivé, egymásra vonatkoztathatóvá és teljessé. Ide illeszkednek azok a fontos kompetenciák, melyeket Berne az autonómia alkotórészeinek tekintett. Ezek a tudatosság, a spontaneitás és az intimitásra való képesség.
Szerző: Antal Sándor | febr 16, 2025 | TA basics, TA professional
Jól ismerjük a jelenséget: komolynak látszó elhatározások, aztán a nagy semmi. A motiváció-pszichológia nemcsak újévkor foglalkozik ezzel a kérdéssel. Íme néhány ok, ami gátolja az elhatározás megvalósulását:
– a motívum (ez a kimondott vágy), nem kapcsolódik a tudattalanban tárolt szükséglethez, vagy ellentétben áll azzal, tehát bentről nem kap „zöld” jelzést és energiát. Például kérdéses a karcsúság élvezeti értéke.
– a szükséglet és a motívum ugyan kapcsolatban van, érzelmileg inspiráló, de nem keletkezik belőle a változást előidézni képes célkitűzés, ami döntő jelentőségű a megvalósulás szempontjából. Pontosan mikor és hogyan látom magam lefogyva?
– a cél megvan ugyan és érzelmileg megmozgat, de nem jön létre elég akarat a cselekvés kiváltásához. Kívánatosság és megvalósíthatóság nincs összhangban, párhuzamos célok beárnyékolják a szándék erejét. Például még maradt egy kis bejgli karácsonyról, mégse menjen kárba!
– nincsenek olyan tervek, amelyek növelik annak valószínűségét, hogy az új szándék még nyomás alatt is cselekvésre váltható legyen. Mivel az automatizmusok még nem kellően kifinomultak, a stresszhelyzetek bedarálják a kezdeti próbálkozásokat. Mit mondok a barátomnak, amikor kínálgat? Mit teszek, amikor meglátok valami finomat?
Valójában csak ezután érkezünk el abba a fázisba, amelyben a célirányos cselekvés megtörténik és megvan az esély arra, hogy kialakult szokássá váljon.
A motivációpszichológia a fenti szempontokat rendszerezi és Rubicon-folyamatnak nevezi, Julius Caesart megidézve, aki Kr.e. 49-ben seregével Róma ellen vonult, és átlépve a Rubicon folyót már nem volt más választása, mint megvalósítani a szándékát. A kocka el „volt” vetve.
Szerző: Antal Sándor | okt 26, 2024 | TA professional
Az egyenlősdi az emberiség nagy kísérlete. Helyesebben szólva ez a nyugati kultúra találmánya, melyet egyre kevesebb sikerrel igyekszik exportálni a világ más régióiba.
Az ember veleszületett méltósága nem új találmány. Ismeri a biblikus hagyomány és ennek nyomán a keresztény kultúra. Az embert Isten a saját képére teremtette. A középkorban az Isten előtti egyenlőség megvalósulását leginkább a túlvilágon képzelték el. A felvilágosodás korában aztán a filozófiai gondolkodás istenre vonatkoztatás nélkül is megteremtette az emberi szabadság és méltóság elméletét. Az esélyegyenlőség gondolata kreatív energiákat szabadított fel: így hamarosan az ügyesség és vállalkozó szellem lett a megkülönböztetés alapja (pl. cenzushoz kötött választójog). A szabadverseny azonban természetszerűleg veszteseket is kitermel, akik egy idő után egymásra találnak követeléseik érvényesítésében. A világháborús szörnyűségek és a diktatúrák fölött aratott győzelem ugyanakkor megerősítette a „nyugati gondolkodás” érvényességét, és az ENSZ égisze alatt immár „kötelező érvénnyel” deklarálta az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát.
Amíg a nyugati kultúra erőteljes befolyást gyakorolt a világban, önmagát a modernitás letéteményeseként prezentálva, addig ez az elv megkérdőjelezhetetlennek tűnt. Manapság azonban más modernitások is hallatják a hangjukat (pl. ázsiai-kínai, arab-iszlám, dél-amerikai, orosz stb.), részben éppen a nyugati kultúra ellenhatásaként. Retorikáikban inkább a tradíció szókincsét használják, és másképp gondolkodnak a világról, az emberről és a jövőről. Ezekben a kultúrákban az egyéni szabadság nem feltétlenül előzi meg a közösség érdekeit, a racionális megfontolások pedig sokszor háttérben maradnak pl. hitelvekkel, vélt vagy valós közösségi érdekekkel kapcsolatban.
Ez szembesít minket értékeinkkel, melyeket örök érvényűnek hittünk. Amikor okéságról beszélünk (ami a tranzakcióanalízisben az egyes ember veleszületett méltóságát jelenti, mely a létezésével, reflexiós és döntési képességével van összefüggésben), más kultúrák szülöttei gyakran konfrontálnak minket azzal, hogy ez okéság fehér, nyugati és férfias, ezáltal újfent a felsőbbrendűséget közvetíti. Itt természetesen nem a másik ember tisztelete ellen akarok érvelni, hiszen ez az érték számomra is fontos és univerzális, inkább arra a hiedelemre hívom föl a figyelmet, amely egy értéket (pl. az egyes ember értéke) tényként kezelve a valóság részének tekint. Ahelyett, hogy azt, mint értéket kínálná föl a másik ember/társadalom számára, amit el lehet fogadni, de el is lehet utasítani.
Szerző: Antal Sándor | okt 14, 2024 | TA professional
TA képzési csoportokban többször elhangzik ez a kérdés. Ami persze érthető, hiszen a résztvevők szeretnének helyzeteket és eseteket megérteni a tranzakcióanalízis eszközeinek segítségével. Végül is ezért vagyunk ott!
Időbe telt, amíg magamnak is megfogalmaztam, mi okoz zavart ebben a kérdésben: bár a TA-szakirodalomról elég jó áttekintésem van, mégsem látok rá az egészre, és nem érzem magam hivatottnak arra, hogy a „TA nevében” válaszoljak.
Az első megoldásom ezért olyasmi, hogy ki mit mond a TA-ban erről a helyzetről. Majd bátrabban: mit mondok én a TA-val. Végül a kérdésig jutva: Mit mondasz te a TA-ismereteid birtokában a konkrét helyzetről? A 2000-es évek fordulóján elindult egy törekvés a TA-s berkekben, hogy az alapfogalmakat foglaljuk össze és tegyük közkinccsé. Végül a TA-közösség (ITAA, EATA) úgy foglalt állást, hogy a kanonizálás (néhány tekintélyszemély által) akadályozná a fogalmak újra-értelmezésének lehetőségét. (Bővebben: Járó-Antal: Pszichológiai iskolák napjainkban – A tranzakcióanalízis (TA) képessége a megújulásra. Magyar Pszichológiai Szemle 70. (3), 2015)
Manapság a kérdés kapcsán egy másik aspektus hangosodik ki. Az TA-iskola határai nem az elmélet, hanem a professzionális alkalmazás mentén keletkeznek (bővebben Barnes, Transactional Analysis after Eric Berne. Harper, 1977). Az elmélettel ugyanis bárki találkozhat pl. könyvek, folyóiratok, képzések stb. formájában, és természetesen szíve joga ennek sajátos értelmezése. És persze bárki létrehozhat egy újabb értelmező közösséget vagy szervezetet, ami időnként meg is történik.
Számomra a TA-iskola határai a nemzetközi és nemzeti szakmai egyesületek mentén írhatók le (ITAA, EATA, Magyarországon a HATA). Ez is az alapítók szándéka volt, hogy az alkalmazás minőségéről gondoskodjanak. A minőségbiztosítás a folyamatos szakmai diskurzus és főként a képzési és minősítési rendszeren keresztül történik mind a szolgáltatás, mind pedig a szakemberképzés tekintetében. Ez praktikusan azt jelenti, hogy az elmélet az értelmező közösség tapasztalatán keresztül válik valóban élő értékké.
Szerző: Antal Sándor | júl 9, 2024 | Egyéb, TA professional
Legyél különleges és egyedülálló, valósítsd meg önmagad! A posztmodern társadalmak a szingularitást (Andreas Reckwitz) ünneplik. Mindeközben az egyediséget a többiek igazolják vissza – például a közösségi médián keresztül. Hogy is van ez akkor? Ha az ember a saját útját járja, mi szüksége van arra, hogy ezt másoknak időről-időre felmutassa? Miért van szükség a többiek figyelmére és visszaigazolására?
Az ember egyedisége nem újkeletű találmány. A görögök, a kereszténység, majd a romantika is ismeri az egyes ember megkülönböztetését, de valójában nem érdekli őket, hogy mit szólnak ehhez mások. Nem kell, hogy nagyot szóljon.
Reckwitz szerint manapság a különleges a nyerő, az egyedülálló a menő. Az általános nem különösebben vonzó. Az átlagéletet élő átlagemberről azt feltételezik, hogy konformista. A dolgok új mércéjét az eredeti, gondosan felépített életrajzzal rendelkező szubjektumok jelentik, valamint az egyedülálló javak és események, közösségek és városok.
A TA-ban az egyediséget azzal a mintázattal írjuk le, amit az ember eddigi élete során kialakított. Milyen sikerstratégiákat hozott létre, miféle megküzdései vannak, illetve milyen modelleket vett át a számára fontos személyektől. Az egyediségért tehát semmit nem kell tenni, mert az már ott van. A megkülönböztető inkább abban áll, hogy mennyire engedsz utat ennek. Mi az, ami ebből tudatosul, hogyan növeli ez a sokféleség a választási lehetőségeid számát, és hogyan tudod mindezt a kapcsolataidban úgy megjeleníteni, hogy az neked is és másoknak is gyümölcsöző legyen.
Útkeresés és tehetség
Andreas Reckwitz könyve
Szerző: Antal Sándor | júl 4, 2024 | Egyéb, TA professional
„Szakmailag ez nem megfelelő / kérdéses / kevés / kifogásolható / nem az a szint stb.” Kevés olyan mondat van a munka világában, aminek oly nehéz ellenállni, mint ennek. A kompetencia megkérdőjelezése majdnem mindenkinél működik. Az általánosságban és konkrétumok nélkül megfogalmazott kritikát nem lehet szó nélkül hagyni, reagálni kell rá! Ez a belső kényszer indítja be az automatizmusokat, régi minták aktivizálódnak, amelyek legtöbbször vehemens vitához, sértődéshez vagy frusztrációhoz vezetnek. De semmi esetre sem mozdítják elő a felmerült probléma megoldását.
Amikor a főnök megkérdezi a beosztottját, aki megint késik, hogy „Tudod, hogy hány óra van most?”, természetesen nem a pontos időre kíváncsi, hanem rejtett szemrehányást tesz, és a sorok között a rosszallását fejezi ki neki. A negatív üzenet célba ér a pontos és nyílt konfrontáció nélkül is: legtöbbször felettébb kellemetlennek érzékeljük ezt a mondatot.
Fontos, hogy nem minden kritika indítja be ezt a dinamikát. Sőt, a világos, konkrét és nyílt visszajelzés a fejlődés motorja lehet. De ez más, mint a másik személyének szóló szemrehányás, vádaskodás és hibáztatás szarkazmussal és domináns fellépéssel párosulva. Utóbbi megpróbálja a másikat megijeszteni és falhoz szorítani. Megfogalmazásában onnan lehet fölismerni, hogy általánosít és abszolutizál: mindig, soha, folyamatosan, csak, kizárólag, totálisan. Szakmailag.
Szakmailag mi? Milyen szakma? Mi a minőség? Milyen viszonyítási pontokat jelent ez? Mik a standardok, amihez viszonyítunk? Mi a szerződés, amit mindketten elfogadtunk? A „szakmailag” egy ismerős rossz érzésre adott automatikus válasz. A minta, jobb híján a támadás. A „szakmailag” valójában a tehetetlenség horga.
Szerző: Antal Sándor | jún 28, 2024 | Egyéb, TA professional
A tranzakcióanalízis 1960-as évekbeli fellendülése után nem sokkal az ITAA (Nemzetközi Tranzakcióanalitikus Egyesület) Eric Berne és Dave Kupfer vezetésével úgy döntött, hogy nem kívánatos, hogy „bárki, aki olvasott egy könyvet a TA-ról” tranzakcióanalitikusként mutassa be magát. Azóta több ezer szakember élvezhette a nemzetközi TA-vizsgát. Azért tették és teszik ezt most is, hogy az ügyfelek világszerte tudják, hogy ha olyan szakemberhez fordulnak, akinek a névjegykártyáján a „CTA” felirat szerepel, akkor a nyújtott szolgáltatás magas színvonalú lesz. A szakmai etika szerves részét képezi a TA-képesítés megszerzésére irányuló vizsgának. Azok, akik többet szeretnének megtudni a TA-tanúsítvány megszerzésének lehetőségéről, a HATA, az EATA vagy az ITAA honlapjain tájékozódhatnak.
https://www.hata.hu/ , https://eatanews.org/, https://itaaworld.com/
Szerző: Antal Sándor | jún 28, 2024 | Egyéb, TA professional
A te szakmád még létezni fog tíz év múlva? Miért tanuljon a szakember módszertant?
Sokszor hallom, hogy a mai szakmák többsége pár év vagy évtized múlva már nem fog létezni, és néhány éven belül olyan szakmákban fogunk dolgozni, amelyek ma még nincsenek. Az új szakmák kitanulása iránti érdeklődés manapság reneszánszát éli, nemcsak a pályaelhagyók körében. Tréner, coach, szupervizor, szervezetfejlesztő, scrum master stb., hogy csak a saját területemet említsem. Halmozva a különféle szakmákat, talán fel is készülünk a váratlan helyzetekre. Ráadásul az említett szakmák egyre inkább az integratív megközelítés felé haladnak, melyekben a szakember különféle módszereket vagy azok kombinációját használja.
Mi értelme van akkor módszertant tanulni? Főként olyanokat, amelyek képzési ideje hosszú éveket vesz igénybe? A tranzakcióanalízisben például a minősítés megszerzése 5 év, de a módszer felelős (szakmai) alkalmazásához is legalább 3 évre van szükség. De nincs ez másképp a pszichodráma, a gestalt, a meditáció-imagináció iskoláiban sem, nem is beszélve az egyéb, terápiás gyökerű képzési folyamatokról.
Mihez kell ennyi idő egy olyan világban, ami egyik-napról a másikra gyökeresen megváltozik?
1. Ha a személyiséged a lefontosabb munkaeszközöd, akkor mielőtt másokról gondoskodsz, ezt meg kell dolgozni. Ennek legfontosabb eszköze az önreflexió. Bizonyos esetekben a pszichoterápia. Ez elkerülhetetlen és időigényes folyamat. Az öröklött vagy habituális vonások mellett ugyanis a viselkedési preferenciák kialakulása is hosszú évtizedek alatt történik.
2. A tanulás nemcsak személyiségfejlődés, hanem az eszközök és módszerek hozzáértő alkalmazása. A gyakorlat a gyakorlatban keletkezik, leginkább egy átgondoltan felépített tanulási folyamat kíséretében. A remekmű nem azért lesz magas minőségű, mert az asztalosnak jó szerszámai vannak (ami persze nem árt), hanem mert hosszú évek gyakorlatában megtanulja azt használni.
3. A különféle módszertani iskolák általában szintén hosszú évek alatt érlelték ki képzési rendszerüket. Ez olyan szintű koherenciát biztosít, ami például egy coach vagy szervezetfejlesztő képzésben nem elvárható, hiszen ott a szakma kereteinek tisztázása mellett leginkább módszertani ízelítők bemutatására van lehetőség.
Szerző: Antal Sándor | jún 28, 2024 | Egyéb, TA professional
Ennek egyik előfeltétele, hogy jó szerződéséket kötünk. Claude Steiner szerint az érvényes szerződésnek négy feltétele van:
1. Kölcsönös egyetértés. Ez azt jelenti, hogy egyik fél sem nyomás alatt lép megállapodásra, beleértve az érzelmi nyomásgyakorlást is, hanem saját döntése alapján. Meggyőződése, hogy az együttműködés mindkét félnek hasznos.
2. Érvényes ellenszolgáltatás. Minden érintett fél arányosan teszi bele az energiáját, idejét, pénzét stb. a cél megvalósításába. „Ingyenebéd nincs!” Ha igen, akkor az nem szerződéses kapcsolat, hanem valami más, például sorsközösség, szívesség, önkéntesség, manipuláció.
3. Legális és etikus célok. Megállapodásunk nem mond ellent a kontextus olyan aspektusának, ami mindkettőnkre érvényes (legális) és mindketten elfogadjuk a közös cselekvés alapjaként (etikus). Ez vonatkozik a célokra, módszerekre és eljárásokra. Ezek a kérdések például segítenek: Merre tartunk? Amire törekszünk, az milyen következményekkel jár másokra nézve, egy szélesebb kontextusban? A szervezet, a társadalom vagy a természet nem szenved ettől? Holnap sem?
4. Az érintettek hozzáértése. A szerződésben részt vevő felek rendelkeznek az általuk vállalt feladatra vonatkozó képesítéssel és kompetenciával. Ez azt jelenti, hogy a megállapodás nem haladja meg a szerződő partnerek kompetenciáit. A „múltkor hallottam”, a „részt vettem egy programon”, a „tanulom” nem képesítés, és a másiktól sem várhatom el, amire nincs kompetenciája vagy felhatalmazása.
Mindezen feltételek ellenére egy szerződés nem a tízparancsolat, sosem tudunk az együttműködés minden aspektusáról megállapodni. A szerződés változtatható és ezért változhat. Például: Azt érzékelem, hogy jelenleg többet dolgozom ezen a projekten, mint amiben megállapodtunk. Te hogyan látod? VAGY Úgy tűnik nekem, hogy a szerződésünkhöz képest változtak a prioritásaid. Mi történt?
Forrás: Steiner, Claude: Macht ohne Ausbeutung. Perfect Paperback. 1998
Szerző: Antal Sándor | aug 18, 2022 | Egyéb, TA professional
A coachingot nem tekintem módszerspecifikus hivatásnak, de kétségtelen, hogy a coaching lényegi sajátosságainak, irányultságának és a coach kompetenciáinak megismerése önmagában nem tesz képessé a tevékenység gyakorlására. A coachnak modellekre és technikákra van szüksége a konkrét gyakorlati helyzetben. Ezek az eszközök aztán vissza is hatnak a coachingról való gondolkodásunkra. Mára már magyar nyelven is bőséges kínálata van a „legjobb” coaching-technikákat többnyire katalógusszerűen bemutató könyveknek, a kérdés inkább az, hogy az egyes módszerek és technikák milyen koherenciával kapcsolódnak egymáshoz és az adott coaching helyzethez. Végső soron persze úgy is a coach személye fogja az alkalmazott eszközöket integrálni és hitelesíteni, de tapasztalatom szerint ehhez viszonylag hosszú időnek kell eltelnie – leszámítva persze a született coachokat.
A tranzakcióanalízis coachok számára módszerek és eszközök rendkívül széles palettáját kínálja. Leírja és magyarázza a belső történéseket, megfoghatóvá teszi a kommunikációs és kapcsolati mintákat, bemutatja a munkastílusokat és a tipikus stressz-reakciókat, valamint előkészíti és bevezeti a személyes és szakmai fejlődéshez szükséges változásokat.
Képzések
Szerző: Antal Sándor | jún 22, 2020 | Egyéb, TA professional
Aaron Antonovszky (1923-1994), amerikai születésű, később Izraelben élő orvos-szociológus volt. Az akkoriban erősen betegségközpontú orvostudománnyal szemben az egészség feltételeit kutatta, és alkotta meg a szalutogenezis (1979) modelljét, ami a testi-lelki ellenálló képesség, a sikeres megküzdés stratégiáját foglalja össze. Antonovszky ezt koherenciaérzésnek nevezte, ami azt jelenti, hogy az ember harmóniában van önmagával. A koherencia érzése három meggyőződésből keletkezik:
- a világ rendezett és megérthető, a helyzetek és problémák összefüggései magyarázhatóak,
- egy adott helyzettel meg tudunk birkózni, ehhez vannak erőforrásaink, amelyeket mozgósíthatunk, és képesek vagyunk befolyásolni a dolgokat,
- az életnek van értelme, és érdemes a dolgokkal foglalkozni, mert az élet izgalmas és lelkesítő lehet.
A tranzakcióanalízisben a személyes autonómia fogalmával írjuk le azt az állapotot, amelyben az ember képes magának biztonságot teremteni (védelem), lehetővé tenni a változást (engedély) és erőforrásait mozgósítva növekedni (hatóerő). Lásd még: Reziliencia és okéság